Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-290
A nemzetgyűlés 290. ülése 192L évi május hó 27-én, kedden. 179 amint védenem is kell, mert látom hivatásukat, mert látom azt, hogy Magyarországon kevés a kapitalizmus és többet kellene idehozni. De azt látom, hogy mi azért hozunk ide kapitalizmust, hogy megjavítsuk kereskedelmi mérlegünket és nem látjuk meg azt, hogy ha idegen tőkét hozunk ide, akkor ezt rémitő drága kamaton fogja az ország megfizetni. Hiszen amit a kereskedelmi mérlegen elveszitünk, azt a pénzügyi mérlegen megnyerjük. Látjuk Anglia példáját, ahol a kereskedelmi mérleg évtizedeken keresztül passziv volt és ennek alapján Anglia mégis virágzott. Láttuk, hogy Magyarországon is 1906 óta, amióta nagy iparfejlődés van, folyton paszsziv volt kereskedelmi mérlegünk és az ország mégis jólétnek indult, ipart fejlesztettünk és nem történt semmi bajunk. Tehát a kereskedelmi mérleg, amire itt hivatkoznak, ebben az esetben abszolúte nem fontos dolog reánk nézve. Rég elintézett közgazdasági teória, amit nem fogadhatunk el, hogy a kereskedelmi mérleg passzivitása volna az, amit meg kellene javítani, mert épen akkor volt Magyarország pénzügyi helyzete a legjobb, amikor a legrosszabb kereskedelmi mérlege volt. Arra, hogy ezzel manipuláljon és ezzel akarja bizonyitani azt, hogy ezekre a mérhetetlenül nagy vámokra szükség van, arra lehet vállalkozni, de én mondhatom, hogy ilyesmire sohasem vállalkoznék. Ha már a tőkéről beszélek, legyen szabad a t. kereskedelemügyi minister ur beszédére is néhány megjegyzést tennem. A kereskedelemügyi minister ur a konjunkturális tőke ellen beszélt. Azt mondta, hogy a konjunkturális tőkéből már termelő tőkét kellene elővarázsolni. Nem osztozhatom az ő nézetében és nem tudom, mit nevez ő konjunkturális tőkének. Vájjon konjunkturális tőke-e az az értékpapiros, amelyet jegyeznek a tőzsdei árjegyzéken? Vagy konjunkturális tőke a kartonnyomő gyár vagy más részvény, amelynek ára felfelé és lefelé megy? Vagy az a gyár, amelyet most alapítanak, nem lesz-e abban a pillanatban, amikor a tőzsdére bevezetik, ép oly konjunkturális tőke, mint amilyet a miniszter ur gondol? Mi a különbség a termelő és a konjunkturális tőke között? Konjunkturális tőke a gyáriparban nem képzelhető el. Konjunkturális tőke elképzelhető akkor, ha valaki spekulációt csinál egy áru emelkedésére, vagy pedig esésére — ez is megtörténik. Másképen én konjunkturális tőke befektetését nem tudom elképzelni. A miniszter ur panaszkodik azért, hogy nem fizetnek dividendát. Kérem, a kormány a saját hibájába, a saját vermébe esett, hogy nem fizetnek dividendát. Hiszen az adótörvényeknél eleget beszéltünk arról, hogy ne méltóztassanak ezeket a súlyos terheket statuálni, az intézetek nem fognak tudni ezen az alapon adókat, dividendákat fizetni, mert az állam kapja az egészet, amit ők fizetnek, tehát ők nem foígnak fizetni. Mi megmondtuk ezt ezekről a padokról, de süket fülekre találtunk. Bocsánatot kérek, méltóztassanak adópolitikájuknak ezt a tételét megváltoztatni. Hiszen azok az urak, akik ezeket az adókat csinálták, belátták, hogy ezeket lehetetlen feltartani, meg kell változtatni, mert az állam sokkal nagyobb jövedelemhez jut akkor, ha ezek az intézetek fizetnek dividendákat, mert a jövedelem ott, ahol az egyes kapja ezeket a dividendákat, busásan behozza az adókat. Nem szükséges tehát, hogy megmaradjunk ennél az adótételnél. Lehetővé kell tenni a gyáraknak, általában az intézeteknek, hogy fizethessenek. Amikor ez a lehetőség meglesz, abban a pillanatban fizetni fognak és abban a pillanatban a mi értékpapírjaink azt a standardot fogják elfoglalni, amelyet megérdemelnek. Legyen szabad azonban ez alkalommal a t. minister úrhoz egy kérdést intéznem. (Halljuk!) Mi nem vagyunk, minister ur, informálva arról, hogy mit akar a t. minister ur a jövőben statuálni az átértékelés vagy az aranymérleg tekintetében. A közgazdaságnak tudnia kell a minister ur gondolatmenetét, hogy mit akar e kettő közül: az átértékelést, vagy pedig az aranyvalutában való mérleget akarja-e. Kell, hogy az intézetek berendezkedjenek erre nézve, mert mindaddig, amig ezzel tisztában nincsenek, nem követhetnek olyan dividenda-politikát, amilyent máskülönben követnének. Részemről én teljesen őszintén megmondom a minister urnák, hogy én az aranymérleg mellett és nem az átértékelés mellett foglalok állást, azonban az egész közgazdaság, mondhatnám türelmetlenül várja a pénzügyminister ur, vagy a kereskedelemügyi minister ur részéről, hogy nyilatkozzanak ebben a tekintetben, hogy a vállalatok tiszta képet kaphassanak s így megfelelhessenek azoknak a kötelezettségeiknek, amelyek őket ebben az országban ierLelik. (Walko Lajos kereskedelemügyi miniszter: A Jegybank törvényében már benne van, hogy a Jegybank aranymérleget csinál!) Abban benne van, de a vállalatok nem tudják, hogy nekik milyent irnak elő. Ott benn van, de ebből nem következik, hogy a törvény nem fogja-e azt mondai, hogy itt pedig átértékelési mérleget kell csinálni. Mindaddig, amig ebben a bizonytalanságban vannak ezek a vállalatok, nem követhetnek észszerű dividendapolitikát, olyant, amilyent különben követnének. Ez a harc, amelyet most vivunk, a másik részről, a hatalom oldaláról régen előkészített harc. Bennünket ma vámterületelleneseknek állítanak be, amit éiii voltaképen nagyon furcsának tartok. Amióta képviselő vagyok, az önálló vámterület alapján állok. A szabadelvű pártba már csak ugy léptem be, hogyha megtarthatom ezt a meggyőződésemet és meg is tartottam azt mindenütt, mindazokban a pártokban, amelyekben helyet foglaltam. Az Omke., amelynek elnöke vagyok, 20 év óta szintén az az egyesület volt, amely annak idején könyvet Íratott dr. Papp Dáviddal az önálló vámterületről, akkor, amikor még mindenki a közös vámterület mellett volt, még Matlekovits is. Az önálló vámterületet épen az Omke. és épen itt a Házban, folyton és folyton pertraktáltuk. Amikor 1907-ben Kossuth Ferenc az önálló vámterület formai részével jött, akkor én fölvetettem néhai Kornfeld Zsigmondnak azt az értékes ideáját, hogy csináljunk Ausztria és Magyarország között közbeeső vámot. Nem érdemeljük meg tehát sem én, sem azok, akik velem tartottak, hogy bennünket azzal csúfoljanak, hogy mi az önálló vámterületet nem akartuk volna. Persze, nem reméltük, hogy mi az önálló vámterületet ilyen utón: a trianoni béke révén kapjuk meg, amely a legátkozottabb ut volt, amelyet általában csak el lehet képzelni. Kétségtelen tehát, hogy mi az önálló vámterületet szorgalmaztuk, sokkal többször és sokkal erősebben, mint mások. De az is kétségtelen, hogy nem egy ilyen önálló vámterületet. Épen ugy a magyar ipar érdekét is mindig hangoztattuk, amint már előbb volt szerencsém mondani, nemcsak úgy, 29*
