Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

À nemzetgyűlés 291. ülése 1924, az igazságügymimsteriummal érintkezésbe lépve, az akkor egyre növekvő gyermekkrimi­nalitás terén való állapotok tekintetében akart intézkedéseket elérni és valóban azok a tanács­kozások, amelyeket itt folytattak, már a leg­szebb eredménnyel kecsegtettek. De nem is csoda; könnyen adhatott ez a egyesület taná­csokat, mivel ismerte azt a gyermekanyagot, amelyről szó volt.(Fábián Béla: Hol vannak a ministerek? — Györki Imre: Uszodában! — Horváth Zoltán: Az interpelláció nem érdekli őket!) Tettekkel is segítségére lehettünk az ál­lamnak és r hatóságoknak, mert a legszorosabb összeköttetésben voltunk azokkal a munkás­szülőkkel, akiknek gyermekeiről volt szó. Ez az egyesület a forradalmak alatt is ott állt a helyén és minden kritikát kiállhat az a működés, amelyet ezek alatt az esztendők alatt folytatott. A forradalmak után pedig teljes erejével akart hozzálátni ahhoz, hogy ki­küszöbölje azokat a hibákat, amelyek a gyer­mekvédelem terén fennállottak. Sajnos azon­ban, a forradalom után már nem találkoztunk a hatóságok részéről azzal a megértéssel, amelyre ebben a munkában szükségünk lett volna. A forradalom után a hatóságok előtt mindenki gyanús volt, aki élt (Fábián Béla : Ez igaz !) s főleg azok az intézmények voltak gyanúsak, amelyek elmükben a »munkás« jel­zőt viselték. A Magyarországi Munkások Gyermekbarát-Egyesülete ellen is megindult a rágalmazó hadjárat, mely a feljelentéseknek egész sorát produkálta a hatóságok felé. Ezek a feljelentések természetesen kész meghallga­tásra találtak. A feljelentések után megindul­tak a vizsgálatok, s jöttek a vizsgálók hónap­ról-hónapra. Jellemző ezekre a feljelentésekre és az egész akkori atmoszférára, hogy ezek a , feljelentések s vizsgálatok mind eredmény nélkül végződtek. Az egyesület minden ható­sági gáncsoskodás ellenére tovább folytatta működését. Csak egyetlenegy csoport jelentésére aka­rok rámutatni, (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Hol vannak a ministerek?) amely cso­port munkája típusa a többi csoport munkájá­nak s ebből megláthatja a t. Nemzetgyűlés és azok a hatóságok is, amelyek a gyermekbarát­egyesület működése elé akadályokat gördíte­nek ... (Zaj a szélsőbaloldalon Î) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak (Propper Sándor : Egy interpellációs ministert kellene kreálni ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! (Egy hang a jobboldalon: Az interpellációkig itt tartóz­kodtak a ministerek! — Nagy Vince : Az in­terpellációkat is illenék meghallgatni ! — Zaj.) Kéthly Anna: Ez a csoport s a többi cso­port is megteszi a maga évi jelentését és je­lenti azt, amit mindannyian tudunk, hogy a csoport területén a nyomor hihetetlen arányo­kat ölt, a sokgyermekes anyák kénytelenek gyermeküket otthonhagyva munkába állani, mosást vagy gyári munkát vállalni, kénytele­nek lettek volna gyermeküket a lakásba be­zárni, ha a csoport azon a területen nem mű­ködött volna, s a csoport felügyelői és gondo­zói a gyermekekkel nem foglalkoztak volna. {Rupert Rezső: Csodálom, hogy megengedik!) Már nem engedik meg, t. képviselőtársam, hi­szen azért interpellálok. Azt mondja a csoport jelentése (olvassa) : »Ezek az állapotok arra is késztettek bennün­ket, hogy a gyermekek védelm© mellett az évi május hó 28-ári> szerdáfL SÓI anya- és csecsemővédelemre is nagy gondot fordítsunk. Gondozónői tábort toboroztunk össze, hogy ahol az anya kenyér után jár, ott a gyermekekkel a gondozónők foglalkozzanak. Ott, ahol az anya lebetegedik, ahol az anya egyedül van abban a lakásban a gyermekekkel és betegen fekszik, a gondozónő bemegy a la­kásba és elvégzi a házimunkát az alatt az idő alatt, amig az anya betegen fekszik.« Ugyan­erre a célra ez a csoport — de a többi is — gondozónői tanfolyamokat szervezett, ame­lyekre a Stefánia-Szövetség küldött ki előadó­kat, ezenkívül a csoport pénzbeli segélyben részesítette tagjait, 81 fiu- és 29 leányruhát osztott ki egy esztendő alatt. Különböző más segélyeket is adtak e csoportok. Könyveket és iskolaszereket osztottak ki az év elején azokból az adományokból, amelyeket a csoport tagjai adtak össze, s a forradalmak utáni első esz­tendőkben, amikor a hadirokkant-kérdés még annyira sem volt rendezve, amint ma van : a hadiárvákat is pénzbeli és ruhasegélyben, könyv- és tanszersegélyben részesítették. Ezt mindezek a csoportok a maguk erejéből végez­ték el. Azt hiszem, hogy ha ezt megállapíthat­juk, akkor a szegény munkásokat, akik a ma­guk kenyeréből, a maguk falatjából vontak el egypár fillért, azért, hogy ilyen munkát végez­zenek, nem hatósági akadályoztatásban, hanem messzemenő hatósági támogatásban kellene részesíteni. Erzsébetf alván napközi otthont állítottak feL ahol naponta 108 gyerek volt gondozás alatt. Ennek a 108 gyermeknek fele délelőtt, másik fele délután járt iskolába. Mialatt a napközi otthonban voltak, a gondozónők, a felügyelők állandóan korrepetáltak a gyermekekkel és elő­készítették őket a másnapi anyagra. A játszó­tereken foglalkoztak velük, úgyhogy ez a nap­közi otthon is olyan munkát végzett, amilyent a legmesszebbmenő elismerésben kellene része­siteni. (Propper Sándor : Csupa forradalmi munka ! — Pikier Emil : Tiszta destrukció !) Ezt a napközi otthont pedig az iskolaigazgatók is ellenőrizték, igy tehát destruktív munkát még akarva sem lehetett volna benne végezni,­Ezt is felfüggesztették 1922-ben s azóta a szü­lőknek és iskolaigazgatóknak sokszori után­járása ellenére sem tudjuk elérni, hogy ezt a napközi otthont újra felállíthassuk. A főváros­hoz fordultunk azért, hogy az egyesület szá­mára adjon vagy mérsékelt áru vagy ingyen fürdőztetést, hogy a munkásgyermekeket leg­alább egyszer egy héten elvihessék fürdőbe. A fővárostól elkértük a kén-utcai iskolai játszó­teret, amely már esztendők óta használaton kívül van, egy pár árva csirke kapirgál azon a homokon, senki sem használja, a mi gyerme­keink részére megkapni mégsem tudtuk. Iskolai elhelyezést, tornatermet kértünk a számukra s ugyanakkor, amikor bármilyen politikai egyesület meg tudja kapni ezeket az iskolákat előadások céljára, mi arra a célra, hogy a gyermekeket ott tornáztassuk és gondos felügyelőnők veze­tésével foglalkozva játsszanak, ezeket a helyi­ségeket meg nem tudtuk kapni. Tisztára az a tendencia, hogy ezeket a csoportokat a kocs­mába kényszerítsék a gyermekekkel együtt, olyan kocsmaheliységekbe, amelyek sem egész­ségügyileg, sem pedig más szempontokból erre a munkára nem alkalmasak. (Propper Sándor : De jövedelmeznek az államnak a szeszadók­ból !) Azoknál a gyermekszórakoztatási ügyeknél, azoknál a mesedélutánoknál és uzsonnáztatá­soknál pedig, amelyeket az egyesület a gyer­mekek részére rendezett, olyan horribilis rend­33*

Next

/
Oldalképek
Tartalom