Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

2Ö2 Á nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. örségi és egyéb díjakat szednek, hogy teljesen lehetetlen a gyermekek részere egy ilyen meseuelutánt, vagy iiyen uzsonnáztatasi akciót megrendezni. A gyermekek részere rendeztünk például egy uzsonnát, ahol a tejet az Általános Tejcsarnoktói, a lisztet és péksüteményt peüig pékektől koiduJtuk össze, s ezért az uzsonnázta tásért, amelyen belépődíjat természetesen nem szedtünk, 115.Ü00 korona rendőrségi engedéiyüíjat kellett űzetni. (Fábián Béla: Vigalmi adót! — Pikier Emil: Ez a lelkek szanálása! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mersze nincs itt a minister, nem Lnrjafc ezt hallgatni.') Nem akarom valamennyi vigalmi és rendőrségi díjat felmutatni és felolvasni, de tueatszámra tudnám a nemzetgyűlés elé terjeszteni ezeket, amikor egyszerű mesedélutánok után olyan rendőri díjakat és rendőrségi illetményeket szedtek, amelyek tiszt-ára oda tendáltak, hogy ezeket az összejöveteleket és szórakoztatásokat lehetetlenné tegyék, olyan mag-as belépődíjak szedésére kényszerítsék az egyesületet, amelyet azután a proletár gyermekek elviselni nem tudnak. (Pikier Emil : Ezt keresztény szeretetnek hívják! — Saly Endre: Ez a magyar fajvédelem ! — Kuna P. András : Talmudszeretet is van, ne keverjék Össze a fogalmakat ! — Kupert iíezsö : Az a baj, liogy négy év óta összekeverik magukat a kereszténységgel ! — Horváth Zoltán: Most már, öregem, a Talmudot is imádni kell ! — Elnök csenget. — Drozdy Győző : Hárman valamik együtt ! — Derültség.) A kultuszminister úrhoz iordultunk, hogy járjon ő közbe a fővárosnál avégből, hogy nekünk ilyen iskolai helyiségek rendelkezésünkre bocsáttassanak. A népjóléti minister úrhoz pedig azért fordultunk, liogy ő járjon közbe avégből, hogy a főiváros ezeket bocsássa a munkásgyermekek rendelkezésére. (Propper Sándor : Nem ért rá,mert emelte a lakbéreket !) Ezeket a felterjesztéseket és irásókat 1921ben és 1922-ben irtuk és nyújtottuk be. Ma, 1924 közepéig ezekre a felterjesztésekre semmiféle választ nem kaptunk és a hajsza, ugy, mint a többi munkásintézmény ellen, folyik ez ellen az egyesület ellen is annak ellenére, hogy ebben az egyesületben a legszigorúbban távol tartjuk a gyermekeket a politikától, a legszigorúbban távol tartjuk minden olyasmitől, aminek a politikához köze van, mert az a nézetünk, — és ezt keresztül is visszük — hogy a gyermekeknek semmi közük sincs a politikához. Ezzel szemben például a főváros iskoláiban, amelyik gyermekről megtudják, hogy szülője a Gyermekbarát-Egyesület tagja, az ellen a gyermek ellen a legszigorúbb eszközökkel járnak el. (Fábián Béla : Mit csinálnak velük 1) Például legutóbb történt egy olyan eset, hogy mikor egy iskolásgyermeket felruházott az egyesület, megkérdezték tőle, hogy honnan van neki olyan jó uj ruhája. Persze megmondta, hogy honnan van, s a gyermek a félévi bizonyít ványkiosztáskor olyan bizonyítványt kapott, mely az ő előmenetelével, szorgalmával és tudásával egyáltalában nem összeférő (Peyer Károly: Aljasság !) s a gyermeket nemcsak ilyenformán akadályozzák meg az előhaladásban, hanem mindenféle kellemetlen módon vexálják. Mi, a magyar munkásság, a legnagyobb fajdalommal és irigységgel nézünk át a szomszéd osztrák állam gyermekbarát intézményei felé ; látjuk ott, hogy micsoda gyönyörű gyermekvédelmi és szociálpolitikai munkát tudnak végezni a munkásfillérekkel. Sajnos, nekünk ezt meg nem engedik, (Propper Sándor : És Ausztriában az állam támogatásával!) még azt sem, hogy mi a magunk gyermekeivel foglalkozzunk. (Propper Sándor : Muszáj rongyosan járni még akkor is, ha nem kellene!) A forradalmak után, amikorakurzus berendezkedett és megindult az irtóhadjárat a munkásintézmények ellen, akkor azon bizonyos rendelet alapján, amelyet valamennyien jól ismerünki a gyermekbarát-csoportokat is uj megalakulásra utasították. (Pikier Emil : Csak a Márffyaknak nem kellett újra alakulniok, azok meg voltak államilag alakitva !) Az uj alakulás bejelentése után azok a végzések következtek, amelyek miatt nekünk a belügyminister úrhoz állandóan járnunk kellett. Csak egy-kettőt olvasok fel belőlük, holott van tucatszámra. (Horváth Zoltán : Hiányzik egy zsidó a túloldalról ! — Propper Sándor : Az egységespárt zsidószárnya ! — Horváth Zoltán : Egy király, egy. paraszt ! — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Kéthly Anna : A pestszentlőrinci csoport megalakulását az alispán a következő indokolással tiltotta be (olvassa) : »A helyi csoport felállitásának a, közérdek szempontjából indokolt voltát fenforogni nem látom, amennyiben vannak hasonló célú egyesületek...« — ezt ugyan csak az alispán ur tudja, mi nem tudunk róla — »... és igy ujabb egyesületek létesítése csak az erők szétforgáesolására vezet.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) A rákospalotai helyicsoportot a következő indokok alapján tiltotta be a

z alispán ur (olvassa) : »Megállapít Jni, hogy a tagok nagyrésze szélsőséges szocialista érzelmű.« (Derültség a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil : Borzasztó !) Nem tudom, milyen címen tiltaná be az alispán ur pl. a szociáldemokrata párt parlamenti frakcióját, mert azt hiszem, annak tagjai is szocialista érzelműek. (Pikier Emil : És mi is szélsőségesek vagyunk, vagy mi °0 Ezt mondja továbbá az alispán ur indokolásában (olvassa) : »Ilyen egyesülés keretében a tagoknak bőséges alkalmuk nyílnék a gyermekek lelkületét a gyűlölet, rombolás, (Fábián Béla tapsol.) forradalmi szellem útjára terelni. (Br. Korányi Frigyes pénzügy minist er belép a terembe. — Éljenzés és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Van már minister ! — Horváth Zoltán : Egyharmad minister ! — Derültség. — Friedrich István : Komoly parlamentarizmus ! Borzasztó !) Ugyanezzel az indokolással tiltották be a budafoki helyicsoport megalakulását is. Ott is a tagok szélsőséges szocialista érzelmeit nehezményezte az alispán ur. Az erzsébetfalvai helyicsoport megalakulását azzal az indokolással tiltotta be az alispán ur, hogy a tagok egy része egy ideig rendőri felügyelet alatt állott. Hát, aki ismeri azt a hajszát, amely a kommün után kezdődött, az nagyon jól tudja, hogy nagyon könnyű volt azokban az időkben rendőri felügyelet alá kerülni. (Peyer Károly : Ma sem kell hozzá protekció ! — Derültség a szélsőbaloldalon.) A csepeli helyicsoportot is feloszlatták, csaknem azonos indokok alapján. De kár is ezekkel a dolgokkal tovább foglalkozni, hiszen az indokolások megszerkesztésében az alispán urak egyáltalában nem mennek egymáshoz tanácsot kérni ; mindegyik nagyon jól, nagyon talpraesetten megtalálja azokat az indokokat, melyeknek alapján ilyen, politikával egyáltalán nem foglalkozó egyesületet betilthat Mi ezeket a végzéseket megfellebbeztük a belügyminister úrhoz, de ott fellebbezéseink megrekedtek s hiába várjuk elintézésüket. Amikor az egyesület vezetőségével fenjártam a bel-