Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-289
A nemzetgyűlés 289. ülése 1924. meg fogja szüntetni az áruhiányt ; az árukínálat növekedése pedig csökkenteni fogja a drágaságot. Ez itt nem a vámvédelem érdekében szótemelő férfiúnak véleménye, hanem hivatkozom a szabadkereskedelem apostolára Magyarországon, aki a Közgazdasági Társaság elnöki székéből a legutóbbi vita zárószavában kiemelte, hogy ezt az árcsökkentő hatást ő maga is koncedálja. T. Nemzetgyűlés! Ami végül a kartellirozás veszedelmét illeti, erre vonatkozólag nem ringatom magamat abban a hitben, hogy az a határozati javaslat, amelyet a kormány is elfogadott, nem marad irott malaszt. Én azt hiszem, hogy irott malaszt fog maradni. Az ilyen kérdések megoldásánál én inkább a dolgok természetét vizsgálom, az adott feltételeket és azt, hogy fenforog-e a szóbanforgó országban ilyen kartellirozásnak lehetősége, igen vagy nem % Egy kétségtelen, hogy a kartell alakításának egyik legfőbb gazdasági alapfeltétele az, hogy ahhoz nagy gazdasági tőkék álljanak rendelkezésre. Ezeknek a nagytőkéknek ily mérvben való rendelkezésre állását itt még nem látom. (Propper Sándor : Kistőkével kiskartellt csinálnak, de ezzel is tönkretehetik a fogyasztót !) T. képviselő ur, ha figyelemmel méltóztatik kisérni a kartellek sorsát — mert hiszen Magyarországon nem oly tág térre nyúlnak még a kartellek, — akkor azt méltóztatik látni, hogy mindazok a cikkek és mindazok az áruk, amelyek termelése terén kartellek vannak, amint kartellek alakultak, rögtön kartellen kivüli vállalatokkal voltak kénytelenek megbirkózni. Pl. itt van a cukoripar r is, amely bizonyos tekintetben más megítélés alá esik, mert hiszen ennek kartellj át talán az állam is előmozdítja fiskális szempontból, de méltóztatik tudni, hogy amint a szesz és cukoripar terén a kartellirozás erősebb mérveket öltött, rögtön kartellen kivüli konkurreneia keletkezett. (Propper Sándor : Mégis másfélszeres aranyparitáson áll a cukor ! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rei singer Ferenc: Küzdünk mi a cukorkartellel és az éhséggel!) T. Nemzetgyűlés! Végeredményben ez az egész kérdés egy kérdésben összpontosul: a termelés fokozásának kérdésében. Többet termelni minden téren, ennek a termelésnek minden téren a megfelelő fogyasztóközönséget, megfelelő exportot biztosítani: ez a kérdés lényege. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A lakosság életfeltételeinek lehető megkönnyitése, a termelés lehetőségének fokozása, a parlagon heverő és kellően ki nem használt ipari és gyári erőknek teljesítő képességük határáig való fokozása és végül, de elsősorban mindezeknek természetszerű következményeként a munkás kellő megbecsülése, a munka kellő ellenértékének biztosítása: kötelesség, amely vezet bennünket, és kell, hogy vezessen a gazdasági rekonstrukció egész komplexumának területén. A szociálisabb életfeltételek megteremtése nélkül — igaz — nem lehet virágzó ipart sem teremteni, mert egészséges munkásviszonyok és megelégedett munkásság nélkül olyan időben, mikor az angol ipar felvirágzott, még lehetett ipari felfokozást is létesíteni, ma azonban ez egészséges termelési viszonyok, egészséges munkásviszonyok nélkül teljes lehetetlen. De amint egészséges munkásjóléti és munkabérviszonyok nélkül egészséges termelés lehetetlen, ugy viszont egészséges termelési feltételek megadása nékül egészséges munkásviszonyok munkásjóléti intézmények sem lehetségesek. (Propper Sándor: Ez igaz, csakhogy nem csinálják!) T. Nemzetgyűlés és t. szocialista képviselőtársaim, az a harc, amelyet ebben a kérdésben élére állítottak, a termelőnek és fogyasztónak harca nem áll annyira a kérdés előterében, mint évi május hó 23-án, pénteken. 153 inkább az a másik, amely ezt nem fedi teljesen: a tőkének és munkának a harca. Azt pedig önök is koncedálni fogják, mint ahogy mindenkinek, aki a gazdsági evuluciót szem előtt tartja, koncedálnia kell, hogy ez a harc örök, ez a harc kiegyenlíthetetlen. A mi törekvésünk nem lehet az, hogy ennek a harcnak eltüntetésére vállalkozzunk. Mi, polgári politikusok, csak arra törekedhetünk, hogy az ösztönzést adjuk meg arra, hogy a termelés fokozásával minél kisebbé valljanak az ellentétek a munkások jólétének, jogos igényeinek fokozottabb kielégitésévei. (Bâtiez Gyula: Erről gondoskodik Pesthy Pál! — Propper Sándor: Es a Sághy-tanács!) Ebben a harcban a kiegyenlités lehetetlen, csak egy lehetséges: fegyverszünetek kötése óráról-órára, napról-napra, alkalomról-alkalomra, Azért, hogy ezek alatt a folyton megismétlődő fegyverszünetek alatt a termelést fokozhassuk és folytonosságát biztosithassuk és a dolgozók kizsákmányolását megakadályozhassuk. Én csak ettől az érzéstől, csak ettől a gondo" lattól vezetve, de mélységes bizalmatlansággal a törvényjavaslat közjogi intézkedései iránt, fogadom el részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik). Elnök: Szólásra következik! Petrovits György jegyző: Jászai Samu! Jászai Samu: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat elkészítésénél meghivták a különböző érdekképviseleteket, de a fogyasztókat és a munkásokat, mint termelőket nem hivták meg, igy tehát mi kénytelenek vagyunk itt elmondani a véleményünket. Mindenekelőtt azonban az igen t. előttem szóló képviselő ur néhány megjegyzésével kivánok foglalkozni. Többek között hivatkozott Marxnak — azt hiszem — »Das Elend der Philosophie« című művére, — melyben Marx azt mondja, hogy nem mindig előny az, ha az áru és különösen a kenyér olcsó. Ez helyes, mi is ezt mondjuk, mert mikor olcsó az áru és olcsó a kenyér, akkor túltermelés van, akkor a raktárak tömve vannak mindenféle áruval és ennek következménye azután az olcsó áru. Mi nem akarunk túltermelést, ezen a címen nem akarunk olcsó árut. Azt mondotta továbbá az igen t. képviselő ur, hogy a munkásvédelem, a szociálpolitika karöltve jár a vámvédelemmel. Ez nagy tévedés. Méltóztatott hivatkozni a Webb házaspárra, s a »Die Geschichte der Trade Unions in England« című munkára. Épen a Webb házaspár mondotta, hogy az angol munkásnyomoruság akkor szűnik meg, amikor a Trade Uniók kezdenek erősebbek lenni. (Beck Lajos: Az a Trade Unió érdeme!) De sehol a világon semmiféle kormány nem adott önként munkásvédelmet, szociálpolitikát, ezt mindig a munkásmozgalom vivta ki magának. Nálunk nincs semmi, holott nálunk osztrák közös vámvédelem volt és mégsem volt szociálpolitika nálunk. A t. előadó ur és az igen t. minister ur is igen nagy optimizmussal beszéltek a jövőről. Sajnos, a magam részéről ezt nem tudom osztani. Kijelentem: mi is akarunk ebben az országban erős, fejlett ipart és fejlett mezőgazdaságot. Nekünk, munkásoknak elsőrendű érdekünk, hogy legyen munkaalkalom és ne legyen munkanélküli, legyen ebben az országban mindenkinek, aki dolgozik, tisztességes megélhetése kesesetéből. Ezt akarjuk mi is. Mindamellett azonban, hogy mi elvben hivei vagyunk a szabadkereskedelemnek, belátjuk azt, hogy akkor, amidőn egész Európa körülbástyázza magát védővámokkal, Magyar25*
