Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-283
A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május hó 14-én, szerdán. egész okfejtését egy körülményre alapit ja, még pedig arra, hogy az a törvényjavaslat, amelyet a kormány benyújtott a törvényhatósági bizottságok újjászervezése tekintetében, nem lett kellő időben letárgyalva és ennek folytán exlex állott elő, amelyben a kormány rendeleti utón volt kénytelen intézkedni. Ismétlem: exlex és nem törvényellenes állapot állt elő, amint a képviselő ur beállitani akarja, mert a kettő között lényeges különbség van. Itt tehát egy exlex állott elő és ezen vis major folytán kénytelen volt a kormány rendeleti utón intézkedni, amint más esetben is tenni szokta. Az is bizonyos, hogy a kormány idejében adta be ezt a javaslatot, amely eélozta a törvényhatósági bizottságok újjárendezését, az, hogy a Ház huzamosabb ideig foglalkozott az indemnitással és azután kénytelan volt rátérni a szanálási javaslatokra, amelyek elsőbbrangu érdekeit érintik az országnak, mint a törvényhatósági törvényjavaslatok. Erről a kormány nem tehet, erről talán a t. képviselő ur, ha a saját lelkiismeretébe néz, többet tudna a Háznak vallomásként mondani. Én tehát elhárítom a kormánytól azt a vádat, hogy a kormány az oka annak, hogy itt exlex állott elő. Ellenkezőleg, az a hitem és meggyőződésem, hogy ha a t. képviselő ur az ellenzéken ülő egyik vagy másik képviselővel szót ejt abban az irányban, hogy mentől gyorsabban haladjanak a tárgyalások, az exlex igen hamar meg fog szűnni és abba a hetyzetbe fogunk jutni, hogy a törvényhatóságok is az uj rendezés alapján jobban megfeleljenek azoknak az alapelveknek, amelyeket a t. képviselő ur hangoztatott. Csak egyet akarok még megjegyezni, azt, hogy magunk is óhajtjuk ennek a törvényjavaslatnak mentől előbb való tárgyalását. Remélem, hogy ha a vámtarifa kellő időben elintézést nyer, akkor a novellával együtt, aszerint, hogy a bizottságok miképen készülnek el, ezt a javaslatot is képesek leszünk a fővárosi törvényjavaslattal egyidőben letárgyalni és akkor a t. képviselő ur kívánságának is^ elég lesz téve. Kérem válaszomnak tudomásulvételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Természetesen a ministerelnök ur válaszát abban a részében, amelyben a törvényhatóságokat és aixknak exlexét jellemezte és ezekért a felelősséget immár megint a nemzetgyűlésre hárította, (Gr. Bethlen István ministerelnök : Nem a nemzetgyűlésre!— Meskó Zoltán: Avis majorra, amely azóta már ezredes lehetne !) ne méltóztassanak rossznéven venni, de nem veszem tudomásul. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Egyes képviselőkre !) Csodálkozom azonban afelett, hogy ha a ministerelnök ur ezt a törvényellenes helyzetet exlexnek tekinti, miért enged meg ilyen exlexben a törvényhatóságoknál bizalomnyilvánítást, holott az exlex idején a törvényhatóságok csak az ügyek vezetésével foglalkozhatnak. Egy dolgot azonban tudomásul veszek a ministerelnök ur válaszából és erre nézve be is fogom nyújtani a közigazgatási bizottság elnökségéhez a bizottság összehívását kérő előterjesztésemet. Tudomásul veszem azt, hogy a ministerelnök ur hajlandó ezeket a javaslatokat letárgyaltatni. Kezdjük tehát meg ezeknek a javaslatoknak a letárgyalását. Ezek elsősorban is és főképen bizottsági tárgyalást igényelnek. Mi ellenzék ebben a tekintetben hibásak nem vagyunk, mert, amint azt a belügyminister ur is bizonyítani tudja, mi több mint két hónapon keresztül minden héten összehívtuk a bizottsági ülést és csakis NAPLÓ XXIV. a minister urnák arra a kérésére, hogy a ministerelnök ur is foglalkozni akar a kérdéssel, huztuk-halasztottuk eddig a dolgot. Méltóztassék most már a ministerelnök^urnák a közigazgatási bizottságot a jövő héten munkába állítani, méltóztassék ezeket a javaslatokat bizottságilag mielőbb letárgyaltaim és ide a nemzetgyűlés elé hozni. A ministerelnök ur nyilatkozatának ezt a részét tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a ministerelnök urnák Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem| (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszi. Következő interpelláló képviselő ur 1! Bodó János jegyző : Drozdy Győző ! Einök: A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Következik ! Bodó János jegyző : Csilléry András ! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Bodó János jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Miután remélem hogy a ministerelnök ur ebben a kérdésben a választ a Házon kívül is megadja, ha hozzáfordulok, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy interpellációm elmondását elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e Rupert Rezső képviselő urnák megengedni, hogy interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el ? (Igen !) Ily értelemben mondom ki a határozatot. A következő interpelláló ? Bodó János jegyző : Kabók Lajos ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy a drágasági bizottság holnapra ülésre van egyhehiva és erre az ülésre ugyanez a tárgy van tárgyalásra kitűzve, amelyről interpellálni szándékozom, tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, szíveskedjék interpellációm elhalasztásához hozzájárulni. Elnök : Kérdeni a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy Kabók Lajos képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el? (Igen !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. A következő interpelláló? Bodó János jegyző : Pikier Emil ! Pikier Emil : T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások jobb felől : Megadjuk .') Az egységespártnak egyik vezető gazdasági szakembere, Biró Pál igen t. képviselőtársam, a szanálási törvényjavaslat kapcsán április 14-én tartott értékes beszédében kétségbevonta azt az általános felfogást, hogy itt az utolsó esztendőkben minden produktiv munka leromlott. Utalt arra, hogy külkereskedelmi mérlegünk javult és az 1921-ben mutatkozó passzívum 300 millió aranykoronáról 1923-ban 82 millió aranykoronára csökkent. Ezek mögött a számok mögött, igy mondta Biró Pál képviselőtársunk, óriási tömegeknek szorgos munkája rejlik. Ha ez igy van, mint ahogyan nem is vonom kétségbe, hogy igy van, ha a munkástömegeknek óriási produkciója rejlik ezek mögött a számok mögött, akkor kérdem, — és a kérdést épen Biró Pál képviselőtársunkhoz, mint a nagyipar egyik exponenséhez intézem — hogy a munkástömegeknek ilyen óriási produktivitásával szemben miért nem nyilatkozik meg a bérek kellő emelkedése, vagyis a produktivitással arányos megállapítása is? (DénesIstván: Azoknál nincs védővám!)