Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
À nemzetgyűlés 291. ülése 1924, az igazságügymimsteriummal érintkezésbe lépve, az akkor egyre növekvő gyermekkriminalitás terén való állapotok tekintetében akart intézkedéseket elérni és valóban azok a tanácskozások, amelyeket itt folytattak, már a legszebb eredménnyel kecsegtettek. De nem is csoda; könnyen adhatott ez a egyesület tanácsokat, mivel ismerte azt a gyermekanyagot, amelyről szó volt.(Fábián Béla: Hol vannak a ministerek? — Györki Imre: Uszodában! — Horváth Zoltán: Az interpelláció nem érdekli őket!) Tettekkel is segítségére lehettünk az államnak és r hatóságoknak, mert a legszorosabb összeköttetésben voltunk azokkal a munkásszülőkkel, akiknek gyermekeiről volt szó. Ez az egyesület a forradalmak alatt is ott állt a helyén és minden kritikát kiállhat az a működés, amelyet ezek alatt az esztendők alatt folytatott. A forradalmak után pedig teljes erejével akart hozzálátni ahhoz, hogy kiküszöbölje azokat a hibákat, amelyek a gyermekvédelem terén fennállottak. Sajnos azonban, a forradalom után már nem találkoztunk a hatóságok részéről azzal a megértéssel, amelyre ebben a munkában szükségünk lett volna. A forradalom után a hatóságok előtt mindenki gyanús volt, aki élt (Fábián Béla : Ez igaz !) s főleg azok az intézmények voltak gyanúsak, amelyek elmükben a »munkás« jelzőt viselték. A Magyarországi Munkások Gyermekbarát-Egyesülete ellen is megindult a rágalmazó hadjárat, mely a feljelentéseknek egész sorát produkálta a hatóságok felé. Ezek a feljelentések természetesen kész meghallgatásra találtak. A feljelentések után megindultak a vizsgálatok, s jöttek a vizsgálók hónapról-hónapra. Jellemző ezekre a feljelentésekre és az egész akkori atmoszférára, hogy ezek a , feljelentések s vizsgálatok mind eredmény nélkül végződtek. Az egyesület minden hatósági gáncsoskodás ellenére tovább folytatta működését. Csak egyetlenegy csoport jelentésére akarok rámutatni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol vannak a ministerek?) amely csoport munkája típusa a többi csoport munkájának s ebből megláthatja a t. Nemzetgyűlés és azok a hatóságok is, amelyek a gyermekbarátegyesület működése elé akadályokat gördítenek ... (Zaj a szélsőbaloldalon Î) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak (Propper Sándor : Egy interpellációs ministert kellene kreálni ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! (Egy hang a jobboldalon: Az interpellációkig itt tartózkodtak a ministerek! — Nagy Vince : Az interpellációkat is illenék meghallgatni ! — Zaj.) Kéthly Anna: Ez a csoport s a többi csoport is megteszi a maga évi jelentését és jelenti azt, amit mindannyian tudunk, hogy a csoport területén a nyomor hihetetlen arányokat ölt, a sokgyermekes anyák kénytelenek gyermeküket otthonhagyva munkába állani, mosást vagy gyári munkát vállalni, kénytelenek lettek volna gyermeküket a lakásba bezárni, ha a csoport azon a területen nem működött volna, s a csoport felügyelői és gondozói a gyermekekkel nem foglalkoztak volna. {Rupert Rezső: Csodálom, hogy megengedik!) Már nem engedik meg, t. képviselőtársam, hiszen azért interpellálok. Azt mondja a csoport jelentése (olvassa) : »Ezek az állapotok arra is késztettek bennünket, hogy a gyermekek védelm© mellett az évi május hó 28-ári> szerdáfL SÓI anya- és csecsemővédelemre is nagy gondot fordítsunk. Gondozónői tábort toboroztunk össze, hogy ahol az anya kenyér után jár, ott a gyermekekkel a gondozónők foglalkozzanak. Ott, ahol az anya lebetegedik, ahol az anya egyedül van abban a lakásban a gyermekekkel és betegen fekszik, a gondozónő bemegy a lakásba és elvégzi a házimunkát az alatt az idő alatt, amig az anya betegen fekszik.« Ugyanerre a célra ez a csoport — de a többi is — gondozónői tanfolyamokat szervezett, amelyekre a Stefánia-Szövetség küldött ki előadókat, ezenkívül a csoport pénzbeli segélyben részesítette tagjait, 81 fiu- és 29 leányruhát osztott ki egy esztendő alatt. Különböző más segélyeket is adtak e csoportok. Könyveket és iskolaszereket osztottak ki az év elején azokból az adományokból, amelyeket a csoport tagjai adtak össze, s a forradalmak utáni első esztendőkben, amikor a hadirokkant-kérdés még annyira sem volt rendezve, amint ma van : a hadiárvákat is pénzbeli és ruhasegélyben, könyv- és tanszersegélyben részesítették. Ezt mindezek a csoportok a maguk erejéből végezték el. Azt hiszem, hogy ha ezt megállapíthatjuk, akkor a szegény munkásokat, akik a maguk kenyeréből, a maguk falatjából vontak el egypár fillért, azért, hogy ilyen munkát végezzenek, nem hatósági akadályoztatásban, hanem messzemenő hatósági támogatásban kellene részesíteni. Erzsébetf alván napközi otthont állítottak feL ahol naponta 108 gyerek volt gondozás alatt. Ennek a 108 gyermeknek fele délelőtt, másik fele délután járt iskolába. Mialatt a napközi otthonban voltak, a gondozónők, a felügyelők állandóan korrepetáltak a gyermekekkel és előkészítették őket a másnapi anyagra. A játszótereken foglalkoztak velük, úgyhogy ez a napközi otthon is olyan munkát végzett, amilyent a legmesszebbmenő elismerésben kellene részesiteni. (Propper Sándor : Csupa forradalmi munka ! — Pikier Emil : Tiszta destrukció !) Ezt a napközi otthont pedig az iskolaigazgatók is ellenőrizték, igy tehát destruktív munkát még akarva sem lehetett volna benne végezni,Ezt is felfüggesztették 1922-ben s azóta a szülőknek és iskolaigazgatóknak sokszori utánjárása ellenére sem tudjuk elérni, hogy ezt a napközi otthont újra felállíthassuk. A fővároshoz fordultunk azért, hogy az egyesület számára adjon vagy mérsékelt áru vagy ingyen fürdőztetést, hogy a munkásgyermekeket legalább egyszer egy héten elvihessék fürdőbe. A fővárostól elkértük a kén-utcai iskolai játszóteret, amely már esztendők óta használaton kívül van, egy pár árva csirke kapirgál azon a homokon, senki sem használja, a mi gyermekeink részére megkapni mégsem tudtuk. Iskolai elhelyezést, tornatermet kértünk a számukra s ugyanakkor, amikor bármilyen politikai egyesület meg tudja kapni ezeket az iskolákat előadások céljára, mi arra a célra, hogy a gyermekeket ott tornáztassuk és gondos felügyelőnők vezetésével foglalkozva játsszanak, ezeket a helyiségeket meg nem tudtuk kapni. Tisztára az a tendencia, hogy ezeket a csoportokat a kocsmába kényszerítsék a gyermekekkel együtt, olyan kocsmaheliységekbe, amelyek sem egészségügyileg, sem pedig más szempontokból erre a munkára nem alkalmasak. (Propper Sándor : De jövedelmeznek az államnak a szeszadókból !) Azoknál a gyermekszórakoztatási ügyeknél, azoknál a mesedélutánoknál és uzsonnáztatásoknál pedig, amelyeket az egyesület a gyermekek részére rendezett, olyan horribilis rend33*