Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-290
A nemzetgyűlés 2ÙÙ. ülése ÍÚ2á. évi május hó 27-én, kedden. 7 szövetjét^ megdrágítsák 40—50—100—200%-kai; mi szükség van arra, hogy a szegény munkásember ingét adóteherrel, 100%-kai megdrágítsák. A milliomosoknak, multimilliomosoknak és gazdag részvénytársaságoknak szükségük van erre! Bocsánatot kérek, ezt nevezik önök szociális támogatásnak és ez nem talál önök között védőre? Itt azt kell hallanom minduntalan, hogy teremtsünk nemzeti ipart. Igenis, teremtsünk nemzeti ipart, de okkal-móddal és ne olyan súlyos vámokkal, amelyek a belföldi fogyasztást a mérhetetlenségig megdrágítják. Azt mondják itt rendesen — és ezt különösen Fenyő Miksa mondja — hogy úgyis olcsóbb idő fog következni, mert a beviteli tilalmak sokkal drágább árat csináltak, úgyhogy szinte fellélegzés lesz, ha szabad behozatal lesz. Mit mntat ez? Ez mutatja az önök politikájának rothadtságát az ország közgazdasága tekintetében. Olyan teherrel terhelték meg az ország lakosságát, amely nincs is összefüggésben a vámtarifával. Ez mutatja a könnyelmű gondolkodást. De azt talán nem fogja senki kétségbe vonni, hogy ezeknek a vámoknak — különösen ha a dumping meg van engedve — az itteni nagyipar az utolsó fillérét is ki fogja használni és nem fogják adni az árut olcsóbban, mint ahogy épen kényszerülnek adni. Hozzám egyszer egy főpap egy kérdést intézett ebben a tekintetben, és én azt a feleletet adtam neki, hogy mikor a búza ára 500 koronavolt — méltóztassék nekem egyetlen egy főpapot mutatni, aki az 500 koronára maximált búzát 499 koronáért odaadta. Az csak természetes, hogy egyik sem fogja egy koronával sem olcsóbban adni, mint amennyit érte kapni tud. Ha a vámvédelem megvan és a külföldi, áru nem özönlik be, akkor a gyáriparosok okvetlenül addig a határig* fognak elmenni az áraknál, ameddig a vámvédelem nekik ezt megengedi. Ebben, azt hiszem, semmi kétség nincsen. (Vanczák János: És a hazafiság belefullad a Wertheim szekrénybe!) Hogy rátérjek egy kissé a vámtótelekre, legyen szabad rámutatnom arra, hogy Ausztriában sokkal mérsékeltebb vámtarifát proponált a kormány, de e mérsékelt vámtarifával szemben is, ugy hallom, máris igen nagy ellenzéki hangulat van. Pedig Ausztria a 657 tarifaszámot 558-ra csökkentette le. Mi mérhetetlenül emeljük, Ausztria pedig csökkenti a tarifatételek számát. Ott tehát a tételek száma is redukálódott. Ott azonban, mint már előbb is bátor voltam mondani, korteseszköznek használják fel a mi 1 vámtarifánkat és rámutatnak arra, hogy Magyarország vámtarifája milyen óriási emelkedést mutat. Az osztrák vámtarifa 411 tételt változatlanul hagy, 488-ban mérsékelt felemelés van, 541 tétel pedig kisebb-nagyobb mérvben leeszállittatott. Milyen őrült különbség ez a mi vámtarifánkkal szemben 1 ? A ma megjelent Világ cimü lapban nagyon érdekesen irja le Gyömrey — aki rendszeriiiít nagyon értelmesen és szépen szokott irni ^— azt a vitatkozást, amelyet a közgazdasági társaság-bán Székely Artúr folytatott Ferenczy miniszteri tanácsossal. Szó volt Schüllerről. aki ezt a vámtarifát is csinálta, s aki mindig a legtiltóbb vámrendszer; álláspontján állott. Amikor Székely ezt Fereiiiczyvel szemben felvetette, Ferenczy ministeri tanécsos ur őméltósága azt mondotta, hogy ha Schüller ma irná meg alapvető munkáját, akkor egészen biztos, hogy másképen irná meg. A feleletet csattanóan megkapta. A terhek bizonyos tekintetben nagyobbak, mint maiunk, a munkabérek pedig határozottan magsabbak mitit nálunk, ott Schüller jön most ezzel a vámtarifajavaslattal, amely lényegesen, de lényegesen olcsóbb, mint azi a vámtarifajavaslat, amelyet mi beterjesztettünk. Hogy egy kis áttekintést adjak erről, ismét nem az Omke adatait veszem, hanem Neményi Ernő adatait. Az elsőről nem is szólok. A búza vámja az osztrákoknál 2 korona, magyar vámja 6-30. A rozs vámja 2 korona az osztrákoknál, nálunk 5:80. A rizs 2 korona az osztrákoknál, nálunk vámmentes. A liszt azonban 6 korona az osztrákoknál, nálunk 12—13 korona. (Dénes István: Retorzió!) Hogy a lisztre vámot vetnek, ez már nagyon érdekes és ez az egy tétel an'nyit jelent, hogy egy kilogram lisztre 1000 koronát akarnak kivetni. Ez már retorziós tétel, mert a búzánál megtartják a 2 koronát, a magyar tarifa 6'30-ával szemben. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) A finom gyümölcsre az osztrákok 20 korona, a magyar tarifa 10—100 koronát vet. A közönséges gyümölcs vámja az osztrákoknál 5 korona, nálunk 10—25 korona. A szőlő vámja az osztrákokisál 40, nálunk 100 korona. A vágómarha az osztrákoknál 5, náluíúk 100 korona. Egyéb szarvasmarha az osztrákoknál 25, nálunk 75—100 korona. A sertés vámja az osztrákoknál 7 korona, nálunk 35 korona. Most menjünk át a tésztanemüekre. A tésztanemüek vámja az osztrákoknál 16, nálunk 26 korona. A kakao-vaj vámja — ez szükséges kelléke a cukrásziparnak — az osztrákoknál 40, nálunk 75 korona. A cukorka vámja 150 az osztrákoknál, nálunk 200. A gyümölcskonzervek vámja — ezekkel nálunk nagyon szép eredményeket értünk el — az osztrák tarifában 75, a magyarban 120 korona. A cukrozott gyümölcs vámja az osztrákban 150, a magyarban 400 korona. A kolbászáru 18 korona az osztrák tarifában, a magyarban 100—150 korona. A finom kolbászáru vámja az osztrákban 100, a magyar tarifában 100—150 korona. A leölt baromfi ára az osztrákban 25, nálunk 40 korona. A disznózsír vámja ott 5, nálunk 60 korona. (Dénes István: Szociálpolitika Magyarországon!) a margarin az osztrákoknál vámmentes, nálunk 80 korona a vámja. (Egy hang a jobboldalon: Meg is ehetik azt a margarint. — Dénes István: A szegény ember megenné a margarint, mert zsír úgy sem jut neki. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Látjuk tehát ebből, hogy az osztrákok nagyon mérsékelten szabták meg vámjaikat. De itt vannak a textiláruk. Nem akarom az egész sort felolvasni, csak néhány tételt. Harisnya az osztrák tarifában 300, a magyar tarifában 1600. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Megjegyzem, nehogy félreértés legyen, a nagyobbakat, a kirívóbb tételeket veszem, vannak oh csóbbak is. Lenbatiszt az osztrák tarifában 400, nálunk 1400. Gyapjúszövet az osztrákban (700 gramig) 120, a magyarban 300 korona. Ugyanez 700—450 gram között az osztrákban 220, nálunk 580 korona. Ugyanez 450—200 között az osztrákban 240, — plus 10% értékvám — nálunk 600. (Dénes István: Ugylátszik, hogy mi ipari állam vagyunk és Ausztria a mezőgazdasági állam! Talán összetévesztették. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Krepp-szerü szövetselyemből 1100 az osztrákokiii'ál, nálunk 5400 korona. (Felkiáltások a jobboldalon: Luxus!) Selyem az osztrákban 2000, nálunk 7000 korona. Mustrás tarkán szőtt félselyem az osztrákoknál 700, nálunk 3200 korona. A könyvkötővászon — érdekes, ez
