Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
r A nemzetgyűlés 291. ülése 192 messze mögötte marad annak, amire nekik a% élet fentartásához feltétlenül szükségük volna. (Zsirkay János: A legminimálisabb igényeket sem elégiti ki!) Most egy másik ügyet vagyok kénytelen a nemzetgyűlésen szóvá tenni, még pedig interpelláció formájában, mert a munkások már megkísérelték a kérdésnek a pénzügyniinister úrral közvetlenül való elintézését... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó József:... küldöttség ment a pénzügyniinister úrhoz, de bizonyos fokig egészen természetesnek találom, hogy a pénzüg-y minister a küldöttséget, nem fogadta, mert most nagy elfoglaltsága van és egyéb dolgokkal van igénybe véve. Ha a pénzügyniinister ur nem is érintkezhetik a munkásokkal vagy azok képviselőjével, hanem ő is csak arra az álláspontra helyezkedhetik, mint ministertársai (Zaj. — Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendbon maradni. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Csendet kérek, Reisinger képviselő ur! (Reisinger Ferenc: Hogy lehet ilyet csinálni! Micsoda Ízléstelenség!) Reisinger képviselő urat rendreutasítom! Méltóztassék csendben maradni! Szabó József: Ha a minister ur egyoldalúan szerzi be információit, nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy tárgyilagosan itelje meg a dolgozó munkásság helyzetét és akkor egészen termézsetes, hogy az egyoldalú megitélés alapján nem is fogja a szükségét látni annak, hogy itt» sürgős és gyors orvoslás kell. Már pedig szükség van erre az orvoslásra, mert a dohánygyári munkások körében, akikről szólok, az elégedetlenség óriási. Miről van szól A szanálási törvényjavaslattal kapcsolatban a dohánygyári munkásoknál is tervbe van véve a természetbeni ellátás beszüntetése azzal a különbséggel, hogy mivel a fizetések alacsonyak és ki nem elégitőek voltak, a központi igazgatóság a munkások fizetésemelésével szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a természetbeni ellátást már június elsejével beszünteti. A munkások megnyugvással fogadták ezt a rendszerváltozást, abban a reményben, hogy a természetbeni ellátás helyett olyan készpénzfizetést fognak kapni, hogy az teljes fedezetet jelent legalább azokra a szükségletekre, amelyeket eddig természetben kaptak és az időközben előállott drágasággal is lépést fog tartani a fizetésrendezés. A munkásokat azonban nagy csalódás érte, mert annak a fizetésrendezésnek, amelyet a dohánygyárakban keresztül akarnak Aánni, eredményeként a munkások ezután kevesebbet fognak kapni, mint kaptak ezt megelőzően. A helyzet tehát az. hogy a drágaság növekedett, magasabb bérekre volna szükség, de mivel rendezik a fizetést és áttérnek más alapra, végeredményben a munkások kevesebbet fognak kapni, mint eddig kaptak. (Zsirkay János: Szanálva vannak!) Amikor a munkások: ezt a memorandumukat, ezt a kérvényt a minister ur elé akarták terjeszteni, közvetlenül nem adhatták át neki, tehát uosta utján juttatták el hozzá. A munkások között ekkor már oly nagy volt az elégedetlenség. ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó József... hogy félórára beszüntették a munkát, vagyis követeléseik dokumentálására félórás tüntető sztrájkot rendeztek. Az késztet engem ennek a kérdésnek idehozására, hogy l. évi május hó 28-án, szerdán, 205 felhívjam a minister ur figyelmét arra, hogy vegye elejét ennek az elégedetlenségnek. Ne méltóztassék bevárni azt, f hogy a dohánygyárakban, miként most a szénbányákban, hetekig tartó sztrájk legyen. Nagyon csodálkozom s nem tudom megérteni, hogyan lehet a kormánynak közömbös az, hogy Magyarországon már négy hete 30.000 bányamunkás, tehát közgazdasági életünknek egyik legfontosabb^ tényezője tétlenül áll és munka nélkül, sztrájkban, kizárva állnak a munkások. Szabad a kormánynak ezt tétlenül nézni? Nem kellett volna már régen beavatkozni, interveniálni? Nem kellett volna már régen megvizsgálni, vájjon a munkások követelései, kívánságai indokoltak, jogosultak-e? És amennyiben erre a meggyőződésre jut, nem tud-e módot találni arra a kormány, hogy a kapitalizmus érdekeivel szemben megvédelmezze a dolgozó magyar munkásságot? (Peyer Károly: Ez nem szénáremelés!) Ami megtörtént a bányamunkásságnál, megtörténhetik a többi állami üzemekben és bekövetkezhetik a dohánygyárakban is. Miért várjuk meg, amig a munkások sztrájkkal, tehát szervezettségük erejével verekedik ki azt, amihez minden dolgozó embernek joga van, hogy a létminimumot kiverekedjék. kierőszakolják munkaadóiktól, ebben az esetben az államtól. A memorandum egészen tárgyilagosan tárja fel a dohánygyári munkások helyzetéi. Annyira megy, hogy szembeállítja a dohánygyári munkások munkabérét az egyéb hasonló iparágakban dolgozó munkások és munkásnők bérével. Azért teszik ezt, mert egy izben a rsénzügyminister ur egyik igen t. vezetője, Vértessy államtitkár ur annak idején elfogadta azt a helyes álláspontot, hogy a dohánygyári munkások bére mindenkor a grafikai munkásnők bérével egy nivón foe állani és minthogy azok index alapján kapják fizetésüket, azzal lépést fog tartani. Ha a pénzügyminister ur ezt tovább is fentartotta volna és a jelen esetben is megtartaná ezt az annak idején elfoglalt helyes álláspontot, akkor a munkások annyi bért karmának, mint ezek az egyéb inari ágazatoknál és foglalkozási ágaknál alkalmazott munkások, amely szerint. ni. a grafikai inarban a hasonló munkás 1.200.000, a textiliparban 1 millió koronát kan havonta, a dohánygyári munkás pedig mindössze 720,000 koronát fog keresni. Nem is azért állítom szembe ezt a kettőt egymással, mintha az előbbit olyan ideális állapotnak tartanám, de azt kérdezem csak : miért kapjon mindig csak az állami üzemekben foglalkoztatott munkás kevesebbet, mint az egyéb foglalkozási ágnál foglalkoztatott munkások kapnak ? Én azt a kérdést itt szóváteszem. Lehet, hogy kapok választ, lehet, hogy nem kapok. Ha a válasz megint az lesz, hogy a pénzügyniinister ur ugy. mint a ministerelnök ur megvizsgálja a dolgokat, ez már nem fog bennünket megnyugtatni, mert itt a vizsgálatoknál szeretném — nem én egvénileg — de ha maguk a munkások meggyőződhetnének arról, hosv az a vizsgálat tényleg komoly és tényleg addig a határig megv el a munkaadó, a dohányjövedéki igazgatóság, ameddig a teherbiróképessége megengedi. Mi, keresztényszocialisták', ennek ai "Kérdésnek megoldására itt a nemzetgyűlésen már x esetben ajánlottuk, hogy méltóztassék azt a diktatórikus munkabérrendezési módszert megszüntetni, méltóztassék a zöld asztal mellé le-
