Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
188 A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hő 28-án, szerdán. fiktiv számok, azt mutatja az is, hogy itt csak egyszerű szorzásról van szó ; meg van állapitva, hogy a bőrgyárak mennyit termelnek és a teremlési összeg egyszerűen be van szorozva a vámtétel okozta százalékos emelkedéssel. Ez azonban nem fog a drágaságban jelentkezni és nem a mezőgazdaság fogja ezt az egész összeget ráfizetni és nem is ezt az összeget fogja ráfizetni. Ez épen olyan számitás, mint amilyen lenne, ha azt mondanám, hogy a búza vámja 6*3 koronában van megállapítva, ezt megszorzom az egész búzatermelést kifejező számmal, ebből 120 millió jön ki, tehát annyit fog az ország a mezőgazdaságnak fizetni. Ez nem helyes számitás, ezt csak méltóztatik belátni. Kénytelen vagyok ezzel kapcsolatban megemliteni azt, hogy bár nem teljes mértékben, de vámtarifánk a mezőgazdasági termeléshez szükséges eszközöket mégis enyhiti, illetőleg meg is szünteti. így például vámmentes a cukorrépamag, takarmányrépamag, famagvak, gyümölcsfamagvak, malac és fehér ökör, ez utóbbinak a vámmentessége természetesen ugy értendő, hogy ezeknek vámtétele ugyanolyan, mint amilyen a. régi vámtarifában volt, de fel van függesztve. Le van szállitva a lueernamag, melassz, ezzel készült takarmány, növénypermetezők, hordók, kádak, — ez különösen a szőlőtermelést érdekli — más kádármunkák, gabonalapát, szerszámnyelek, kézi szállítási eszközök, szekerek, kenderfonál, jutafonál, ló- és ökötrpatkó vámja. Megjegyzem itt, hogy Sándor Pál képviselő urnák a lópatkóra vonatkozó adata téves, mert a lópatkó vámja az eddig érvényben levő vámtarifában 24 aranykorona, ebben a vámtarifában pedig 18, tehát le van szállitva. Le van ezenkívül még szállitva a vasalási és lószerszámkellékek vámja. Igaz, hogy ezek nem ölelik fel a termeléshez szükséges összes eszközöket, de itt is felállítom a mérleget és kérdem, nem fog-e a mezőgazdaság jobban ráfizetni, ha a termeléshez szükséges eszközök vámtételeit nagyon mélyen leszállitjuk, mint ha ezek a vámtételek eredeti nagyságukban maradnak meg. Mert mi védi majd a mezőgazdasági érdekeket a kereskedelmi tárgyalásoknál az iparosállamokkal szemben, hía az ipari vámokat itt, az autonóm vámtételekben leszállitottuk ? Ebben az esetben a mezőgazdaság teljesen ki lesz szolgáltatva a külföldnek, úgyhogy olcsón fogja eladni és kiszállítani terményeit, de drágán fogja megvásárolni az itt verseny nélkül hagyott külföldi iparcikkeket. (Halász Móric : Ez igenis igy van ! — Dénes István : Tisztelem a felfogását.) Azután kérdem, nem fog-e bekövetkezni az, ha itt verseny nélkül marad a külföldi ipar, hogy akkor a mezőgazdaság ki lesz szolgáltatva a külföld monopóliumának és selejtes áruinak 1 Végül tudom én azt nagyon jól. hogy a mezőgazdaság hatalmas mértékben növeli a nemzeti vagyont évi termelésével. Folyton hangoztatják itt, hogy a vasipar miiven hatalmasan emeli a nemzeti jövedelmet évente. A vasgyárosok által készített kimutatás szerint 250 millió aranykoronára rug az az összeér, amellyel a vas- és géosryárak évente hozzájárulnak a nemzeti jövedelemhez. A mezőgazdaságiak csak eery ásrát veszem, a tejarazdasásrot. Ha 800.000 tehenet veszek alánul az őrszádban, naponkénti és hetenkénti 6 liter tejszolsráltatással és eev litert 20 aránvfillérrel számítom, az igy előálló összeg kb. 300 millió koronára rug, tehát 50 millióval többet tesz ki annál az összeérnél, am el vet a vas- és gépinar e tekintetben kimutat. Megjegyzem, hogy ebbe nincsenek beleszámítva a borjak és a tejen kivül az egyéb termékek. Kérdezem ezek után, hogy a mezőgazdaságnak ez a produktuma, amellyel a nemzet évi jövedelmét emeli, megoszlik-e olyan mértékben és annyi ember között, mint az ipar produktuma, amellyel a nemzeti jövedelmet^ növeli, vagyis megvan-e az arány az ipar által teremtett nemzeti jövedelemben való részesedés és a mezőgazdaság által teremtett nemzeti jövedelemben való részesedés között. A tejgazdaságnak a vas- és gépiparral való összehasonlításánál talán megvan, mert hiszen a tejgazdaságnál már bizonyos mezőgazdasági iparosodásról beszélhetünk. De itt van előttem egy adat a vasgyáraktól, mely szerint az a 60.000 munkás és tisztviselő., aki a vas- és gépgyáraknál dolgozik, május elsejei számitás szerint egy billiót kitevő bért, illetőleg fizetést kap egy esztendőben abból a nemzeti jövedelemből, amelyet létrehoz. Meg kell állapitanom, hogy a mezőgazdaság természete olyan, hogy, nem mondom hogy nem akar, de nem tud annyi embert foglalkoztatni, mint amennyi embert az ipar foglalkoztat, (Halász Móric: Mert nem is lehet !) mert nem is lehet és mert nem is tud olyan bért adni munkásainak, mint amilyent az ipar adhat, mert nincs rá módja, nincs annyi munkaalkalom, mint az iparnál. A mezőgazdasági statisztika szerint ugyanis 80—90 napszám jut egy napszámosra egy esztendőben, a szőlőmunkánál talán 180, mig ezzel szemben az iparban rendes körülmények között éjjel-nappal dolgozhatnak a munkások, ott van munkaalkalom, nagyobbak a kereseti lehetőségek, ennek következtében az ipari munkával foglalkozóknak nagyobb a fogyasztóképessége is, mint a tisztán mezőgazdasági munkákkal foglalkozóknak. Ezenkivül a. mezőgazdaság egy esztendőben csak egyszer tudja tőkéjét megforgatni, mig az ipar ezt többször is megteheti, aminek szintén az a következménye, hogy az ipar többet tud juttatni jövedelméből a vele foglalkozóknak, mint a mezőgazdaság". És most méltóztassanak mérlegelni : nagyobb veszteséff-e a mezőgazdaságra nézve az, ha védelem nélkül haa-vía az ipart és igy M lesz sízolaáltatva a külföldnek vagy pedig nagyobb előnv-e, ha a, mezőgazdasásr maga mellett védi az mart is és emeli a fogvasztó lehetőséget, a munkaalkalmakat, a kereseti lehetőségeket és igy tulajdonkénen magúnak használ, mert a másra termelésének szerez és teremt, növel és nevel fogyasztóközön «éo-et. Mert ipar nélkül a mezno-azdasáe!" csak féllábon jár és 1 az az ország, amelyben csak a me^no-azdaaagra fektetik a fősül vt és az ipart mellette elhanyagolják', aw az ország gyarmattá sülyed le. (Ugy van! Ugy *üanf a inkh oldal on.) T. Nemzetgyűlés! A kereskedelmi minister ur számítása szerint kereskedelmi mérlegünket egyensúlyba hozhattuk volna, ha a világdrágulás nem lett volna az iparcikkekben sokkal nagyobb, mint a mezőgazdaság terményeiben. Tehát ebből az következik, hogy a^ mezőgazdaság bárhogy megfesziti is munkáját, sohasem fogja tudni az ipari behozatalt ellensúlyozni, ha vedelem nélkül hagyjuk az ipart és igy so»hasem fogja tudni egyensúlyba tartani kereskedelmi és fizetési mérlegünket sem. Ezért a mezőgazdaságnak igenis nagy érdeke saját maga mellett az ipar fejlesztése is. Erre több tekintélyt említhetnék, de csak arra hivatkozom, aki mindnyájunk előtt tekintély: Kossuth Lajosra, aki a Zollverein-ban, a 40-es években igy ir (olvassa):
