Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

A nemzetgyűlés ê9l. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. 199 korona, Magyarországon 8 korona, a gázolajé pedig Ausztriában 0-50 korona, Magyarországon 0-90 korona. A magyar mezőgazdaságnak eme legfontosabb szükségleti kellékeinek vámjánál, ime csak két állam között milyen borzalmas differencia van a magyar mezőgazdaság rovására ! (Görgey István előadó : Ausztria, mint mezőgazdasági állam!) Ige

n t. képviselőtársam, Ausztria a mezőgazdaság terén sokkal előbb áll, 50 százalékkal előbb áll, mint Magyarország ! Azonkivül a vámtarifa igen magas vamokkal sújtja legfontosabb mezőgazdasági gépszükségleteinket, amelyek előfeltételét képezik többtermelésünknek. Olyan gépeket sújt vámmal, tehát olyan gépek behozatalát korlátozza, amelyeket nem is gyártanak Magyarországon, tehát amelyeket be kell hoznunk, úgyhogy ezek nem okoznak konkurrenciát hazai gépgyárainknak. Én nem akarok más példát felhozni, mint a Sack-féle gép-ekét, amely termelésünkben olyan fontos szerepet játszik, vagy legalább kellene játszania. Ez Németországból származik és 100 svájci frank az értéke. Ezt nem gyártják,nem is tudják gyártani Magyarországon. (Halász Móric: Ki mondjál) Az egész világon ott gyártják a legjobb gépekét. (Halász Móric: Annyi és olyan ekét csinálnak Magyarországon, amennyi és amilyen csak kell!) Nem csinálnak! (Halász Móric: A Khüne-féle ekék jobbak!) Sack-féle ekét nem csinálnak. Az pedig feltétlenül szükséges kelléke a magyar mezőgazdaságnak. Hiszen t. képviselőtársaim, önök egyszer mezőgazdák, egyszer gyáriparosok, ahogyan parancsolják a ministerek; önök nem a saját meggyőződésüket követik! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Micsoda beszéd ez? — Varsányi Gábor: Ehhez szemtelenség kell! — Györki Imre: Orgovány! — Zaj!) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Kénytelen vagyok Dénes István és Varsányi Gábor képviselő urakat rendreutasítani. (Horváth Zoltán : Micsoda műfelháborodás ! — Kabók Lajos: Pedig Dénes igazat mondott!) A képviselő urat, inivel a tilalmazott kifejezést megismételte, szintén kénytelen vagyok rendreutasítani. (Horváth Zoltán : A pártabszolutizmust követik ! — Zaj.) Dénes István : A Sack-féle eke a vámmal és a behozatali illetékkel épen a duplájába kerül annak, mintha beengednék ezt a fontos mezőgazdasági szükségleti cikket. így védi a vámtarifa a magyar mezőgazdaságot. r Az volna most már a kérdés, hogy milyen arányban terheli a magyar mezőgazdasági népességet ez a borzasztó vám. Ezt nem részletezhetem, csak arra akarok rámutatni, hogy mezőgazdasági népességünknek 90%-a viseli ezeket a borzalmas terheket, ezeket a borzalmas vámokat, és legfeljbb 10%-a a magyar mezőgazdasági népességnek, tehát a földbirtokos osztály nem érzi meg ezeket a vámokat. T. Nemzetgyűlés ! Eátérek most beszédem utolsóelőtti passzusára, a munkáskérdésre és a vámok hatására. Azt mondja a minister ur s azt mondják a t. védővámosok, hogy a vámok által ipar teremtődik, s ezáltal meg fogr szűnni a munkanélküliség és egyúttal emelkedni fognak a munkabérek is. Ez is valótlan, téves állítás, amit rögtön be is bizonyítok. A mi hatalmas védvámpolitikánk három esztendeje alatt a kereskedelmi és iparkamara 1922. évi jelentése szerint gyáraink 0*8 százalékkal szaporodtak, — mert hiszen keletkezett itten 300 és egynéhány gyáraink — ezzel szemben a munkanélküliség fokozódott 27-5 százalékkal, tehát sokszorosan fokozódott annak ellenére, hogy gyáraink száma emelkedett. Kérdezem a t. védővámos urakat, hogyan magyarázzák meg ezt 1 (Halász Móric : Rossz a statisztikája !) Magától értetődően nem fejlődhetik itt a munka, nem szünhetik meg a munkanélküliség, mert a vámok karteleket teremtenek. Nem kívánok másra rámutatni, mint a cukortrösztre, amely a Hitelbank irányitása alatt áll. a vasipari trösztre, — amelybe tartozik a Ganz-Danubius, Ganz Villamossági, Láng, Kistarcsai, Hofherr, stb. — a bőripari kartelre, a vegyipari trösztre. Sőt van Magyarországon még egy gyönyörű hajtás^ amilyen nincs az egész világon, megvan a mezőgazdasági tröszt is a Hitelbank és az Angol-Magyar Bank irányitása mellett, amelybe a Georgia, továbbá a mezőgazdasági nagyüzemek főúri nagybirtokaink tömöritese tartozik. A munkabéreknek és a vámoknak semmi közük sincs egymáshoz. A munkabéreket nem a vámok szabják meg, hanem a kereslet és a kínálat viszonya. Amig Magyarországon két munkás szalad egy munkahelyért, addig mindig a munkaadók fogják diktálni a béreket és mindig alacsonyak lesznek a bérek. Márpedig nálunk valóban az a helyzet, hogy minden munkahely után statisztikánk szerint legalább két munkás szalad ebben az országban. Ez az oka itt a bérek alaesonyságának. Miután még öt perc van hátra, méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek beszédem utolsó fázisára, a financiális okokra. Az indokolás azt mondja, hogy ^ erre a vámtarifára szükség van a magyar pénzügy, a magyar államuáztartás szempontjából. Az állam 10 millióról 40 millió aranykoronára akarja felemelni vámbevételeit. Ha itt a financiális szempontok érvényesülnének, akkor nem lett volna szabad a vámokat ilyen magasra emelni, mert akkor az állam nem tudja beszedni ezt a vámbevételt, minthogy csökken a forgalom. Van azonban ennek etikai oldala is. Miután a vámok kizárólag a fogyasztást terhelik ebben az országban, erkölcstelen, megengedhetetlen dolognak tartom azt, hogy amikor 1926-ig 165 millió aranykoronáról 400 millió aranykoronára akarják felemelni az állam bevételeit és ezeknek a bevételeknek 90 százaléka amúgy is a fogyasztók millióit terheli, akkor még védővámokkal is jöjjenek ilyen borzasztó magas tételekben, hogy ezek ismét az agyonsanyargatott, rongyos tömegeket sújtsák. A magyar kormány azonban nem veszi észre azt, hogy sokkal kisebb a nyeresége a magyar kormánynak a vámok által, mint az a nyereség, amelyet ezáltal a gyáraknak ad. Csak egy példát hozok fel. A bőriparban pl. a magyar állam, a múlt évi behozatalt véve, nyert 3,144.000 aranykoronát, a bőripari kartel azonban a vámok által 23,758.400 aranykoronát nyert, termelését véve alapul. Azt látjuk tehát, hogy a magyar állam körülbelül egynegyedét kapja annak, amit vele szemben a gyárak nyernek, tehát a legpazarlóbb, legig'azságtalanabb adóztatás a vámokkal való adóztatás. De a magyar államkincstár ezt a negyedrészt^ sem vágja zsebre, mert jönnek a fináncok és jön az óriási vámapparátus. Az 1922/23. évi költségvetési előirányzat szerint a magyar vámbevételeknek csaknem negyedét felemésztette a vámszolgálat. 0*25 centime-os korona NAPLÓ XXIV. -