Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. 121 ügyminister úrhoz intézett interpellációja a belügyminister ur távollétében kiadatik a belügyminister urnák. Következő interpelláló? Petrovics György jegyző: Eőri-Szabó Dezső! Eőri-Szabó Dezső': T. Nemzetgyűlés! Én nem fogok olyan érdekes és pikáns eseteket felhozni, mint az előttem szóló t. képviselőtársam, de azt hiszem, hogy az én interpellációm sokkal jobban érdekli a dolgozó nép nagy tömegeit. 1923 január havában a kormánypárt agrárdemokrata szárnyának sürgetésére és követelésére az igen t. ministerelnök ur hozzájárult ahhoz, hogy a sok hiányt felmutató földreformtörvényen úgynevezett novelláris törvénnyel javitani fog. Ez az úgynevezett földreformnovella hosszú, kinos vajúdás után több mint egy esztendővel e beigérés után megszületett 1924 február havában. Én akkor is megmondottam, most is azt mondom, hogy sok jót ez a novella — amelyet ugyancsak megtépáztak — a földreform végrehajtása terén nem hozott. Tagadhatatlan azonban, hogy egy-két helyrevaló és a célnak megfelelő intézkedése mégis csak volna ennek a novellának. Sajnos azonban, hogy dacára annak, hogy nehezen, kinosan meg is született ez a törvény, még mindig nem alkalmazzák azt, egyszerűen abból az indokból, mert a hozzáfűzött ministeri végrehajtási utasitás még most sem jelent meg. Én két földreformtárgyaláson vettem részt a legutóbbi napokban, ahol ennek a kevés jót tartalmazó novellának egyik intézkedésére igen nagy szükség lett volna. Mindkét helyen régi bérleteket vesznek el, hogy ugy mondjam, konfiskálnak el a kisemberektől. Olyan helyeken, ahol 1932-ig szóló rendes szerződés utján voltak ezek a kisbérietek a kisemberek kezébe átadva. Az egyiknek a szentgáloskéri kisbérleti szerződésnek feltételei itt vannak a kezeim között. Ennek a szerződésnek egyik pontja azt mondja (olvassa): »Jogosultak a haszonbérlők a bér tartama alatt az általuk most bérbevett földet akkor megvenni rendes folyó áron, amikor erre az időt legalkalmasabbnak találják. Ezért as általuk bérbevett területen szőlőt is létesíthetnek«. Ez a bérleti szerződés 1920. február havában kelt a herceg Eszterházy-féle uradalomban. Most pedig ezektől az emberektől, — amikor jött a földbirtokrendezés, s amikor ilyen bérleti szerződéssel 1932ig bérbevették a földet, tehát amikor a szerződés ilyen feltételek mellett meg volt kötve, — elsősorban veszik el a kisbérletet azon a cimen, hogy a földrendezés megtörtént, tehát a kisbérletek hatálya megszűnik. (Egy hang a baloldalon: Nagy Emil irta alá a szerződést f) Nagy Emil nem irta alá

f de aláirtak a hercegi uradalmi tanácsosai. A novellának van a kevés jó rendelkezése között egy, amely mond valami jót, azt t. i., hogy nem lehet ilyen bérleti földeket vagyonváltságra felajánlani és nem lehet a kisemberektől elvenni, hacsak a tulajdonos másutt megfelelő területet nem ad ki bérletbe. Én, mint az igényjogosultak megbizottja, ezen a tárgyaláson, amely a múlt héten történt, a novellára hivathozva bejelentettem ezt, de a tárgyalást vezető elnök határozottan kijelentette, hogy bár a földreformnovella a törvénytárban megjelent, — a törvények pedig tudomásom szerint azzal a záradékkal szoktak megjelenni, hogy azok kihirdetésük napján lépnek életbe — mondom, a tárgyalást vezető elnök kijelentette, hogy ő abszolúte nem veheti tekintetbe a földreformnovellatörvényt, amig annak ministeri utasitása meg nem jelent. Ugyanez az eset a másik községben, ahol ugyancsak pár nappal ezután megjelentünk egy földbirtokrendező tárgyaláson. Itt is régi bérleteket akarnak kivenni a kisemberek kezéből, megNAPLÔ xxiv. ingatva azok existeneiáját, Nem akarom itt elmondani azt, hogy milyen kifakadások — mondhatnám, jogos kifakadások — hangzottak el azoknak a szegény embereknek ajkairól, csak le akarom szögezni azt a tényt, — amit a földreformnovella tárgyalásakor is mondottam, s amelynek halogatása egyik fontos tényező volt arra nézve, hogy teljesen szakitottam a kormányzattal — hogy ugy látszik, hogy játék folyik ezzel az üggyel. Játék folyik, mert annak ellenére, hogy a másfél évvel ezelőtt beigért földreformnovellát megszavazta a nemzetgyűlés, hónapok multak el és a valóságban a ministeri végrehajtási utasitás még mindig nem jelent meg. Minden politikától mentesen csak a szegény kisemberek fájdalmas panaszát hozom ide, akik nem értik meg, hogy miért bánnak ilyen slendrián módon a ministeriumban az ő dolgukkal. Felhivom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy nagy és erős mulasztások történtek itt. Igaz, hogy a földreformnovellát bizonyos kis változtatások végett a kormányzó ur őfőméltósága visszaküldte, azonban alapvető rendelkezéseket ez a visszaküldés nem érintett. A novellát február első felében a nemzetgyűlés megszavazta, s február első felétől májusig lett volna a ministeriumnak elég ideje arra, hogy az ehhez szükséges végrehajtási utasitást kidolgozza. Ezért határozottan mondhatom azt, hogy a magam részéről rosszakaratot látok itt. Anélkül tehát, hogy politikailag ki akarnám használni ezt a dolgot, csak fájdalmas csalódásomnak adok kifejezést, amely még jobban megerősit abban a hitben, hogy a földreform siettetésében — bár sem a földigénylőknek, sem a földtulajdonosoknak nem érdekük az, hogy ez a Damokleszkard sokáig függjön a fejük felett — nem történik minden ugy, ahogy kellene. Ennélfogva a következő interpellációt intézem a földmivelésügyi minister úrhoz (olvassa): »1. Mivel indokolja a minister ur, hogy a földreformnovellához fűzött végrehattási utasitás hónapok óta nem jelent meg? 2. Hajlandó-e a minister ur az illeiő végrehajtási utasitást haladéktalanul kiadni?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Az általam elmondandó interpelláció szintén ilyen kisemberek panasza. Ehhez hasonló panasz sok jön az országból, de e pillanatban csak ezt az egyet kivánom elmondani. Győr városáról van szó. A dolgot minden különösebb színezés nélkül mondom el, csak reá kivánok mutatni arra, hogy mire képes egy lelkiismeretlen közigazgatás és milyen pusztitást végezhet az adófizető polgároknak terhére. Győr városának egyik része, amelyet a Duna választ el a város többi részétől, Révfalu. Ez alacsonyabban fekszik valamivel, mint maga Győr városa és ezért ott a talajviz minden esztendőben felemelkedik a réteken. Csak ritkább esetekben történik meg, hogy a házak körül is felemelkedik annyira, hogy a házak is vizbe kerülnek. Ha ez megtörténik, akkor a városi tanács, hogy nagyobb bajnak elejét vegye, rendesen gőzszivattyukat állíttat fel, hogy igy megmentse a kispolgárság, a kisgazdák igen sok értékét. Sajnos, ebben az esztendőben ez nem történt meg. Révfalunak az Erzsébet királyné-uti része teljesen viz alatt áll. Apró nádfödeles bogárhátú házakból áll az egész utca. Kisgazdák lakják, akik egész esztendőben abból élnek, hogy a ház végéhez tartozó kertben konyhaveteményeket művelnek. Kora tavaszkor ebben az esztendőben is szorgalmasan nekiláttak, elültették a veteményeket abban a 20