Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

198 A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. itt. És igy előáll egy differencia, amit nem vesznek kalkulációba és figyelembe a statisztikai adatok összeállításánál, inert csak 20 százalékkal véve ezt a tévedés-bevallásból előálló differenciát, kisül, iiogy nekünk de facto 17.140 millió aranykorona aktívumunk van külkereskedelmi mérlegünkben és nem passzívánk. Azonban, bogy mennyire nem áll a külkereskedelmi mérlegre alapított állítás, bizonyitja az, hogy a háború előtt visszamenőleg tiz esztendőre külkereskedelmi mérlegünk paszsziv volt s ennek dacára még sem romlott koronánk, sőt ellenkezőleg, épen erre az időre esett ipari fellendülésünk virágzó korszaka. T. Nemzetgyűlés ! Kérek egy kis szünetet ! Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A szó folytatólag Dénes István képviselő urat illeti. (Zsirkay János : Hatan vagyunk benn a teremben!) Dénes István: T. Nemzetgyűlés ! (Sándor Pál : Nem vagyunk tanácskozásképesek. Kérem a tanáeskozásképesség m egállapitás át.) Elnök : A képviselő urnák nincs joga képviselőtársának beszédét félbeszakítani. Ehhez a házszabályok szerint csak az elnöknek van joga. Dénes István : Méltóztassék megengedni, hogy ezek után vázoljam az autonóm vámtarifa viszonyát a magyar mezőgazdasághoz. Azt hiszem, hogy Magyarország szempontjából mégis csak ez a legfontosabb kérdések egyike. A vámtarifa indokolásában a tarifa szükségessége a magyar mezőgazdaság szempontjából abszolúte ellentmondóan van leszögezve. A magyar vámtarifajavaslat indokolása azt mondja,* hogy azért tartja szükségesnek a magyar vámtarifát, mert ez a mezőgazdaságra nézve nagyon kedvező lesz, mert fogyasztóterületet fog adni, sok gyárunk fog keletkezni, s ennek következtében a magyar mezőgazdaságnak nagyobb fogyasztópiaca lesz. Ez a mező.gazdaság szempontjából az érv. Hát mólyen t. Nemzetgyűlés, igen háládatos feladat volna pontos számításokat végezni és kiszámítani először azt, hogy a mezőgazdasági népesség mekkora terheket visel ezekkel a vámokkal kapcsolatban; másodszor, hogy a mezőgazdaságot mint termelési ágat, milyen borzasztó vámok sújtják e vámtarifa által; harmadszor pedig rámutatni arra, hogy mit jelent az általam frázisnak minősített fontos érv, hogy a vámok ipart teremtenek, az ipar pedig fogyasztást ad a mezőgazdaság részére. Ami az utóbb említett érvet illeti, hát tegyük fel, hogy igazuk van és a vámok által itt gyárak keletkeznek, tegyük fel azt, hogy a tizennégy vármegyében hamarosan e borzalmas vámtarifa által 2075 gyár helyett 4149 keletkezik. Mi fog történni akkor? Akkor az fog történni, hogy 223.000 gyáripari munkás helyett lesz 466.000, vagy 600.000 gyáripari munkás. (Halász Móric: Naés!) Hát, t. képviselőtársam, szabad érdeklődnöm aziránt, hogy hol van itt az a nagy fogyaisztópiac? Nem méltóztatnak mégis gondolni, hogy ha a gyáripari munkásságra bazirozzák a mezőgazdaság részére a fogyasztást, ez a munkásság elenyésző kisebbsége a magyar fogyasztótömegeknek! Nem méltóztatnak-e gondolni, hogy a 223.000 gyári munkással szemben ott áll rengeteg mezőgazdasági munkás, aki mind kereső munkás s akiknek a számát a statisztika 1,300.000-re teszi! Ott vannak kereskedelmi, kisipari munkások, sőt maguk a kisiparosok is. (Sándor Pál: Nagyon igaz!)^ Miféle érv az, amely szerint azért van szükség erre a vámtarifára, hogy a magyar mezőgazdaság részére piacot teremtsen! Szomorú lenne a magyar mezőgazdaságra nézve, ha a magyar gyáripari munkásokra támaszkodnék s ezek adnák részére ,a fogyasztást. S ez egy súlyos érv az önök kormányának és az önök ministerének szájából velünk szemben. Ez az érv tehát elesik, komoly számításba nem jöhet. (Sándor Pál: Nagyon igaz!) JUe nézzük meg, hogyan oszlik meg az a teher, milyen teriiet visel a mezőgazdasági népesség ezekkel a vámokkal kapcsolatban. En egy kis számítást végeztem; nem akarom ezt részletezni, mert ho-eozura nyúlnék ennek ismertetése. Én kiszámítottam azt, hogy a mezőgazdasági népességünket évi 171,973.000 aranykoronával terhelik meg az ipari vámok, ennyivel nehezednek rá a mezőgazdasági népességre. (Mozgás jobb felől.) T. képviselőtársam mosolyog ezen, mert nyilván sohasem vette kezébe a ceruzát, (Halász Móric: Most is a kezemben van!) hogy komolyan összeállítsa a rendelkezésre álló adatokból és megállapítsa legalább hozzávetőlegesen, hogy ez a vámtarifa milyen terheket jelent. Mert ha vette volna magának ezt a fáradságot, mint mezőgazda, feltétlenül arra az álláspontra kellett volna jutnia, amelyre Hoyos Miksa gróf képviselőtársunk jutott, hogy t. i. elengedi inkább a mezőgazdasági vámokat, csak töröljük az ipari vámokat, tehát szabadkereskedelem álláspontját foglalja el. De, engedelmet kérek, mégis csak abszurdum, hogy amikor a magyar kormány állandóan a többtermelésről beszél, arról beszél, hogy a mezőgazdasági többtermelést akarja fejleszteni és amikor tudjuk, hogy mezőgazdaságunk ötven százalékkal gyengébb, mint az osztrák, a német és általában a külföldi mezőgazdaság, akkor olyan vámokat hozzanak ide, amelyek a legégetőbb, a legfontosabb mezőgazdasági közszükségleti cikkek árát 40—60— 70—100 százalékkal megdrágítják, anakronizmus, olyan ellentmondás, amit csak Magyarországon tűrnek el a mezőgazdák, de sehol a világon nem tűrnének el. A legnagyobb ellentmondásnak tartom azt, amikor folyton azt kiabálja a magyar kormány, hogy a földreform Magyarországon a többtermelés rovására megy, pedig a többtermelés nagy fontossággal bir, s ezzel akarja meggátolni a földreformot, a másik oldalon pedig ilyen horribilis módon megvámolta íja azokat a cikkeket, amelyekre a magyar mezőgazdáknak égetően sürgős szüksége volna, és amelyek nélkül nincs mezőgazdasági kultúra és fejlődés. Pedig a mi mezőgazdaságunk viseli a borzasztó reparációs terheket, a mi mezőgazdaságunk nehezebb termelési feltételekkel küzd, mint a román vagy az orosz, mert ott megvan a nyersolaj és azok az anyagok, amelyekre a mezőgazdaságnak szüksége van, helyben vannak, nálunk pedig ezeket is importálni kell. Annak dacára, hogy azt látnók, hogy ezek tekintetében a mezőgazdasággal szemben könynyitést alkalmaznak, ellenkezőleg ezeket sújtják irtózatos magas védvámokkal. Nem akarok hivatkozni arra, hogy pl. petróleumnak, amelyet a kisemberek fogyasztanak szanaszét, borzalmas a vámja, mert míg Ausztriában ennek vámja 3 korona, addig Magyarországon 8 korona; a nehéz benzin vámja Ausztriában §*3