Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

A nemzetgyűlés 291. ülése 1924, Nem más a védővám-rendszernek feladása, vagyis nem más eredményt szül, mint azt, hogy mi segitjük a győzőket céljaik elérésére, mert a győzők célja az, — legalább eddig az volt, és hogy közel megváltoznék, azt nem hiszem — hogy a legyőzött országok tőkéit, piacait kisajátítsa (Igás! Ugy van! a jobboldalon.), gazdasági talpraállásukat megnehezítse, hogy más tekintetben se tudjanak azok a legyőzött országok talpraállani. A védővám feladása azt jelenti, hogy mi a győzőknek ezt a célját magunk akaratából is elő fogjuk mozdítani ; feladjuk mezőgazdaságunkat, iparunkat és a többtermelést, amelyről oly sokszor hangoztatják, hogy ez ment meg bennünket. Ahányszor olvastam — legalább végigolvastam már vagy háromszor — azt a békeszerződést, mindannyiszor a szivembe nyilallott, mikor azt olvastam benne, hogy Magyarország lemond. Majdnem minden paragrafus ezzel kezdődlik. Már most ini folytassuk a vámvédelem feladásával ezt a nagy lemondást önként 1 Vagyis amit Trianon nekünk meghagyott, azokat az iparainkat, vállalatainkat is mi dobjuk oda a külföldnek áldozatul 1 Hányszor olvassuk abban a békeszerződésben, hogy Magyarország köteles adni ennyi és ennyi loikomotivot. gépkocsit, vasúti kocsit és nem tudom, miféle iparcikket ! Most Magyarorszásr azért, mert a szabadkereskedelem álláspontjára helyezkedett, feladja a védővámrendszert amikor az esrész viláír erre helyezkedett rá ? Akkor mondjunk le önként technikusainkról 1 Mondjunk le önként európai hirü műegyetemünkről iß, hogy ott ne nekünk neveljék fiainkat ? Mert ha inaruuk nincs, akkor technikusokra sincs szükségünk. Akkor európai hirü műegyetemünk a: külföldnek fog nevelni technikumokat és mérnököket, nem nekünk. S mondjunk le a mi munkásainkról, szakmunkásaink százezreiről ? Hiszen csak a cipőiparban — van egy kimutatásom — (Zaj é$ mozgás a szélsőbal oldalon. — Elnök csenaet.) dolgozik 67.000 ember, a vasiparban 60000 ember, a bőriparban 5000 ember és igy felsorolhatnám a többi vállalatokat egymás után. Most ezekről mondjunk le önként I Mert hogyha mi kész árut hozunk be. abban benne van a külföldi munkásnak jobb bére, több munkaalkalma, benne van kereseti szinvonalának emelése és viszont benne vau a mi részünkről pedig- munkásaink kivándorlása, benne van a munkanélküliség terjedése, minden készáruba bele van építve, bele van kalkulálva a kereseti szinvonalunk esése, a bérünk csökkenése i^s. Azután a vámvédelem feladása azt jelenti még ránk nézve, hcgv a békeszerződés által számunkra mee-teremtett felügyelet, vagyis nrotektorátus alá helyezést meediosszabbitiuk

1 örök időkre. A békeszerződés minket a jóvátételi bizottság loírara, szuverenitása alá helyezett addi"" ameddip" a jóvátétel ki niucs fizetve, de niéais ez valami időhöz lesz majd kötve : de booVha mi az iparunkról mondunk le, ami Ut Inf élődött alé^ erősen, résziut nedi"* ki fog feilodni. akkor** mi masninkat örök időire a körülöttünk levő államok gazdasági nrotektnrátusséíra, ffvámsága alá vetnénk és! hajtanánk. És elsősorban melyiknek ' M^«rmutatja ezt lói a kereskedelmi mérlegünk. 1991-ben Cs**hCirszágbóJ behoztunk I

9 és fél milliárd értékű *"nrt. kivittünk 3 és fél milliárd értékűt, i^v CWliorszáírsrpl szemben 9 milliárd a deficit. Ez mirtcleut megma<rvaráz- ho*rv ina-nla«' és sn?rlp'ïaa'ila"* fenvs, 'leszünk lekötve, ha a vámvédelmet feladjuk. Azonkívül itt a nemzet előtt évtizedeken — mondjuk, illetve évszázadokon évi május hó 28-án, szerdán; 187 — keresztül rajzolták elénk a függetlenséget és mindannyian is álmodtuk a magyar nemzeti élet teljét, a nemzeti élet teljességének kiépítését, a nemzeti függetlenséget, márpedig ez elsősorban abban áll, hogy mi biztosítjuk gazdasági erőink fölött szabad rendelkezésünket A nemzetek életében ugyanis még inkább áll az, mint az egyesek életében, hogy prius vivere, deinde philosophare, vagyis először a gsizdasági alapokat kell kifejleszteni s csak akkor lehet a nemzet függetlenségét, szabadságát, a nemzeti élet teljességét kiépiteni. De hát ugy látszik, hogy nagyon siokan vannak ebben az országban olyan potyamagyarok, akik mindent ingyen szeretnének megszerezni, áldozat nélkül. Kiabáltuk az önálló nemzeti bankot, de csinálja meg más helyettünk, mi majd benne uralkodni fogunk ; akartuk az; önálló vámterületet, hangoztattuk évtizedeken keresztül és mikor itt van, akkoor élet-halálharcot inditunk a vámtarifa javaslat ellen. Hát hogy akarták megcsinálni az önálló vámterületet ? Ugy, hogy kiszolgáltatták volna az országot teljesen a szomszédnak ! Ez a javaslat biztosítja az önálló vámterületet. És ne hozzunk áldozatot érte % Vagyis maradjunk továbbra is potyamagyarok 1 Előttem feltárul az a gyönyörű kép, mikor Apponyi Albert gróf a háb oru alatt az országgyűlés egyik éjjeli ülésén a nemzeti élet teljességének kiépítéséről beszélt és megértem azt, hogy az ő lelke, aki egy életet fektetett bele abba, hogy nemzetének szabadságát, függetlenségét és jogait megvédje, kiépítse és igy maga előtt lássa nemzete életének teljességét, hogy ennek a férfiúnak lelke nagyon érzékeny, mikor veszélyeztetve látja ezeket az általa oly fontosnak tartott nemzeti javakat. Ezért tiltakozott ő múltkori felszólalásában a népszövetségi jegyzőkönyv 9. §-a ellen is, mert ő abban azt látta, hogy gazdasági inferioritásba akarják helyezni az országot azok, akik az ország gazdasági erőit a maguk szolgálatára akarják felhasználni. Ezért amikor ezt a vámtarifát tárgyaljuk, szem előtt kell tartanunk a nemzet jogait, a nemzeti élet teljességét is és be kell látnunk, hogy ezért áldozatokat is kell hoznunk, mert áldozatok nélkül egy nemzet sem tudja életét kiépiteni. Ennyit akartam mondani a vámtarifával kanosolatosan közérdekből, országos érdekből. Most még a mezőgazdaság szempontjából akarom tárgyalni a kérdést, nemcsak azért, mert olyan pártnak vagyok a tagja, mely elsősorban agrárpárt, hanem azért is, mert olyan vádak hangzottak el a javaslattal szemben, hogy a vámtarifa nem védi a mezőgazdasági érdekeket, hogy abban nincs kidomborítva^ az ország eminens érdeke, az ország, tulajdonképeni képe, t. i. az, hogy agrárország. A mezőgazdasági cikkek ugyan vámvédelemben részesülnek, amit a szociáldemokrata párt kifogásol. Hiszen talán most nincs is rá szükség, hogy védelemben részesüljenek, de ha a Kelet mezőgazdasági élete felvirul, jöhet olyan idő, amikor nagyon is helyénvaló lesz a magvar mezőgazdaság védelme. A legnagyobb kifogás a javaslat ellen az, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges eszközök olyan magas vámmal vannak sújtva, hogy az megdrágítja a termelést. (Zsirkay János : A legnagyobb vád az, amelyet Sándor Pál tegnan mondott, hoe-y mennyit adnak megint a kartelleknek ! — Varsányi Gábor : Most nem rajtad van a sor ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Nagy János (egri) : Hogy azok mennyire