Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
r A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. 189 »Az országnak inkább fejledező* műipara védelmére kell legfőbb figyelmét! fordítania és pedig magának ,a földmivelésnek érdekében is, mert a legszabadabb külföldi piac sem képes oly hatalmasan emelni a földmivelést, miként a manufacturális ipar. Az egész világoni szabadkereskedés sem képes annyira emelni egy országnak földművelését, mint azt a honi ipar kiséretében járó belfogyasztás emeli.« — Énnekem ezek ntán több magyarázat és bizonyíték ehhez a dologhoz nem kell. Befejezésül konklúziókat, következtetéseket akarok levonni. Minden autonóm vámtarifa egy ország gazdasági lehetőségének, gazdasági életének, struktúrájának és akaratának a kifejezője és egyúttal alap, amelyen a kereskedelmi szerződések a többi országokkal lebonyolíthatók. A kereskedelmi szerződések szempontjából minálunk ezen a kis csonka országon két frontra kell tekintenünk. Az egyik Kelet, ahol mezőgazdaságunkat kell védeni és iparunknak kell piacot keresnünk, a másik Nyugat, ahol iparunkat kell védenünk és mezőgazdasági cikkeinknek, termékeinknek kell piacot keresni. Én azt találom, hogy az előttünk fekvő vámtarifajavaslat tételeiben eléggé rugalmas mind a két oldalra, hogy mind a két oldalon meg tudja védeni a magyar érdekeket és a reális kereskedelmi szerződések kötésére alkalmas. Ezért nem hagyandó figyelmen kívül az a megállapitás sem, hogy ez az autonóm vámtarifa az élettel aligha fog kapcsolatot szerezni, kár tehát a drágítás ördögét annyira a falra festeni, hanem igenis, az élettel kapcsolatba jönnek azok a kereskedelmi szerződések, amelyeket ezen a rugalmas alapon fogunk majd megkötni. A másik konklúzió, t. Nemzetgyűlés, az, hogy a vámtarifának olyannak kell lennie, hogy az niegf elei jen az ország viszonyainak. A régi vámtarifa minket magyarokat itt, ebben az országban nem igen érdekelt, amit mutat az is, hogy a vámtarifa magyarázatát mar gában foglaló könyv csak hét példányban kelt el Magyarországon, tehát nem igen érdekelte a magyar közönséget. Ez azonban természetes is volt, mert hiszen Ausztriától kaptuk az áruk lesmagvobb részét, behozatalunk téliesen Ausztriától függött. Az osztrák kereskedőt érdekelte az a vámtarifa, ő fizette utána a vámot, nekünk csak beszámította. De a mostani vámtarifa nagyon is közelről érdekel mindenkit, aki kereskedelemmel- iparral és általában a gazdasági élettel foerlalkozik. Ezért ennek a vámtarifának világosnak s nagyon is differenciáltnak kell lennie, hogy el tudjon benn-" 1 igazodni a mae-var. Hogy eléo-sré différenciait, azt a tételszámok szaporításából látom és mivel látom, hogy ez a javaslat a világgazdaság irányának is megfelel, — mert ma már mindenütt a védvámos rendszert követik r — ezért, tekintettel arra, hogy az. ország általános, közös érdekeit elsősorban szem előtt tartja, azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és tavs a jobbóldalon és a közérten. A szónokot számosan ^üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Bodő János jegyző: Pikier Emil! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik*? Bodó János jegyző: Dénes István! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét megkezdeni. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! A Magyarországi Munkáspárt nevében van szerencsém ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy ha a Magyarországi Munkáspárt álláspontja eddig nem a tiszta szabadkeretskedelem lett volna is, Nagy János (egri) t. képviselőtársam beszéde után egészen bizonyos, hogy a Munkáspárt még inkább a szabadkeresikedelem mellett foglal állást. T. Nemzetgyűlés! Egri Nagy János t képviselőtársunk azt mondja, hogy ha a világ szabadkereskedő volna, akkor ő is szabadkereskedő lenne, mivel azonban a világ nem szabadkereskedő, így ő sem az. Azt mondja továbbá, hogy ha szabadkereskedők volnánk, akkor az egész világ bele tudna kapcsolódni Magyarország közgazdasági életébe, Magyarország azonban nem tudna belekapcsolódni a világ kereskedelmi és közgazdasági életébe s igy végeredményében kiszipolyoznák Magyarországot. (Zaj jobbfelől. — Sándor Pál: Hát ki akarja ma a szabadkereskedelmet? — Halász Móric: Dénes István!) Én akarom, azonban átmenetet akarok megvalósítani. (Sándor Pál: Senki sem akarja !) Egri Nagy János t. képviselőtársam egy kis tévedésben van a kereskedelem lényegét illetőleg. Egri Nagy János t. képviselőtársam, amikor ezt a teóriáját felállítja, azt hiszi, hogy a külföldiek csakúgy megrohanják Magyarországot az ő áruikkal, teletömnek bennünket cipőkkel, ruhákkal és egyéb szükséges dolgokkal, s a magyar nénzt, amit cikkeikért kapnak, hazaviszik, elzárják a ládafiókjukba s ott tartogatják mint muzeális értékeket, (Nagy János (egri): Sohasem gondoltam ezt!) Itt van az önök védvámos rendszerének sarkalatos tévedése. Mert az a külkereskedelem miben sem különbözik a belkereskedelemtől, csak önök tévesztik a kettőt össze és azt hiszik, hogy mihelyt, külkereskedelemről van szó, abban a pillanatban a kereskedelem szabályai már egészen mások. T. képviselőtársam, amidőn az a külföldi kereskedő ide hozza az ő áruját és azért magyar koronát kap, a pénzt nem viszi ki, hanem azért a magyar koronáért magyar árucikket vesz és azt szállítja el. Mennél több árucikket hoz tehát be, annál többet visz ki, (Nagy János (egri): Nyerset!) annál nagyobb a mi kivitelünk, amit önök annyira forszíroznak. (Nagy János (egri) : Munkást is kivisz és munkát is !) Szóval a kereskedelemről alkotott téves felfogásuk az oka annak, hogy önök ilyen védvámos tarifát hoztak a nemzetgyűlés elé, amelyet én, Sándor Pál t. képviselőtársammal szemben, a logikátlanságok vámtarifájának nevezek. (Derültség jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Eátérve ezután beszédem lényegére, azt hiszem, hogy midőn a magyar nemzetgyűlésnek 69 esztendő óta először van alkalma ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor a vonatkozó törvényjavaslatot véleményem szerint ugy gazdasági, mint politikai fontosságánál fogva, magánérdekmentesen kellett volna idehozni, igy kellett volna megszerkeszteni. Minden felszólalónak igaza van abban, t. Nemzetgyűlés, hogy ránk nézve ez a törvényjavaslat ma ezerszer fontosabb, mint valaha volt, mert ma, megcsonkítva, ez a 14 vármegye
