Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-288

130 Â nemzetgyűlés 288. ülése 1.924. kölcsiség uralmának ez a védelme is nagy biztosíték volna számunkra. Ma azonban, a magyar börtönben minderről nem lehet szó, A kormányzat évek óta csak a rosszra van beidegezve, nem tud a saját bűnétől sem szabadulni (Ugy van! Ugy van! bal felől.), nem ura a helyzetnek, mert ennek a kormánynak sok szolgálatot kell megfizetnie ß ehhez kénytelen alkalmazni a maga pilitikáját. Az ilyen kormányzatnak tehát — egészen eltekintve attól, hogy a felemiitett kifogásokat is súlyosaknak tartom — már csak bizalmi okból sem szavazhatom meg a javaslatot. Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Klárik Ferenc : Kérem a tanácskozóképesség megállapítását! Elnök: A képviselő ur a íanácskozóképesség megállapítását kérte. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Forgáes Miklés jegyző: (megszámlálja a képviselőket.) Negyvenegy képviselő van jelen. _ Elnök: Negyvenegy képviselő ur lévén jelen, a Ház tanácskozóképes. Folytatjuk a, tárgyalást. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Beck Lajos! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Sándor Pál! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónak! Forgács Miklós jegyző: Dénes István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Több szónok feliratkozva nem lévén, kérdem a t. Házat, kiván-e még valaki szólni? (Nagy Vince szólásra jelentkezik.) Nagy Vince képviselő ur kivan szólni. (Zaj jobbfelől.) Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Ez a jelenet maga, hogy egy ilyen fontos közgazdasági javaslatnál, amelynek fontosságát az előadó ur is kiemelte azzal, hogy négy esztendő óta folyik e javaslat alapjainak lerakása, a jobboldalról egyetlenegy szónokot sem látunk a javaslat védelmére kelni (Felkiáltások a jobboldalon: Hát a baloldalról ?) - kérem épen most hangzott el egy ellenzéki felszólalás - mondom, maga az a tény, hogy a többségi párt, amelynek előadója benyújtotta a javaslatot és amelynek ministere kéri annak elfogadását, egyetlenegy szónokkal sem kivan a vitában résztvenni és nem akarja megindokolni, hogy miért tartja a javaslatot szükségesnek, (Zaj a jobboldalon.) jellemző arra a rendszerre, amit a ministerelnök ur itt bevezetett, hogy t. i. a legfontosabb, legsúlyosabb kérdéseket, amilyen pl. a szanálási javaslatok kérdése volt, amilyen a vámtarifának a kérdése, vagy amilyenek a fővárosi törvényjavaslatok, a házszabályrevizió és a büntetőnovella kérdése: mint egy gyorstalpaló automatába próbálja beledobálni ebbe a nemzetgyűlésbe és azt szeretné, ha huszonegy óra alatt ezek a javaslatok mint kész törvények jönnének ki. (Zaj. Ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Ezzel is csak időt akar nyerni!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Nagy Vince: Én nem akarok időt nyerni, t. Nemzetgyűlés, mert kijelentem, hogy tekintet nélkül az időre, tekintet nélkül arra, hogy akár a jobb-, akár a baloldalról lesz-e utánam felszólaló vagy sem. én röviden fogok ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólani, mert az anyag gyűjtésével tényleg nem készültem még el, s csak a jövő hétre terveztem hosszabb, alapos felszólalásomat; azt azonban nem engedhetem meg, hogy a vita most I évi május hó 22'én, csütörtökön. igy, hirtelen bezáródjék anélkül, hogy kritikánkat elmondanánk. (Zaj jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! A vámtarifa kérdésében a két szélsőséges álláspont — amint most már világosan látszik — nem itt a Ház szine előtt fog megütközni, hanem megütközött a javaslat parlamenti tárgyalását megelőzően kint, a nagy publicitás előtt, ugy a lapokban, valamint a szakankéteken. Egypár elvi dolog leszögezéséről van tehát csak szó, amikor ón, mint a Kossuth-párt tagja, most felszólalok. A függetlenségi párti embereknek, a függetlenségi gondolkodású politikusoknak és gazdaságpolitikusoknak szemére vetik, ha a szabad kereskedelem alapjára állva a vámvédelmet elitélik és ebből a szempontból ezt a javaslatot is helytelennek tartják. Ilyen szempontból mi — és én is, aki már a háború alatt is függetlenségi és negyvennyolcas mandátummal kerültem be ebbe a parlamentbe ... (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Nagy Vince: . . . bizonyos tehertétellel a váltunkon jelenünk itt meg, amikor a szabad kereskedelem és szabad ipar elvi álláspontját akarjuk kifejezésre juttatni. Ez azonban csak a felületes szemlélő előtt van igy. A felületesen szemlélő előtt ugyanis látszólagos ellenmondásnak tűnik fel, hogy mi, az önálló vámterület hivei, a szabad kereskedelem elvét hangoztatjuk. Pedig mit jelentett az önálló vámterület követelése? Jelentette Ausztria-Magyarországnak, a monarciának, mint zárt vámterületnek azt a felbontási törekvését, hogy Ausztria és Magyarország között a vámvonal felállitassék, vagyis jelentette tulajdonképen azt a fontos közjogi követelést, hogy Magyarország önálló rendelkezési jogát kapja meg. A vámpolitika szempontjából tehát egy átmeneti követelést jelentett, azt, hogy az osztrák iparpolitikával szemben az önálló vámterület felállításával megnyerjük a magunk védelmét, és jelentette még azt is, hogy ennek az önálló rendelkezési jognak, egyik legfőbb közjogunknak felszabadulása után önálló vámpolitikát folytathassunk. Épen ezért a történelmi tradíciókkal biró függetlenségi és negyvennyolcas pártnak és mindazoknak a közgazdasági rétegeknek — kereskedőknek és iparosoknak — amelyek valaha is az önálló vámterület alapján állottak, a szabadkereskedelem álláspontjára való helyezkedése ma nem jelent ellenmoadást, csak az osztrák-magyar monarchián belül felállított közös vámterület álláspontjáról az önálló vámterület álláspontjára való helyezkedésnek továbbfejlesztését és ennek az önálló vámpolitikai rendelkezési jognak az ország mai gazdasági helyzetéhez való alkalmazását jelenti, amelynek alkalmazása rendjén pedig minden józan meditáció szerintem a vámvédelem ellen szól. (Ugy van! balfelől.) T. Nemzetgyűlés! A történelmi tradícióknak a vámpolitikai javaslatok mellett való felsorakoztatása rendjén nemcsak a 67-es parlamentekben, az ellenzéki padsorokon ülő 48-as párttal szemben mondják illogikusnak, következetlennek a szabadkereskedelem álláspontjára való helyezkedést, hanem a 48-as párt apostolának, Kossuth Lajosnak politikájával is ellentétben állónak mondják a szabadkereskedelem elvét. T- Nemzetgyűlés! Ez is a történelem meghamisítása. Mert ha csak Kossuth Lajos legfőbb közgazdasági koncepcióját, a dunai konföderációt emlitem is fel, a dunai konföderáció gondolata magában véve a bizonyíték a mellett, hogy Magyarországot nem egy ilyen zárt és védővámokkal körülvett gazdasági területnek kívánta elgondolni, hanem le akart rombolni minden létező vagy elképzelhető vámsorompót, és sokkal