Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. itt áll Európa, szivében, körülvéve kisebb-nagyobb nemzetekkel. Ez a vámtarifa jelentheti, amint jelenti is, az államokkal való barátságos viszonyt, a háború magvának kiküszöbölését, vagy jelenti ismét a háború magvának elvetését. Ezért a vámtarifát ebből a szempontból kellett volna mérlegelés tárgyává tenni, az indokolásban azonban erre nézve semmiféle adatot nem találunk. A másik fontos szempont* amelyből vizsgálat tárgyává kellett volna tenni, az, hogy befelé, a magyar nép egyetemével szemben mit jelent ez a vámtarifa. Az indokolásban erre nézve sem találunk abszolúte semmit. Végigvonul azonban az indokoláson, amint ezt az egész vámtarifa megállapitja, a tökének védelme. A meglévő tőkét azért kell védeni, hogy el ne sorvadjon, a meg sem lévő tőkét pedig azért, hogy keletkezzék és kifejlődjék. Soha még logikátlanabb és antiszoeiálisabb javaslatot, mint ez, a törvényhozás még nem látott Amikor elolvastam az autonóm vámtarifája vaslatot, önkéntelenül azt éreztem, hogy nem tud kiemelkedni a háborús pszichéből. Önkéntelenül azt éreztem, hogy ez a vámtarifa Magyarországon a világháború folytatását jelenti a magyar néppel szemben a gazdasági téren. (Sándor Pál: Ügy van!) Ahelyett hogy a magyar törvényhozás, a magyar kormány végre ilyen esetben, mint ez, egyfelől megragadta volna az alkalmat arra, hogy a világ összes népeinek lelkében égő békevágy szempontjait, másfelől pedig a magyar nép millióinak rongyosságát, nyomorúságát és koldusságát szem előtt tartsa, ahelyett tinikusan látjuk, hoery a magyar kormány a Stinnes-eket, a külföldi államok idejött és megszervezett kapitalistáinak példáit és felfogásait alkalmazta és a magyarországi kicsi, de jól megszervezett ési tőkeerős kapitalisták érdekeit tartotta szem előtt. Ily körülmények között abszolúte nem csodálkozom, ha ezt a törvényjavaslatot magát fegyvernek nézik. Valóban fegyver ez a külállamokkal való béke szempontjából. Háborút jelent azokkal szemben, de fegyver különösen a maf^ar néppel szemben, mert borzalmas drágulást és veszedelmet jelent az országra nézve. Csodálatos valamit tartalmaz ez a tarifajavaslat. Azt mondja, hogy nekünk Csehországgal, Ausztriával, Németországgal szemben azért van szükségünk erre a fegyverre, hogy ne engedjük be azoknak iparát, nehogy elsorvassizák a hazai ipart,^ viszont a keleti, déli, északkeleti nagy mezőgazdasági termelő államokkal szemben azért van szükségünk erre a fegyverre, nehogy azoknak nyersterményei, mezőgazdasági cikkei bejöhessenek az orKérdem, hogy ilyen fegyverek alkalmazása után milyen viszonyban legyen a külföldi állam, Nagy-Oroszország, Románia, Jugoszlávia, Csehország, Ausztria, vagy Németország a 14 vármegyéd Magyarországgal. Mert igen jellemző, hogy amikor a magyar kormány egyfelől ezekkel a vámtételekkel fegyvereket szegez ezeknek az államoknak, ugyanakkor azt kívánja ezektől, hogy legyenek kegyesek keleten a mi iparcikkeinket és nyugaton a mi mezőgazdasági termékeinket beengedni, még pedig minél vámmentesebben, minél jutányosabban. Nem méltóztatnak érezni, hogy a logikálatlanságnak tömkelege, ami ebben foglaltatik % Még esry óriási logikátlanság van, ami az egész kérdésen végighúzódik: vájjon Magyarországnak ártott-e a közös vámterület, az, hogy 69 esztendő óta Ausztriával közös vámegységben voltunk! Nem volt közöttünk, Csehország és Ausztria között, e tipikus ipari államok és Magyarország között vámsorompó és mi történt? Mezőgazdaságunk gyönyörűen prosperált, mezőgazdaságunk jól és biztosan tudta piacra plaszirozni a maga mezőgazdasági terményeit. Mezőgazdaságunknak ez nem ártott semmi körülmények között és ezzel szemben tudta hozni igen olcsón, jutányosán mindazokat a szerszámokat, üzemi cikkeket, amelyekre a magyar mezőgazdaságnak szüksége volt. Menjünk azonban tovább és vizsgáljuk meg a kérdést, vájjon az ipar szempontjából indokolt-e a sorompók elzárása Csehország és Ausztria felé. Ha igazuk volna a védővámosoknak és a magyar kormánynak, illetve Ferenczy Izsó ministeri tanácsos urnák, hogy t. i. a mi iparunkat agyonsújtaná a cseh vagy az osztrák ipar, ha nem zárnánk el a határt sorompókkal, ugy ennek be kellett volna következni az, elmúlt 69 esztendő alatt is, amig nem volt közöttünk vámsorompó. Ezzel szemben mit látunk, Azt, hogy az elmúlt időszak a magyar ipar virágzásának korszaka volt. Olyan ipar fejlődött^ itt a puszták, nagybirtokok és legelők országában, hogy az páratlan. Isten csodája, hogy ez itt a nagy legelők, nagy puszták, nagybirtokok országában kifejlődhetett. De beszéljenek a számok. Ha igaza volna Ferenczy Izsó ministeri tanácsos urnák, aki nek munkája ez a javaslat, nem pedig a magyar kormányé, mert hiszen a ministerek legnagyobbrészt valószinüleg nem is tudják, mi van ezekben a paragrafusokban, hanem egyedül ő tudja, aki folytatta a tárgyalásokat, ha igaza volna abban, hogy a nyitott sorompó összenyomja a magyar ipart és nem engedi rn.ee

; a magyar gyáripar kifejlődését, akkor miért keletkezett annyi gyár az elmúlt 69 esztendő alatt ? ! Bátor vagyok felemlíteni Géb er Antalnak a Közgazdasági Szemlében 1903-ban megjelent adatait. Eszerint 1901-ig közös vámterület mellett 2957 gyárüzem keletkezett. Nem pusztultak el gyáraink, hanem ellenkezőleg, miért keletkeztek ily nagy számban a közös vámterület mellett, ha Csehországnak vagy Ausztriának ipara oly ártalmas Magyarországra nézve? De tovább megyek és Buday Lászlónak 1901-től való adatait tekintem. Egészen 1919-ig, amig felállitották a vámsorompót Magyarország és Ausztria között, az előbb emiitett 2957 gyári üzem száma felemelkedett 4241-re. Ezek a gyári üzemek nem voltak olyan Ígérvények, _mint aminők most a háromesztendős kurzus világában keletkeztek, hanem olyan üzemek, amelyeknek 43%-a megmaradt, életképes, erős és amelyekre gyáriparunk és kormányunk büszke is. A számok tehát megcáfolják azt az állításukat, ami a vámtarifajavaslatnak alapjául szolgál, hogyha Ausztria vagy Csehország ipara bejönne hozzánk, ez megölné a magyar ipart. Hamis teória, téves beállítás ez, melyet megdöntenek a számok. Ezek után rá akarok mutatni a magyar kormány védővámos elzárkózásának másik nagy logikátlanságára. Ha igaza van abban az igen t. kormánynak, ha igaz ^az, hogy Magyarországnak Csehországtól és Ausztriától való elzárása itt ipart fog fejleszteni, akkor igaznak kell lenni annak is, hogyha az igen t. kormány elzárja Békés vármegyét Pest vármegyétől, akkor Békés vármegyében nagyszerű ipar fog kifejlődni. (Derültség jobbfe-