Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. 117 igazságügyi faktor részéről sem hangzottak el jelenlétemben olyan kijelentések, amelyek a birói pártatlanságba való hitet vagy a köz vádlói köteles tárgyilagosságban való bizalmat megrendíteni alkalmasak lehetnének. Mig én ott voltam, tényleg intézett Bodó fotárgyalási elnök Tabak harmadrendű vádlotthoz kérdést, hogy mi inditotta őt arra, hogy ő Friedmann vádlott társához állott, de ezt is megmagyarázta Bodó azzal, hogy azért teszi fel e kérdést, mert a szigetvári viszonyok tekintetében tiszta képet óhajt kapni«. Fring ügyészre vonatkozólag pedig ezt mondja (olvassa) : *A kir. ügyész szemlátomást persziflázst akart gyakorolni Huszár Csabával szemben, amikor vádbeszédében rámutatott arra, hogy az Erger-Berger nótával a szerinte letargiában levő kereszténységet akarta felrázni és ahelyett a zsidó és görög-katholikus vallásuakat zavarta meg éjjeli álmukban«. Célzott ezzel arra, hogy Friedmann és Tabak már hazamentek és azokat rázta fel letargiájukból és kényszeritette arra, hogy visszamenjenek az Erger-Berger hangjaira. Ez határozottan persziflálás. Megjegyzem, hogy Oszmann még vallja a következőket is. (Fábián Béla: Melódia! — Olvassa): »Hivatkozom arra, hogy mikor Huszár Csaba vallomása során a bonckésről ugy nyilatkozott, hogy az hitvány zsidó gyártmány, a fotárgyalási elnök őt rendreutasította, amennyiben őt komoly és kifogástalan viselkedésre erélj^esen felhívta«. Itt van dr. Révész Andor, ugyancsak izraelita kaposvári gyakorló ügyvéd vallomása. (Olvassa): »A tárgyalás vezetése kifogástalan objektivitásról tett tanúságot és sem a bíróság, sem a kir. ügyész részéről olyan kijelentést nem hallottam, amely belőlem a legtávolabbról is megbotránkozást vagy helytelenítést váltott volna ki. Bodó fotárgyalási elnök azt kérdezte, mik ép került a másodrendű vádlottal ilyen szoros viszonyba? Megjegyzem, habár a használt szavakra^ már visszaemlékezni nem tudok, a legtávolabbról sem történt a kérdés feltevése oly módon, amely a tárgyilagosság követelményeivel ne lett volna összeegyeztethető«. Itt van azután Szűcs Rezső ugyancsak zsidó vallású vádlott vallomása. Azt mondja: »Amikor Bodó fotárgyalási elnök a kérdést feltette, hozzáfűzött megokolással kisérte, amely minden tendenciát kizárt és világosan a szigetvári helyzet felderítésére célzott«. Hiszen nem szükséges nekem az igen t. interpelláló képviselő urnák magyaráznom, de a nemzetgyűlés tájékoztatása végett rá kell mutatnom arra, hogy büntető ügyek elbírálása szempontjából nem érdektelen az, hogy milyen hangulat váltotta ki ezt a konflagrációt, amiből aztán ez a sajnálatos esemény bekövetkezett és a fotárgyalási elnöknek igenis kötelessége volt minden irányban elvégezni a nyomozást és puhatolózást, hogy ennek a kiélesedett helyzetnek teljes képét adja. Uni sono igy vallanak mindvégig. Még csak egyre akarok rámutatni az ügyészszel szemben. Dr. Gál Jenő ügyvéd, mint Friedmann Ernő védője a védőbeszédét azzal kezdte, — erre is bizonyítékaim vannak — hogy meghajlik az ügyész urnák tárgyilagosan felépített beszéde előtt. Ez bizonyos Huszár—Csaba-ügy. Itt megint rá kell mutatnom arra, hogy az igen t. képviselő ur érdemes bírót, kitűnő fotárgyalási elnököt, jóravaló ügyészt talán könnyedén vádolt meg oly cselekménnyel s imputait nekik oly magatartást, amelyet tanúsítani szándékukban sem volt. Én nagyon sajnálom ezt és mint volt bíróhoz intézem kérésemet a t. képviselő úrhoz, hogy méltóztassék az ilyen lépéseit a konszideráció tárgyává tenni mielőtt megtenné, mert legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy nem használ sem annak az ügynek, amelynek érdekében cselekedni NAPLÓ XXIV. akar, sem pedig a közállapotoknak, amikor felhánytorgatja ezeket a tényeket, amelyek azután semmivé laposodnak. (ügy van! jobbfelől.) Rá akarok még térni a képviselő urnák ma felemii tett egy-két ügyére. A mai interpellációja során felvetette a képviselő ur a Lendvai-féle legutóbbi ítéletet és a Budaváry-féle ítéletet és beszélt még Dánér Bélának az ügyéről. A Lendvai István-féle ügyről érdembe nem szólhatok semmit. Ebben az ügyben a kir. ügyész felebbezést jelentett be, ez az ügy _ a biróság előtt folyamatban van, tehát nincs jussom hozzá, hogy az ügyet érintsem. (Helyeslés jobbfelől.) A Budaváry László-féle ügyben helyes az a tényállás, amelyet az igen t. képviselő ur megállapított. Tény az, hogy a kir. törvényszék Budaváry Lászlót felmentette és tény az, hogy a kir. ügyész az ítéletben megnyugodott. A magam cselekvését illetőleg arra mutatok rá, hogy az ítélet után a mélyére akartam nézni ennek a dolognak, és kerestem, mi volt az ügyészi állásfoglalás alapja. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy az ügyész félreértéséből történt. Én a félreértés feletti helytelenítésemet az ügyész urnák megfelelő módon tudomására hoztam. (Helyeslés jobbfelől.) A Dánér Béla ügyre vonatkozólag pedig csak azt akarom bejelenteni a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Dánér Béla már nem működő ügyésze az igazságszolgáltatásnak, Dánér Béla B. listán van és az igazságügyi szervezet keretéből kiválik. (Helyeslés jobbfelől.) A Bedő,- az Operettszínház-és a Kucseraügyékről igy ötletszerűen felvetve, nem tudok nyilatkozni. Utána fogok nézni a dolognak és legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy minden ügyben akár itt hozza elém, — de jobb volna, ha privátim hozná — megteszem a tárgyilagos és igazságos lépéseket arra, hogy az igazságszolgáltatás rendes menete biztosittassék. (Helyeslés jobbfelöl.) És most még egyszer kérem a képviselő urat, mint volt birótársamat, annak az érdeknek, amelyet ő képvisel és a közállapotoknak érdekében, hogy tegye ismételten konszideráció tárgyává, vájjon ezeket a kérdéseket, amelyek kint a maguk ^ kihatásában alkalmasak arra, hogy nagy hullámokat verjenek fel, nyilvánosan tárgyaljuk-e vagy pedig inkább eljön hozzám a képviselő ur és megtárgyaljuk a dolgokat egymás r között. Akkor is ugyanazt meg fogom tenni képviselő urnák, mintha idehozza az ügyeket a nyilvánosság elé. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem a t. Nemzetgyűlést méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megendedni, hogy mielőtt az igazságügyminister ur válaszával az egyes eseteket illetőleg foglalkoznám, elsősorban azokra a szavakra feleljek, amelyeket az igazságügyminister ur két alkalommal is intézett hozzám. Azt mondta t. i., hogy a közállapotok javulására nem ^szolgál az, ha ezek az ügyek a nyilvánosság előtt tárgyaltatnak. Teljes mértékben igaza van a t. igazságügyminister urnák, de nem az ügyek tárgyalása nem használ a közállapotoknak, hanem az, hogy ilyen cselekmények egyáltalán elkövettetnek és hogy ilyen események még ma is előfordulnak. Hogy valami haszna mégis van annak, ha ezek a sebek és bajok a nyilvánosság előtt feltáratnak, hogy a kormányzatnak módja legyen ezeket a gennyeket a nemzet testéből eltávolítani, azt bizonyítja az, hogy az igazságügyminister ur és a kir." főügyészség is szükségesnek látták, hogy múltkori interpellációm után bizonyos intézkedéseket foganatosítsanak. (Pesthy Pál igazságügyminister: Megtettük volna anélkül is.) Erre vonatkozólag a következőket válaszolhatom: 19