Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

206 A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. ülni azokkal a munkásokkal, azok megbizottaival, képviselőivel. Méltóztassanak ^ elhinni, hogy ha a zöld asztal mellett próbálják ezeket a kérdéseket egyengetni és elintézni, ez sokkal eredményesebb és célravezetőbb lesz, mintha igy diktatórikus módszerrel akarják a munkabéreket meg-szabni. Azért ajánlottuk a Nemzetgyűlésnek, hogy a béregyeztető hivatalokat, bizottságokat törvényes utón szervezze és létesítse. A nemzetgyűlés innen-onnan egy esztendeje adott is erre a t. kormánynak felhatalmazást, hogy a munkabéregyeztető hivatalokat megszervezze. Azóta a felhatalmazás felhatalmazás maradt, a kormány ezzel nem élt, a végrehajtási utasitás mindmáig- nem jelent meg*. Ugy látszik, nem is gondolja komolyan a kormány, hogy ezzel a felhatalmazálssal tényleg éljen is. Már pedig, ha ezt nem teszi meg, mindig ez a bizonytalan helyzet fog megma^ radni, és itt mindig a tőkének és a munkának kérlelhetetlen harca fog folyni egymással széniben, ezt pedig meg fogja sinyleni a magyar közgazdaság és megsínyli a magyar ipar, a munkaadó, a munkás is. Én nagyon szeretném, — bár a penzügyminister ur valószinüleg erre a kérdésre most már kitérni nem fog, — hogy ha nem is csinálhatjuk meg ezzel az ügygyei és ezzel a kérdéssel kapcsolatban a békéltető bizottságokat, mégis megcsinálhatja a minister ur a saját hatáskörébe tartozó intézménynél, a dohányjövedéknél és ott teremthet olyan rendet, hogy tényleg az a munkásoknak megnyugvásul szolgáljon. Hiszen, ha akarná az ember, erről sokat lehetne beszélni, mert ott van a szanálási törvény, ott látjuk azt, hogy a dohányjövedékből az állam milyen óriási bevételeket biztosit magának, 100%-ra dolgozik. (Drozdv Győző : Aranyparitáson adják a dohányt!) Ha jól tudom, a számot, a szanálási éA?folyam utolsó félévben 70 millió korona bevétele, 35 millió korona kiadása, van a dohányjövedéken az államnak, tehát 100% haszonnal dolgozik, ez horribilis összeg. Nem tudom, hogy ez helyes-e, vagy nem, főkép azt nem tudom, nem lehetne-e többet juttatni abból azoknak, akik munkájukkal, fizikai erejükkel, mindenükkel ezt a tőkét, ezeket az aranymilliókat az államnak megszerzik?! Azért az elmondottak alánján a pénzügyminister úrhoz a következő interpellációt van szerencsém beterjeszteni (olvassa): »Van-e tudomása a t. minister urnák a m. kir. dobánygyárakban alkalmazott munkások sérelmére elrendelt munkabérrendezésről? Tudja-e a t. pénzügyminister ur, hogy a munkások részére eddig biztositott természetbeni ellátás elvonása után a központi igazgatóság a készpénzben folyósítandó munkabéreket oly alacsonv összegben állanitotta meg, hogy az az eddigi bérekkel szemben nagy visszaesést jelent a munkások kárára, és igy a dohánygyári munkásság, de főkénen a családos munkásság helyzetét elviselhetetlenné teszi? Hajlandó-e a t. minister ur a tervezett fizeíésrendezést a keresztényszocialista munkások szakszervezetének beadványa alapján revizió alá venni és a újonnan folyósitandó béreket olyan összegben megállapitani, hogy az az eddigi állapotokkal ne visszaesést, hanem ellenkezőleg a mindenkori drágulásnak megfelelően előrehaladást jelentsen? Ha a munkásság kívánságának jogosultságáról a minister ur eddig nem győződhetett meg, hajlandó-e a szükséges intézkedéseket meglenni, hogy a munkásság képviselőinek bevonásával a bérrendezés egy paritásos bizottságra bizassék? (Helyeslés bálfelől.) Elnök: Kivan a pénzügyminister ur válaszolni? B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! Fentartom magamnak, hogy érdemileg az interpellációra legközelebb válaszoljak. (Helyeslés bálfelől.) A t. képviselőtársam ugyan azt mondta, hogy nem bizik benne, hogy megvizsgáljuk a dolgot, de megnyugtathatom, abban az értelemben fogom megvizsgálni a kérdést, — ami azt hiszem, teljes mértékben meg fogja őt nyugtatni — hogy amenynyire csak lehetséges, a jogos igényeket — a pénzügyi lehetőségek keretein belül, mert hiszen ezek kötnek bennünket — teljesítjük. Tehát meg fogom a kérdést vizsgálni és lehetőleg a legközelebbi alkalommal érdemi választ fogok adni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatikl a pénzügyminister urnák végleges válaszadásra. Következik ? Csík József jegyző : Szabó József ! Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Miután interpellációm tárgyában a kereskedelmi minister úrral már megbeszéléseket folytatok és hiszem, hogy talán az interpelláció fölösleges lesz, de mégis bevárnám a kereskedelmi minister ur intézkedését, ezért kérem, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat majd más alkalommal mondhassam el, függővé téve ezt a kereskedelmi minister ur intézkedésétől. Elnök : A képviselő ur azt nem kérheti a Háztól, hogy más alkalommal mondhassa el interoellációját, hanem csak azt. hogy a legközelebbi alkalommal. Bizonyára igy méltóztatott érteni. (Szabó József : Igen !) Azt hiszem, hogv a Ház ehhez hozzájárul? (Iaen!) Ilyen érteipmben mondom ki a határozatot. Következik ? Csík József jegyző : Lendvai István ! l^lnök: Lendvai kénviselő ur, ugy tudom, törölte interpellációját. (Lendvai István: Igen!) Következik? Csik József iegyző : Drozdy Győző! Drozdv Győző: T. Nemzetgyűlés! Ha a kultúrának magasabb fokán állanánk, olyan fokiáin, amikor az otthon most nyugodtan ebédelő t. képviselőtársaim és a minister urak rádió utján végighallgathatnák a képviselőházi beszédeket és interpellációkat, akkor készségesen belenyugodnám abba, hogy ma, amidőn a magyar nemzetgyűlésen először esik szó r az emberi művelődésnek, az emberi kultúrának erről a ; leghatalmasabb határkövéről, a rádióról, a szakminister. akihez az interpellációmat intézni akartam, ninosi jelen és hogy itt egyáltalán olyan kicsiny érdeklődés Inutatkozik, mint általában minden komoljy téma iránt. Immár egy negyedszázad elmúlt, hogy Marconi a Bristol-csatorna mellett bemutatta a maga drótnélküli távíróját. E negyedszázad óta ez a kásjzülék ós az általa felfedezett elv rohamos lépésekkel fejlődött, annyira fejlődött, hogy ma már az elektromos hullámok terjesztik széles e világon mindenütt a tudományt, a művészetet, a hírt, és ma már ezek az elektromos hullámok az emberi gondolatnak, fejlődésnek, művelődésnek szintén hatalmas eszközeivé váltak. t Amióta az elektromos övek felfedezése és gyári előállítása tart, azóta úgyszólván nagyobb összeg nélkül már amatőrök is hozzá-