Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
r Ä nemzetgyűlés 291. ülése 192 tán : Nem Juta!) a rádió, nem a gazdag embereknek, a kiváltságos osztályoknak szórakozó eszköze, hanem eszköze a kereskedelemnek, a kultúrának, a műveltségnek, az emberi haladásnak és kell, hogy a népoktatás leghatalmasabb eszköze legyen, mint külföldön ma is az és nincsen joga a magyar kormányzatnak ahhoz», hogy ha eddig még nem tudott egy rendelettel vagy törvényjavaslattal előállani, hogy megakadályozzon bennünket abban, hogy az Istennek legnagyobb jutalma, a gondolat egyik legszebb csodája, az emberi erő legnagyobb alkotása a magyar közönségnek is közkincsévé válhassék. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a kormány nem tudja megalkotni azt a rendeletet, amellyel itt a rádió használatát engedélyezi, akkor... (Horváth Zoltán: Mondjon le I Derültség.) Kit nem fogja tenni. Lehetetlen dolgot még a rádióval kapcsolatban sem kivánok. Ellenben, ha maga nem tud alkotni egy tervezetet arra nézve, h ogy mik épen lehetne itt a rádiót forgalomba hozni, akkor menjen a kormány külföldi példák után, (Horváth Zoltán : És maradjon ott ! — Derültség.) másolja le, kopirozza le azt, ami ebben a tekintetben Németországban, Angliában és Franciaországban történt, de csináljon valamit és ne akarjon mindenáron ujat produkálni, legkevésbé olyan uj dolgot, amely az egész társadalom ellenszenvével fog találkozni, mert egészen bizonyos, hogy ezáltal befolyásos, protekciós vállalatoknak fogja kiszolgáltatni a találmányt. Ma már ott tartunk ebben az ügyben, hogy a magyar ipar művelt mérnökei lehetővétették azt, hogy ebben az országban rádió-felvevő gépeket és annak egyes alkatrészeit elkészitsük, sajnos, azonban ezeket a gépeket mi még nem használhatjuk, mert Magyarországon ezt használni nem lehet, t. i. csak egyetlenegy rádióállomásunk van és ez a sajtóirodáé, amely rádióleadó állomás hireit természetesen sem az amatőrök nem vehetik fel, sem pedig az ilyen gyárakban előállított felvevőállomásokon felvenni nem szabad. ('Zaj a szélsőbaloldalon.) Természeteinek tartom és nem kívánnám a kormány kezét olyan irányban megkötni, hogy a leadóállomásokat állami kezelésbe vegye és bizonyos állami felügyelet alá helyezze, hiszen látjuk a többi országokban is, hogy ez igy van, ellenben lehetetlennek tartjuk azt, hogy például a; felvevőkészülékek gyártását is monopolizálják, XVgy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez sérelme a magyar iparnak, amelyet igy elzárnak az elől, hogy ilyeaii készülékeket esetleg nagyban gyártsanak és a külföldre is szállítsanak. De sérelme^ ez a magyar társadalomnak is, amely olcsóbban juthatna hozzá. (Fábián Béla: Krumolibai beletesznek két szeget és megvan a leadóállomás!) Ugy látszik, a kormány mindent elkövet, hogy a magyar közgazdasági élet» a kultúra, a világhír szolgál at, a szórakoztatás és az oktatásnak ez az eszköze minél későbben juthasson Magyarországon is közhasználatba, pedig bizonyos, hogy csakis az egészséges verseny, a teljes szabadság garantálhatja azt, hogy a rádió Magyarországon is olyan cikk lesz, amely a benne rejlő tudományos áldásnál fogva az egész népre nagy előnyt jelent. (Zaj.) Természetesen, minthogy a kormány ezt is üzletnek tartja, ebből is monopóliumot akar gyártani. Természetesnek tartjuk azonban, hogy a kormány není fogja tűrni azt, hogy csakis annak a társaságnak állomásán leadott híreket adhatják tovább, amely társaság légii, évi május hó 28-án, szerdán. 209 közelebb jutott el ahhoz a célhoz, hogy a rádiót, mint monopóliumot kezelje. Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, bár bizonyos, hogy annak az egyesületnek, amely alakulóban van és amely Országos Magyar Rádióegyesület néven kezd bemenni a köztudatba és amely báró Perényi Zsigmond elnöklete alatt van alakulóban, (Felkiáltások a balközéven :^ Jó cég!) nagyon félhivatalos szinezete van és bizonyos, hogy a rádió monopóliumát ezzel az egyesülettel kapcsolatban fogja majd a kormány engedélyezni. Ezért elébevágok a kormány eme szándékának és — amint mondám — a magyar társadalom nevében tiltakozásunkat jelentem be az ellen, hogy ekörül további titokzatosság legyen és hogy a közönséget továbbra is elzárják a rádió elől. Ezért a következő interpellációt intézem a kereskedelemügyi kormányzathoz (olvassa): »Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a rádió világhóditó utján Magyarországra is bebocsáttatást kér, — mert talán még ezt sem tudja. Van-e tudomása arról a rendkívüli hatásról, amelyet a rádió 1. a gazdasági helyzetre, 2. a belső és külső hírszolgálatra, 3. a zenére, 4. a népoktatásra és általános kultúrára, valamint 5. a társadalom kellemes és tanulságos szórkoztatására gyakorol? Mi az oka annak, hogy Magyarországon a rádióhasznált tilos 1 ? Igz-e, hogy rádiómonopóliumot tervez a kormány? Hajlandó-e a kormány a rádiót addig is szabaddá tenni, amig törvényhozási utón rendezi ezt a kérdést? Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Szólásra következik Hegymegi-Kiss Pál. A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Szólásra következik Reisinger Ferenc képviselő ur. Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Amint méltóztatnak tudni, a kormány a közalkalmazottak r nyomorúságán a háború óta természetbeni járandóságok adásával igyekszik segiteni. Ezek közé tartozik a kedvezményes ruhaszövet is, amelyet tudomásom szerint már a múlt évben kellett volna a közalkalmazottak részére kiosztani. Most a közalkalmazottak között az a hir terjedt el, hogy a kiosztás elhalasztásának oka az, hogy az első izben B-listára helyezett közalakalm ázottak június 30-án már elbocsátásra kerülnek és igy az állam meg akarja takarítani azt a kedvezményes szövetet, amelyet felfogásom szerint ezek a közalkalmazottak már kiérdemeltek. Nagyon röviden akarom ezt a kérdést tárgyalni és ezért ennek előrebocsátása után felolvadom interpellációm szövegét (olvassa \ : »Megfelel-e^ valóságnak, hogy a közalkalmazottaknak járó kedvezményes ruhaszövet" kiosztását — amely már a < múlt évben lett volna esedékes — elhalasztják július hő első felére azért, mert a június hó 30-án elbocsátandó B-listázott tisztviselőket nem akarja a kormány abban részeltetni ? Ha igen, hajlandó-e a kormány ugy intézkedni, hogy a kedvezményes ruhaszövetből a júniusban elbocsátandó közalkalmazottak is részesüljenek ?« Ezt a kérdést mindenesetre tisztelettel előterjesztettem. A kormány dolga választ adni arra, hogy ez megfelel-e a valóságnak. Én feltétele® módon mondom, hogy 1 ha ez igaz, ha a 34*
