Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-283

A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május hó 14-én, szerdán. ügyminister urnák, nincsen. Kátyúba jutott a minister ur a közigazgatás rendezésével. Súlyos vádként áll fenn a minister úrral szemben ez a törvényellenes helyzet, amelyben a magyar közigazgatás van. Ebben a tekintetben a minister ur nem hivatkozhat az alkotmányosságra és a törvényességre, azonkivül azt a sok nyilatkozatot, melyet a minister ur ezekben a kérdésekben leadott, a minister urnák mind a fejére lehet olvasni. Maga is beismeri, hogy törvényellenes a helyzet az önkormányzatban és hogy a törvényhatósági közületek között és a lakosság között megfelelő kapcsolat nincs. De nézzük csak tovább. 1922 november 24-én az illetményrendezési vita során a minister ur velem szemben kijelentette, hogy (olvassa): »Én szentül^ meg vagyok győződve, a közigazgatási reformjavaslatok három hónapnál rövidebb időn belül benyujtatnak.« Rassay Károly t. képviselőtársam 1923 november 30-iki kívánságával szemben — mert ő gyanút fogott és azt mondta, hogy 1923-ban újból nem fognak választani — a minister ur fölénnyel válaszolt és utasította vissza ezt a célzást. És hol vagyunk ma a közigazgatás reformjával! Ez megbukott. 1923 szeptember 6 án Nagy Ernő t. képviselőtársamnak igérte meg a minister ur, hogy párszakaszos törvénnyel minél előbb rendezni fogja a törvényhatósági választások kérdését. 1923 november 21-ig nem történt semmi s javaslat sem nyújtatott be. Akkor én állottam fel, interpelláltam ebben a kérdésben és a minister ur biztosított, hogy a javaslatot minél előbb benyújtja, (Rakovszky Iván belügyminister: Egész nyáron tárgyaltuk.) Erre sem történt semmi. Ellenben benyújtott a minister ur egy párszakaszos törvényjavaslatot, amellyel meg akarta hosszabbítani a törvényhatóságok életét és amellyel kormánybiztost akart állítani a főváros élére. Ez az egyetlen, ami bizottságilag letárgyaltatott. Ezt sem tudta ós akarta a t. minister ur a nemzetgyűlés elé hozni, úgyhogy mire a tövényhatóságok megbízatása lejárt, nem volt a fővárosnak törvényhatósága, megszűnt a vidéki törvényhatóságok törvényessége. Ekkor szükségrendeletet adtak ki és ennek alapján állították be a kormánybiztost és tartották fenn a törvényhatóságokat. 1924 március 5-én felszólaltam e miatt a rendelet miatt. Március 18-án adott választ a minister ur, amelyben megint megígérte, hogy ezen javaslatok bizottságilag minél előbb letárgyaltainak. Azonban ezideig nem történt semmi, holott a minister ur beismeri, hogy ez a helyzet törvényellenes. Azt kérdem, ki a hibás ezért? Két mementó volt a minister ur előtt. Az egyik a fővárosi törvény, amelybe benne volt, hogy a törvényhatósági bizottság az 1923. év végévei megszűnik. Tehát egy ministernek, akinek ez a kötelessége, előre kellő időben meg kell a javaslatot készíteni, hogy törvényellenes helyzet elő ne álljon. Ott volt egy másik momentó, az illetményrendezési törvények, amelyekben benn volt, hogy az 1923. év után választatni kell. Tehát a vidéki törvényhatóságokra nézve is megvolt a hasonló figyelmeztetés. Most a minister urnák ebben a tekintetben nincs kiútja. ígéreteit, indokolásait óvatossággal kell fogadnunk. E tekintetben a minister ur ugy van, mint azok a ministeri referensek, akiket különösen az elnöki osztályok körül szoktak alkalmazni, akik mindent kitűnően és jól meg tudtak indokolni, ha azonben a szükség ugy kívánja, hogy olyan dolgokról kellene nekik határozniok, amihez judicium szükséges, ott ezeket a referenseket nem alkalmazzák. A minister ur a magyar közigazgatás legfőbb őre. Az 1886: XXIII. te. szerint minden közigazgatási tisztviselő ellen, aki a törvényt megsérti és kötelességét hanyagul teljesiti, a minister ur fegyelmi eljárást indíthat és állásától felfüggesztheti. Rakovszky István t. képviselőtársam még a nemzetgyűlés elején szóvá tette, hogy az egyik nógrádmegyei főszolgabíróval szemben milyen igazságtalanul jártak el. A minister ur akkor ELT Pel hivatkozott, amit fentebb emiitettem. Most kérdem én, hogy akkor, amikor a minister ur kötelességét nem teljesítette, ki rendeli el a minister ur ellen a megtorló eljárást és ki függeszti fel majd a minister uratf (Nagy Ernő: Az Úristen! — Derültség.) A minister ur a kötelességtelj esitésben azáltal, hogy a magyar önkormányzat ilyen törvényellenes helyzetbe jutott, a magyar közigazgatásnak jó példát nem adhat. Tehát, t. ministerelnök ur, fő-fő közigazgatási tanácsadója a belügyminister ur állapítja meg, — itt v parlament naplóiban — hogy a helyzet törvényellenes, hogy ezek a törvényhatóságok az autonómiával nincsenek kapcsolatban. A ministerelnök ur azt méltóztatott mondani Meskó Zoltán t. képviselőtársamnak, hogyha fordítva történtek volna azok a bizalomnyilvánitások, t. i. az ellenzék javára, akkor az ellenzék fruktifikálta volna magának azokat. Téved a ministerelnök ur. Mi nem fruktifikáltuk volna azokat, mert mi ezek között a törvényhatósági közületek és a magyar törvényhatóságok autonómiája között lényeges különbséget érzünk. Ebből csak egyet lehet gyümölcsöztetni ugy a ministerelnök urnák, mint a többségi pártnak, valamint az ellenzéknek : minél előbb letárgyaltaim a törvényhatósági bizottsági javaslatokat és biztositani azt, hogy a magyar törvényhatóságok törvényes alapja visszaállittassék, hogy azok az élettel, a lakosság érdekeivel harmóniában alakíttassanak meg

% Én elismerem azt, amint mondani szokták s amit legutóbb Károlyi József gróf mondott a belügyminister urnák egy közigazgatási ankéten, hogy a magyar közigazgatás egy templom, amelyet mindenkinek tisztelni kell. Elismerem, de azt mondom, ha a magyar közigazgatás templom, tessék a kapuit kinyitni, hogy a nép oda bemehessen. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezen gondolat jegyében a következő interpellációt intézem a kormányhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a kormány az önkormányzati igazgatásban beállott törvényellenes állapot megszüntetéséről gondoskodni.« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyülés ! Csodálkozom, hogy a t. képviselő ur erre a kérdésre újból visszatér. Csodálkozom azért, mert hiszen Meskó Zoltán t. képviselőtársammal szembeni polémiámban már rámutattam arra, hogy ezen törvényhatóságok akármennyire silányak is a t. képviselő ur felfogása szerint... (Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán : Nem silányak, hanem a divatból kimentek. — Hegymegi-Kiss Pál : Xem alkotmányosak !) ...s akármennyire szórja is a t. képviselő ur villámait a törvényhatóságok ellen, azok egyelőre törvényes képviseletek és ennek folytán joguk van, hogy azokkal a politikai kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek a közéletet érdeklik. Csodálkozom, hogy a t. képviselő ur erre visszatért, habár értem, hogy bizonyos harag fogja el őt abban a percben, amikor tapasztalja, hogy az összes törvényhatóságok úgyszólván unisono a szanálási javaslatok mellett foglaltak állást. De én figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy aki haragszik, annak rendesen nincs igaza. És ebben az esetben is igy áll a helyzet. A t- képviselő ur