Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-290
172 A nemzetgyűlés 290. ülése 1924. lefegyverzés után megindult a gazdasági lefegyverzés az egész vonalon. Látjuk pl. Angliában, hogy ott a Mac Kenna-vámokat máris lefaragták. látjuk, hogy Franciaországban Herriot jött most uralomra, még pedig, választás utján és olyan program alapján, amely szerint nem szabad túlzó védvámos rendszert statuálni. Herriot, aki a lyoni kongresszusnak elnöke volt, aki ott a szabadkereskedelmet képviseltet az egész vonalon, ez a Heriot lesz miniszterelnöke Franciaországnak és . nagyon gyanitom, hogy Cailleaux lesz az ő segítőtársa. Azt hiszik ,hogy Herribt el fogja fogadni a túlzó vámtételeket és nem fogja megvalósítani azokat a programpontokat, amelyekért küzd már régi idők óta, amelyek a szabadkereskedelmet képviselik — amit én ma nem helyeslek Magyarország számára — s hogy olcsóbb megélhetést biztosítson a népesség számára? Vagy pedig azt hiszik, hogy Macdonald, aki megkezdte már a vámok lefaragását, mint szocialista, nemi fog arra törekedni, hogy a népesség olcsóbb élelmezéshez és olcsóbb és jobb megélhetéshez jusson és támogatni fogja a trösztöket és a karteleket ? Halljuk csak pl. mit mond Snowden, a leghíresebb emberek egyike s most pénzügyminister Angliában erről a kérdésről. (Olvassa): „A kormány becsületbeli kötelességének tartja, hogy eltörölje a védővámokat, amelyekre nézve semmiféle kompromisszumba nem mehet bele, mióta a választók a legutolsó választások alkalmával a leghatározottaban ezek ellen nyilatkoztak. De meg is akarja akadályozni, hogy bármely iparág a lakosság egyetemének költségére egy igazságtalan előnyhöz jusson azáltal, hogy az árakat mesterségesen magasan tartja az angol piacon." Amikor Angliában, ahol a védővámrendszer olyan sokáig fenn tudta magát tartani, Macdonald szakítani akar ezzel a politikával, azt mondják, hogy az egész vonalon védővámrendszert akarnak statuálni 1 ? Vagy nézzük az osztrák vámtarifát, amely most jelent meg a napokban s amelv alig emeli a vámokat egye» tételeknél, a legtöbb esetben pedig leszállítja, vagy meghagyja a régi vámokat. Erre még ki fogok térni később, ha időm lesz. Hát ez az osztrák vámtarifa is védővámos rendszer*? Hozzá képest azonban a mi vámtarifánk csimborasszója a tiltó vámrendszernek. Vagy Csehországot akarják folyton előtérbe hozni? Csehországban épen most tanácskoznak arról, hogy milyen nagy arányban akarják lefaragni az ottani vámokat, amelyek túlzók voltak és mindenki elismeri, hogy a képviselők összessége — mint a Prágai Ujság-han olvassuk — erősen nyomja a kormányt azért, hogy ezeket a vámokat le kell szállítani és nem szabad fentartani. Nézzük Romániát. Románia és Oroszország megcsinálták a tiltó vámrendszert. Volt ennek hatása az iparra Oroszországban és Romániában? Mindig csak mosolygok és kissé humorisztikus előttem, ha az előadó ur a spanyol vámtarifát hozza elő. Nekem ez kissé spanolul hat. Mit akar a spanyol vámtarifával, miért nem hozza ide Kamcsatka vámtételeit? Mit érdekel bennünket a spanyol vámtarifa. Ezzel akarják bizonyítani az elzárkózó vámpolitikát? Hát kik azok, akik elzárkózást akarnak? (Barthos Andor: A képviselő ur meg Angliára hivatkozik !•) Bocsánatot kérek, én hivatkozom Angliára, Franciaországra, Ausztriára, Csehországra és hivatkozom Németországra is, ahol a vámok évi május hó 27-én, kedden. lefaragását szintén a legelső emberek követelik és keresztül is fogják vinni. De hogyan lehet a nyilvánosság előtt joggal hivatkozni arra, hogy körül vagyunk véve olyan országokkal, amelyek elzárkózó vámpolitikái folytatnak? Hiszen országos blamázs, hogy ilyen vámtarifát tettek a Ház asztalára, Ausztria pedig néhány nappal későb olyan minimális vámrendszerrel jön, amilyent senkisem várt. Én mindig kérdeztem t. barátomat, az előadó urat és kérdeztem a t. minister urat is, van-e tudomásuk az osztrák vámtarifáról, tudják-e, mit tartalmaz? Folyton ez volt a kérdésem, de lehetetlen volt választ kapnomi. Fel lehet-e tételezni, t. minister ur, hogy a minister ur tényleg nem lett volna informálva osztrák kollegájától, hogy milyen irányban akarják ők a vámokat megváltoztatni? Miért nem mondotta meg ezt nekem a minister ur? Mert ezt a fegyvert nem akarta kezembe adni. A fatum azonban bekövetkezett. Nem engedtek beszélni csütörtökön, úgyhogy csak ma van szerencsémf a miniszter úrral efelől vitatkozni. Ma odakiálthatom önnek: Tessék, minister ur, megmondani, hol van elzárkózás osztrák részről! Milyen alapon akarnak önök elzárt szigetet csinálni Magyarországból tisztán csak a fogyasztók rovására? (Zaj 'a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Látjuk a differenciát!) Vannak dolgok, amelyek feltűnővé válnak s amelyek jó, hogy itt is szóba, kerülnek. Egy finánclapban, a Pénzvilág- egy számában fel van említve, hogy épen az a rész, amelyet textilnek nevezünk s amely a legnagyobb kedvezményt kapja, milyen eredménnyel dolgozott az utolsó években. Itt azt látom — nem akarom felolvasni az egészet önöknek, mert nem tudom, hogy az időből hogy jutok ki — az összeseknél kezdettől fogva végig, hogy a legtöbb megszerezte kapitálisának többszörösét ebben a néhány évben. (Halász Mórié: És be is építette!) Ha beépítette az ő tulajdona és az ő vagyonát képezi. (Felkiáltások jobbfelől: Örüljön rajta!) Igen örülök rajta, ha nem a fogyasztó hátán, hanem a saját erejéből szerzi ezt meg. A fogyasztó rovására ezt nincs joga megszerezni. Olyan alakulatokra, amelyeknek kapitálisuk van, és amelyek már évtizedek óta mint gyárak működnek, amelyek jóformán soha semmi más előnyt nem kaptak, mint a saját rátermettségüket, saját kapitálisukat, ott azt mondják, hogy ezeket az államnak sietni kell támogatni. Önök azt hiszik talán, hogy (Halász Móric: A kereskedő nem a fogyasztókhoz tartozik? — Dénes István: Kap védelmet, évi 100 milliárdot a kereskedelem? Nem lehet összehasonlítani, nem kan ingyen ajándékot!) azzal, hogy megadják nekik ezt a vámot, ezzel önök az országnak tényleg eredményt fognak biztosítani? (Felkiáltások jobbfelől: Ezt hisszük!) Tévednek! Ezt hihetik, de nem szükséges, hogy olyan adóalanyokat, akik saját magukon segithetnek saját tőkéjükkel, ezeket az állani filléreiből szubvencionálják. Erre nincs szükség. Van olyan is, amelyik nem is enged betekintést a mérlegbe olyan óriási a íiyeresége (Biró Pál közbeszól). Bocsánatot kérek, az kétségtelen, hogy a karton-, a nyomóipar, a mi kiviteli cikkeink közé tartozott. Ezt tagadni nem lehet még az önök oldaláról sem. Kérdezem ezek után, mi szükség van vámra, a kartooiipar részére, amely száz év óta dolgozik ebben az országban, s nagyrészt exportra dolgozott az osztrák-magyar területről.^ Mi szükség van hogy önök a legszegényebb nép ruháját,
