Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. 191 lől.) Feltétlenül igaznak kell lenni annak is, mert egy elv csak akkor igaz és csak akkor áll meg, ha kicsinyben és nagyban egyaránt helyt áll. Eddig egy vámegységben voltunk Csehországgal és Ausztriával, ami 1919 után megváltozott. Nem a gazdasági határok, hanem a népek szükségletei változtak meg. A gazdasági határok most is ott vannak, ahol voltak, népek szükségletei is ugyanazok, Csehország ugyanazt tudja produkálni, ami előbbi viszonyai között adva volt, Magyarország szintén azt tudja produkálni, amit azelőtt, amiben tehát 1919 után változás történt, az nem a gazdasági, hanem csak a politikai határ. Már pedig ezek sohasem lehetnek gazdasági határok, mert ez végzetesen megbosszulná magát, amiként megbosszulta magát a magyar iparon és a magyar közgazdasági életen a hároméves elzárkózás is. Hogyan kikacagnék Békés vármegyét, ha azzal állna elő : elzárom a határomat Pest vármegyétől, mert magam akarok mindent előállitani, hadd fejlődjék ki Békés vármegyében az ipar. És nem kacagjuk ki azt az állítást, hogy elzárkózunk a világtól, akkor itt mindent fogunk majd tudni termelni és produkálni. (Halász Móric : Egy országot kérünk már, ahol teljes szabadkereskedelem van !) Nincs különbség, t. képviselőtársam. Mert egri Nagy János t. képviselőtársam iszonyú logikátlanságot mondott akkor, amikor azt mondotta, (Sándor Pál: Gratuláltak neki!) hogy ha minden megvolna, ha minden megteremne nálunk, akkor lehetne szabadkereskedelemről beszélni. Ellenkezőleg, t. képviselőtársam, épen azért kell nekünk szabad kereskedőknek lennünk, mert nagyon kevés az, ami nálunk megterem és nagyon sok az, amire szükségünk van, olyan cikkekre, amelyeket külföldi országokban termelnek. Ez csak világos és logikus, mert hiszen különféle területeknek, különféle földeknek mások a produktumai, a termeivényei, a természeti adottságai, amelyek itt nincsenek meg. Tehát azokat onnan kell behozni, viszont azok az államok kiviszik innen azt, amire szükségük van. T. Nemzetgyűlés ! A vámtarifatörvényjavaislatot nem helyeslem és igen szerencsétlennek tartom a mi megszállott teríttetünk magyarsága szempontjából, az elszakított területek szempontjából is. A magyar gondolkozóknak tekintélyes része tisztában van azzal, hogy a mi csonka hazánk megszállott, elveszített területeinkre a legnagyobb befolyást a maga kulturális, a maga gazdasági fölényével tudja g-yakorolm. Már most mit mutatnak a számok? Ha mi elzárjuk a mi csonka országunkat a mi megszállott területeinktől, a mi magyarságunktól, vájjon kellemes lesz-e ez arra a viszonyra, amelynek meg kellene lenni majd a megszállott területek és Magyarország között, vagy seml Én ismét a számokat mutatom be. amelyek mindennél fényesebben bizonyítanak. Azt látjuk, hogy behozatalunk 47 százaléka a felvidékről, a Csehország által megszállott területünkről jött, még pedig nyers és megmunkált fában, pamutszövetekben és pamutfonálban. Mi most magas sorompókkal zárjuk el az egész felvidéket csonka Magyarországtól. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nemcsak a csehek zárják el őket Magyarországtól, hanem Magyarország is igen tekintélyes vámsorompóval kilöki és el^áría őket Magyarországtól. (Görgey István előadó : A fa és a szén vámmentesek !) Nem akarok itt a részletekre kiterjeszkedni, hoery mennyiben vámmentesek vagy nem, azonban jelentékeny vám terheli azokat. NAPLÓ xxiv. Nézzük meg, hogyan állunk Erdéllyel ? Erdélyből a behozatalunknak 4—5 százaléka nyers és megmunkált fa. (Görgey István előadó : Vámmentes !) A megmunkált fa nem vámmentes. Itt is vámsorompó áll fenn Erdélylyel szemben. Itt van a délvidék, a jugoszlávok által megszállott^ területünk. Behozatalunk 90 százaléka innen f jön, kender, tengeri és fa : kivitelünk jelentékeny része idemegy, gépekben, vasúti járművekben, vasfélgyártmányokban, vágó- és igásállatokban. Már most jönnek a sorompók, a védővámok fenmaradnak továbbra is és a mi megszállott területünk magyar népe, amelyet a t. kormány is állandóan a magyar nemzethez tartozónak mond, nagy vámsorompóval lesz elzárva csonka Magyarországtól. Erre azt mondják: »Hja, azok is elzárkóznak mitőlünk!« Természetes, hogy elzárkóznak, mert a jugoszlávoknak, cseh-szlovákoknak, románoknak nem gazdasági, hanem politikai érdekük, hogy elzárkózzanak tőlünk, mert félnek tőlünk, reszketnek a magyarságtól. T>e a. mi politikai érdekeink, nemzeti érdekeink téliesen ellentétesek a románokéval, a jngoszlávokéval és a csehszlovákokéval. Ennek következtében én a magyar nemzet esryeteraes szempontjából, a megszállott területek népének szemDoutjából kárhozatosnak és vésrzetesen szerencsétlennek tartom ezt a védővámot. Ha el méltóztattak olvasni az indokolást, akkor méltóztattak benne olvasni sürün, hogy Németország is védővámos, az Egyesült-Államok is védővámos. Hivatkoznak erre azok az illusztris urak, akik alapvetését adták ennek az egész vámtarifának. Ezek az urak mind igen nagy tévedésben vannak ! Bár volnánk mi olyan védővámosak, mint az Egyesült-Államok ! Az Egyesült-Államok 48 államot foglalj magában és nem kevesebb mint 9,400.000 négyzetkilométer az Egyesült-Államok hatalmas területe, Európánál csak 300.000 négyszögkilométerrel kisebb. Az Egyesült-Államok a világ legautarchikusabb állama; majdnem minden megterem rajta. 48 állam él benne, amelyeknél egyáltalában nincs vámsorompó és amelyek közül a legkisebb is sokkal nagyobb, mint Magyarország. Nincs közöttük vámsorompó és amióta nincs vámsoromnó, azóta hatalmasan fejlődött ki az Egyesült-Államok ipara. (Bogya János : Egy állam: egy szuverenitás!) TJgy van, t. képviselőtársam, csakhogy autarchiára igen alkalmas. Ne felejtse el, t. képviselőtársam, hogy a legkisebb állam is közülök nagyobb, mint Magyarország és közöttük is volt vámsorompó, de ledöntötték az eszmék és azóta fejlődik az Eg-yesült-Államok. Azelőtt hol gazdasáeri, hol politikai harcban állottak az Egyesült-Államok államai, mióta azonban megvan a közös loboigó, azóta hatalmasan fejlődik az Egyesült-Államok. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Bátorkodom felhívni t. képviselőtársam figyelmét — azt hiszem, hogy méltányolja talán — a világ egyik kiváló írójának és gondolkozójának, Wellsnek szavaira, aki »A civilizáció megmentése« című művében nem kisebb dolgot ír, mint a következőket (olvassa): »Tegyük fel, hogy komoly jellegű lokálpatriotizmus venne erőt Kentucky államon. Kentucky népe nem ismerné el — s talán »a senkik internaicionalizmusának« nevezné — a csillago« lobogót és egy saját zászlót tűzne ki ; tegyük fel, hogy vámhatárokat állítana a szomszédos államokkal folytatott kereskedelem útjába. Mit gondolna, az amerikai polgár, ha ilyesvslami fordulna elő? Valószínül eg azt, hogy Kentucky 32