Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

120 A nemzetgyűlés 287. ülése 192­nek látták megjelenni a zsidótemplom udvarán, amely ténykörülmény valószinüleg nem kellemes és áhítatos érzéseket váltott ki az ott jelenlevő zsidókból, Tehát a Chevra Kadisa elnöke, aki, nem tudom, bátor férfi-e, akit, nem tudom, meg­pofoztak-e már, vagy fél-e, hogy meg fogják pofozni, adott vallomást, de miért nem hallgatták ki azokat, akiket én megmondtam. Heiler ott van Csongrádon. (Pesthy Pál igazságügyminister : Nem tudok semmi más nevet!) Megmondtam Heller nevét és megmondtam ma is pár nevet az igazságügy min ister urnák. (Pesthy Pál igazság­ügyminister : Ma ! Tessék ideadni Írásban, mert igy elrepül !) Benne van a gyorsirói jegyzetek­ben. (Patacsi Dénes : Most nem akarsz nevet adni ! Állj helyt !) Patacsi képviselő ur nem fogja nekem mondani, hogy valaha is nem álltam helyt szavaimért, de hogy ebből az ügyből kifo­lyólag Piroskát felmentsék és Sághy János vitéz­ségi érmet kapjon, engem meg elitéljenek, ebbe nem megyek bele. Itt vannak a gyorsirói jegyzetek, tessék meg­vizsgáltatni, igaz-e, amit mondtam. De ha igaz­ságügyminister ur privátim óhajt tőlem bizonyí­tékokat, akkor én majd elviszem az igazságügy­minister úrhoz azokat az embereket, akiket inzul­táltak és elviszem a tanukat is % ha az igazság­ügyminister urnák ugy jelentenék a nyomozást, hogy odalenn semmi sem történt. (Pesthy Pál igazságügy minister: Erre kértem a képviselő urat; jöjjön el és beszéljük meg a dolgot!) Ami a bűncselekmény feldicsérését illeti, iga­zán nincs kedvem ilyen apró dologgal ioglalkozni, amikor három ember meghalt és abban az ügy­ben már intézkedtek. (Pesthy Pál igazságügy mi­nister: Ezen méltóztatott kezdeni !) Ezt csak iliuszt­rációképen mondtam el. Mindazt amit elmond­tam fentartom. Itt van bizonyítékom. Bizonyí­tékom a Szózat cikke, amely elmondja, hogy a Piroska testvérek milyen ártatlanok, és egyben elmondja, milyen ünnepélyesen fogadták őket. Vagy pedig, ha az igazságügyminister ur emlé­kezik rá, én az igazságügyminister urnák, mi­kor erről az ügyről volt szó, megmondottam pri­vátim, hogy az egyik szegedi fajvédő lapban Piroskáék szabadlábra helyezése után közvetle­nül — ugy látszik jó érintkezésben volt a kül­világgal - az őt a színházban meginterjúvoló újságíróknak kijelentették, hogy őket Csongrádon ünnepélyesen fogják várni és ünnepélyes fogad­tatásban fognak részesülni. Ez megvan nyomtatásban azt megelőzőleg, mielőtt a fogadtatás megtörtént. Nekem akkor Kulhanek ur vagy bárki más vallhat akármit, hogy Piroska barátai, Összejöttek abban a kocsmá­ban és ők Piroskáékat erőszakkal cipelték be a kocsmába, hogy velük egy pohár bort igyanak meg. Aki nekem ilyen jelentést tesz lentről, annak jelentését felül kell bírálni, mert ha ő véletlenről, Piroskáéknak erőszakkal való becipeléséről beszél, ez olyan jelenség, amely az általa előterjesztettek valódiságát sajnos, sokban kell, hogy kétségbevon­hatóvá tegye. Nem szokásom és általában nem tartozom azok közé az emberek közé, akik olyan ügyeket hoznak a nemzetgyűlés elé, amiket privát megbeszélések utján is el lehetne intézni. Egész őszintén megvallom, hogy amikor az én véleményem szerint is itt sajnos még mindig vulkanikus talajon élünk, lehetőleg kerülni kell a súrlódási felületeket. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez az!) Meg­győződésem viszont azonban az, hogy a súrlódási felületeket nem azzal kerülhetjük el, ha ezeket az embereket, akik hatan terrorizálják Csongrádot, vagy azokat az embereket, akik kétezren a magyar életet akarják irányítani, akik a magyar élet Catoinak tolják fel magukat, kedvezményezik, vagy abban a színben engedik feltűnni őket, : . évi május hó 21-én, szerdán. mintha ők volnának a magyar élet igazságosztói, hanem igenis akképen, hogy az ország vezetősége, az ország kormánya kemény kézzel nyúl bele abba a dzsungelbe, amelyből végre el kell távolítani a fenevadakat. Az igazságügyminister ur válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzet­gyűlés ! Csak pár szóval akarok felelni a képviselő ur válaszára. Nevezetesen ő Piroskáék fogadta­tását illetőleg hivatkozott uj ságlapokra, a Szó­zatra s egy szegedi újságra. Nem akarok egyébre rámutatni, igen t. uraim, — tudjuk valamennyien; anélkül, hogy az igen t. sajtót bántani akarnám, megmondhatom — hogy a sajtóhan erősen szí­nezetten jönnek ezek a dolgok (Ugy van! jobb­felől.), úgyhogy azok a valóságot távolról sem fedik. (Kuna P. András: Ezért kell megrend­szabályozni ! ) A másik kérdése az igen t. képviselő urnák Halász Lajosnak a nemzeti ligában, vagy a ke­resztény ligában való megjelenése. Ugy tudom, hogy ez a liga nem politikai testület. Az igen t. képviselő ur épugy tudja, mint én, hogy nekem egy bírónak vagy ügyésznek maga­tartásába csak akkor van beleavatkozasi jogom, ha az politikai magatartás. A biró vagy ügyész politikai egyesületben részt nem vehet. Ezt jogom van megakadályozni, de hogy privátim hova megy és hova nem, ebbe bele nem szólhatok. Ami pedig azt illeti, hogy azt mondotta a képviselő ur, hogy ami megtörtént, hogy minis­teri utasítás dacára az ügyész politikai állás­pontjának hangoztatása mellett ellene foglalt állást a ministeri utasításnak stb., biztosítom a képviselő urat, hogy ez én velem nem fog megtörténni vagy csak egyszer történhetik meg, mert az az ur a köz­vádló székében többet helyet nem foglalhat. Ami pedig ezeknek a dolgoknak felkavarását illeti, én ugy érzem és ugy látom, hogy mi hány­torgatjuk ezeket a dolgokat, amelyek közül van fontos, van kevésbbé fontos és van kis horderejű. Ennek mindnek az a hatása, hogy a t. képviselő ur beállítja ezeket élezetten; én igyekszem ezeket a tárgyilagosság alapjára lehelyezni, de az az él, amelyet a t. képviselő ur ennek a beállitásnak ad, kifelé megvan és alkalmas arra, hogy han­gulatot csináljon jobbra és balra és kint a tár­sadalomban beáll diszharmónia, amelynek elkerülésére, megszüntetésére működnünk és cse­lekednünk kell. Ez az intenció vezetett akkor, amikor a képviselő urat arra kértem, hogy intéz­zük el ezeket a dolgokat barátságos utón. Én készséggel az igazságnak megfelelően fogok el­járni ezekben a dolgokban, ha a képviselő ur akár nyilvánosan, akár privátim jön hozzám. Ezzel akartam rámutatni arra, hogy a nyilvánosságnak mi a káros hatása kifelé. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: Az igen t. minister urnák csak egy mondatban vagyok bátor válaszolni. Én az igen t. igazságügyminister úrral nagyon szivesen elintézem ezeket a dolgokat barátságosan, de le­gyen szives az igazságügyminister ur ezeket a dolgokat barátságosan elintézni a gyilkosokkal is! (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e tudomá­sul venni az igazságügyminister urnák Fábián Béla képviselő ur interpellációjára adott vála­szát, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azo­kat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Kimondom a határozatot és egyúttal kimondom azt is, hogy a képviselő urnák a bel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom