Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

'Â nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. 19T szervezett magyar tisztviselő, akik némileg na- . gyobb számban vannaK, mint a gyárosok, vagy na összeállna az a rengeteg munká,s, ameiy szintén nagyobb számot képvisel Magyarországon, mint a 2075 gyáros és azt mondaná ; mi meg azt követeljük a gyárosoktól, hogy emeljék lel munkaberemitet, a oeKeparrtason leiui vu százalékkal, a békeparitáson aluli 60 százalékos fizetés helyett. Azt mondanák a gyárosok, hogy ez bolond gondolkodás, mit gondolnak önök, hogy az emberi életet ilyen fontosnak tartjuk ? E tarifa szerint nem az emberi élet a fontos, hanem a gyárak, a holt tőke, az, hogy a gyárigazgató urak egyik palotát a másik után vásárolják meg maguknak Budapesten és az ország minden részében. Ha kezükbe veszik a statisztikát, meglátják, hogy azok a gyárak és azok a nagybankok, melyeknek kezében vannak a gyárak, súlyos milliárdokat szereztek akkor, amikor a magyar nép dolgozó társadalma lerongyolódott és lezüllött. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak kissé a t. többség kedvéért arra, hogy vájjon a gyáripar rá van-e szorulva olyan nagyon, hogy ilyen borzalmas vámvédelem utján ingyen munka nélkül jövedelmekhez jusson. Kezemben van az egyik vállalatnak, a Magyar Cukoripar R.-T.-nak egyik legutóbbi mérlege. Ez a vállalat az 1924. év március 24-én lejárt 1923—24. üzletévben 3'8 milliárd korona alaptőke mellett tartalékait fölemelte 3-3 milliárd koronára. (Gsehwindt Ernő: Az alaptőke aranykorona, ez pedig papírkorona.) Csak nyugodtan, képviselő ur, várja meg. A tiszta nyeresége pedig 10*8 milliárd korona volt. (Vanczák János : De gyermekeinknek nem tudtunk cukrot adni !) Cukoripari gyártmányokat 451.022 q menynyisógben 93,891.627 millió korona értékben exportáltunk. Tehát hatalmas iparunk van ebben ! Ez az egyetlen vállalat ilyen borzalmas nyereséget vágott zsebre, csak amit kimutat. De méltóztassék elgondolni, mennyi az a nyereség, amit nem mutat ki, mert hiszen, azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a tiszta nyereség körülbelül egytizedét tünteti fel a valódi nyereségnek. T. Nemzetgyűlés ! Végigmehetnék minden iparágunkon, de nem teszem, mert az idő rövid, ellenben rá akarok mutatni, hogy milyen szegények ezek a mi vállalataink, milyen értéket képviselnek. Én Tormay Béla adatait veszem a Statisztikai Szemlében 1924-ben irott cikkéből. Téglagyáraink és egyéb kőipari vállalataink — összesen 9 — svájci frankban 27,061.000 svájci frankot képviselnek. Faipari vállalataink Összesen — 16 — 81,315.000 svájci frankot, vases fémműveink — összesen 7 — 34,570.000, gépgyáraink —- összesen 14 — 98,867.000 és igy tovább. Végig vezethetném t. képviselőtársamat összes nagy gyárvállaiatainkon összesítve, hogy milyen óriási tőkehatalmat reprezentálnak. Amikor igy állnak a dolgok, amikor ilyen hatalmas tőkeértéket reprezentálnak és amikor a hátuk mögött álló óriási bankok szintén óriási tőkék felett rendelkeznek, — amit, azt hiszem, t. képviselőtársam sem von kétségbe — nem lehet azzal érvelni, hogy ezek tőkeszegények. Csakhogy természetesen a tőkét nem volna szabad felhasználniuk spekulációs célokra és olyan célokra, amelyek nem az ipart emelik ; elégedjenek meg az iparból húzható kevesebb profittal, azonban nem ezt teszi a hazai tőke, hanem a spekulációba fekszik bele és magyar koronánk gyenge, ahhoz, hogy meg fogja a nagytőkét és arra kényszerítse, hogy a hazai iparba feküdjék bele. Engedjék meg, hogy rátérhessek ezek után arra, miszerint nincs nagyobb tévedés, mint azt hinni, hogy vámokkal lehet ipart teremteni. Ez Ferenczi Izsó törvénytervezetének legnagyobb tévedése. (Sándor Fái : Ugy van !) Az ipar nem egy karó, amit beütnek a földbe és megáll ; az iparnak ki kell nőni a hazai földből, mint ahogy kinői a virág, a növény. A hazai adottságokból kell kinőnie és a világ' tapasztalata mindenütt azt bizonyítja, hogy az ipar csak ott fejlődött ki, ahol előbb kifejlődött egy intelligens, értékes mezőgazdaság. (Zsirkay János : Itt az adottság a Kállay pénzügy minister ur politikája, arra épitenek.) Az ipar egy magasabb fejlődöttségi fok, mondhatnám, hogy egyetem ; erre nevelni kell egy ország népét, társadalmát ; nálunk pedig nincsenek erre nevelve, de nincsenek meg az adottságok se. Ma is Magyarországon 14 vármegyében körülbelül 7 millió katasztrális hold föld van, háromezer nagybirtokos kezében. Itt latifundiumok vannak ; itt nagy birkalegelők vannak, itt nagy puszták vannak, amelyeken csak szeszgyárak feltételei vannak meg. Ezekről az óriási területekről száműzve van a magyar nép, száműzve vannak a magyar kezek milliói, ott nem fejlődhetik ki intenziv ipar, csak mesterséges, a vámok által okozott mesterséges ipar. De ez szerencsétlen ipara a magyar nemzetnek. (Horváth Zoltán : Juta !) Azt mondjuk, hogy Magyarországon ép ugy, mint JNyugat-Németországban először értékes kisiparnak kell kifejlődnie azáltal, hogy szabaddá teszik a magyar földet a magyar nép számára; sok asztalos, sok suszter, sok kovácsból kifejlőidik az egészséges középipar, ebből pedig az egészséges nagyipar. Nem lehet ugy csinálni, mint ahogy kultúrpolitikánkat irányitják Magyarországon, hogy először egyetemeket adnak Magyarországnak, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) hanem lent kell kezdeni a magyar nép millióinál és ugy felépíteni a magyar ipart. Méltóztassanak megengedni, hogy rátérhessek egy másik tévedésre, egy másik hamis argumentumára ennek az egész törvényjavaslatnak. Ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy azért is kell nekünk ez a magas r yédváin és e védővámos politika magas tarifája, mert a külkereskedelmi mérlegünk passziv, és ez rontja a magyar koronát s drágítja a magyar életet. Mindenekelőtt csak azt kivánnám leszögezni, hogy a mi fizetési mérlegünkben a külkereskedelmi mérlegünk passzivitása a legcsekélyebb elenyésző tétel. Az 1921. évi értékben a mi fizetési mérlegünk passzivitása 33.583 millió korona volt, ezzel szemben külkereskedelmi mérlegünk passzivitása 83 millió aranykorona volt. Ez is csak papiron van. Mert nem igaz, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzív, az aktiv, mert ha valóban paszsziv volna, ez azt jelentené, hogy Magyarország innen a cikkeit olyan országba viszi ki, ahol olcsóbban tudja eladni, mint idehaza. Ez abszurdum. (Horváth Zoltán : A cukrot olcsóbban adja odakün !) Azonban számokkal kivánom illusztrálni azt, hogy miért passziv látszólag papiron külkereskedelmi mérlegünk. Azért, mert amikor kiviszik Magyarországról az árut, részint a kiviteli illeték miatt, részint a deviza beszolgáltatási kötelezettség miatt nem vallják be az exportőrjeink a kivitt áru valódi értékét. Igy 30—40 százalékos differenciával kerülnek be a statisztikai adatok közé. Ezzel^ szemben amit külföldről behozunk, azt világpiaci árakon vesszük fel. Mi eladjuk odakünn áruinkat, azok fejében a külföldön cikkeket vásárolunk, ezeket behozzuk, azok világpiaci árakon szerepelnek