Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-288

A nemzetgyűlés 288. ülése 1924. amelyeket összehalmozott, nem azt jelentenék is, hogy a további védelem tulaj donképen nem más, mint profitvédelem, akkor is azért, mert a relá­ciók ezt kívánják, nekünk elsősorban clZ ci köteles­ségünk, hogy a fogyasztóknak segítségére sies­sünk. Mert ha feltesszük is azt, hogy az a sirás és panaszkodás, amely a nagyipar részéről jön jogos, akkor is százszorta és ezerszerte jogosabbak, megindokoitabbak s érthetőbbek azok a kifakadások, amelyek a kereskedelem részéről jönnek és még megokoltabbak, még érthetőbbek azok, amelyeket a fogyasztók részéről hallunk. Mint már kimutat­tam, a nehézségekket is inkább megbirkózhatunk, mert pozitív iparpártolással és helyes hitelrend­szerre^ igen könnyen segíthetünk iparunkon, ügy látszik azonban, hogy erre nincs kilátás ; de nincs kilátás arra sem, hogy valutánk stabili­zálódjék, amit mintegy annak korrektivumakent említ fel a t. kereskedelemügyi minister ur, hogy ha a súlyos vámtételek megfogják is drá­gítani a belső fogyasztást, a valuta-stabilizáció majd kiránt bennünket a bajból, mert egyszerre meg fog indulni hozzánk a külföldi tőke özönlése. Lehet, sőt állitom is, hogy ez így van, hogy a gazdasági feltételek erre meg is vannak, mert helyes gazdasági kormányzás mellett megvan a garancia arra, hogy a külföldi tőke biztonságban érezhesse magát nálunk ; de a termelés, a keres­kedelmi forgalom érdekeinek kiszolgálásához több is kell, mint merev gazdasági intézkedések, ehhez kell egy lélektani atmoszféra is, amely legalább ne rontson a helyzeten. Ámde Magyarországon minden bizonytalan, minden a hatalom kénye-kedvétől függ, amely a maga számára kierőszakolt és többsége által meg­adott felhatalmazással a világon mindent csele­kedhetik, amit csak akar, amely máról-holnapra exisztenciákat tehet tönkre, a nemzet egyik vagy másik rétegétől vonhatja el az élet feltételeit. Ki meri hinni, ki meri remélni azt, hogy ilyen nagy bizonytalanságban ide merészeljen jönni a külföldi tőke, ha csak arra gondol, ami a törvény­javaslat 2. §-ában van lefektetve, amely lehetőség különben eddig is megvolt a kormány részére, hogy a kormány máról-holnapra, tetszése szerint emelheti fel a vámtételeket. Mit jelent ez? Kér­dem, lehet-e igy ebben az országban kalkulálni, lehet-e itt kereskedni, vagy kereskedelmi cikke­ket gyártani a kivitel céljaira? Egy szállítási üzlet lebonyolítása nem percek vagy pillanatok kérdése, hanem sokszor napokat, sőt heteket vesz igénybe, Tegyük fel, hogy valamely magyar ke­reskedő érintkezésbe lép egy külföldi szállító céggel, megegyezik vele a szállítandó áruk nézve, ki is fizeti előre az áruk árát, mert hiszen máskülönben nem igen lehetséges eféle üzleteket kötni. Egy napon azonban a kormány hirtelenül felemeli a már kifizetett áruk vámtételét. Ilyen körülmények között a magyar kereskedő verseny^ képtelen lesz és teljesen lehetetlenné válik reá nézve minden kalkuláció. Hát el lehet képzelni, hogy amikor a kalkuláció ilyen módon teljesen a kormány tetszésétől és attól tétetik függővé, hogy a kormánnyal jó viszonyban lévő vala­melyik nagyvállalat mit fog ráparancsolni a kor­mányra, vagy a bank-koncern mit fog a kor­mánytól követelni, el lehet képzelni, hogy itt A^alaki hosszabb ideiü lebonyolítást igénylő üzle­tet kössön, vagy ilyen vállalkozásba belemenjen 1 Azt hiszem, ez nem lehetséges mai viszo­nyaink között, amikor nemzeti és társadalmi életünk szabadsága is teljesen hiányzik, amikor személyünk becsületünk és anyagi érdekünk a kormány kénye-kedvére ki van szolgáltatva, amikor egy abszolút hatalommal kormányzó kor­mány azt cselekedheti meg velünk, amit akar. Pedig elég volt már a börtönből. Ez a kormány­ét^ május hó 22~én, csütörtökön. 129 zás évek óta börtönné szűkítette ezt az országot. Ebben az országban valójában csak kétféle ember van : a börtönlakók, akik minden pillanatban meglepetéstől tarthatnak, mert nem tudják, hogy a hatalom mit fog velük cselekedni és a börtön­őrök. A börtönőrök : a kormánytól függő egész hatalmi rendszer. Börtönőreink közé tartozik egy-két nagy vállalat is, bár nevezhetnénk őket börtönlakóknak is, olyan börtönlakóknak, akik­nek néha súlyos, nagy anyagi áldozatok ellené­ben kimenőjük van a börtönből. Mert egyesek­nek a börtönben való jobb bánásmódot súlyos anyagi áldozatokkal kellett megfizetniök ezentúl is, mert hiszen minden a börtön szigorúságával van elrendezve ebben az országban, még az ipari szabadság is, hogy a kereskedelmi szabadságról ne is r beszéljek. Nagyon természetes, hogy ez igen súlyosan, igen végzetesen hatott egész köz­gazdasági életünkre ós a magyar nép millióinak jólétére is. Hiszen hogy a börtönből néha ki­engedtek egyes nagyon erős gazdasági exiszten­ciákat, hogy a börtönben kedvezőbb elbánást biz­tosítottak részükre, annak árát megint a magyar fogyasztóközönségnek kellett megfizetnie. Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, semmi más, mint ennek a börtönrendszernek további kiépítése. A javaslatban a kormány megint felhatalmazást kér és ezzel kapcsolatban szinte járulékként tervezi a bún tetőnovella megalkotását, mely megint kevésbé biztonságossá teszi még a becsületes emberek sorsát is. Hiszen ha a büntető­novellából törvény lesz, ennek következményeként igen sok becsületes ember is kerülhet börtönbe. Ezenkívül a kormánynak az a terve, a kormány­pártnak az az elhatározása, hogy keresztülviszi a házszabály revíziót, és hogy meghosszabbítja a kép­viselők mandátumát. Mi más ez, mint egy börtön­atmoszférának még nyomasztóbbá tétele, vagy legalább is arra való törekvés? Ki meri azt hinni ilyen körülmények között, hogy egy országban, ahol nincs szabadság, a gazdasági élet felemelked­hetik, a polgárok pedig végre tűrhető gazdasági helyzetbe juthatnak? Hivatkozás történt az előadói székből és napról­napra hallunk hivatkozásokat Kossuth Lajos és Deák Ferenc politikájára. Mi is alázatos tisz­telettel hajlunk meg ezeknek a nagyoknak a politikája előtt, azt mi sem vonjuk kétségbe, de rá kell mutatnom, hogy az ő politikai felfogásuk teljes mértékben nem követhető, nem követhető pedig azért, mert most pillanatnyi szorult helyzet­ben vagyunk, és ebből a pillanatnyi, szorult, kétség­beesett helyzetünkből kell kimenekülnünk ugy, ahogy tudunk. Nem hivatkozhatik tehát joggal, erkölcsi alappal a t. túloldal és mindazok, akik egy merev vámvédelmi rendszer híveiként szere­pelnek, sem Kossuth, sem Deák példájára, mert ezek a hatalmas nagy magyarok egy szabad, tisztességgel kormányzott államot vettek alapul, olyan államot, amely, ha akkor nem is élvezte a szabadság teljességét, de amely államban az erkölcsi rend érintetlen volt és a tisztesség uralma biz­tosítva volt. Mert akárhogyan szidják is a régi Habsburg­korszakot, egyben mindenesetre előnyt kell neki adnunk, abban, hogy alattuk az erkölcs, a tisztes­ség uralma biztosítva volt (Igaz! Ugy van! bal­felől.), és ha csak ennyit biztositana is ez a kor­mány, ha nem kellene félnünk attól, hogy mindaz, ami történik, mindezek a machinációk csak arra valók, hogy a protekcionizmus most már törvé­nyes alapot nyerjen és a kormány megszabadul­jon attól a felelősségtől, hogy szemére vethessék, hogy rendeletekkel kormányoz és rendeletek alap­ján szegődik a profitvédelem hívévé, ebben a I korszakban mindenesetre a tisztességnek, az er-

Next

/
Oldalképek
Tartalom