Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-283

Á nemzetgyűlés 288. ülése 1924. évi május hó 14-én, szerdán. minthogy jelenlegi értesüléseim szerint körülbelül 100 millió korona már az az összeg, amellyel igy a város nyomdavállalata károsult. Nekem az a nézetem, hogy ma, amikor a váro­sokra és igy Debrecen városára is annyi minden feladat hárul, akkor az uralkodó rezsimnek nincs joga ahhoz, hogy a politikát ne saját tárcája terhére, hanem a város, illetőleg az adózó pol­gárok zsebére folytassa és nem helyeselhetem azt sem, hogy a város országos politikával foglalkozó lapot tartson fenn. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben rá kell mutatnom az ottani szociáldemokrata párt titkárának egy cikkére is, amelyben figyelmezteti a város vezetőség-ét, hogy­ha ezt a lapot a város közönsége tartja fenn, akkor abban mindenféle politikai irányzatnak, fajvédőknek és szociáldemokratáknak is joguk van a maguk cikkeit elhelyezni. Kérdem a belügyminister urat, tud-e köz­igazgatási praxisából még egy olyan esetet, hogy politikai napilapot, amely tendenciózusan egy párt, egy klikk érdekeit szolgálja, közköltségen nyomat­tak ! (Lendvai István : Mindent közköltségen csi­nálnak ! — Rupert Rezső : Sok ilyen lap van!) Debrecen városa, ha a maga közérdekű hirdet­ményeit közzé kell tennie, létesitsen hivatalos lapot, amilyet mindenütt szoktak kiadni a váro­sok, de ez a hivatalos lap politikával, egyes városi frakciók érdekeinek előmozdításával nem foglal­kozhatik. Nem akarok ebbe a kérdésbe politikumot vinni, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy ha törvényhatósági választások lesznek, akkor Debre­cenben körülbelül az az oldal kerül felül, amelyen én is vagyok, akkor tehát nekünk nagyon előnyös volna, ha egy ilyen lap állna rendelkezésünkre. Az első azonban a közérdek és az igazság, amely feltétlenül megkívánja, hogy politikai lapot Debre­cen város adózó közönségének terhére egyes re­zsimek fenn ne tartsanak. Megjegyezni kívánom azt is, hogy a nyomda­felügyelő-bizottság elnöke — akit azóta mind­azokkal együtt, akik ennek az eljárásnak ellene szavaztak, a nyomdafelügyelő-bizottság tagjai közül kihagytak — figyelmeztette a polgármes­tert és a nyomdafelügyeiő-bizottság többi tagjait, hogy ezt a szerződést közölni kell a tiszántúli református egyházkerülettel és a város közönsé­gével is. Ez a közlés azonban mindeddig elma­radt, mert a polgármester arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezekben a kérdésekben a vá­rosi tanács szuverénül jár el és az egészet csupán a városi tanácsnak kell bejelenteni. Mivel ez nem helyes, a takarékosság elveivel ellenkezik, a közvagyon szabálytalan kezelése: én a belügyminister úrhoz fordulok és arra kérem, hogy ezt a kérdést pártatlanul tegye vizsgálat tárgyává. Azt elhiszem, hogy egy törvényhatóság­nak joga van — és nagyon helyesen teszi, ha gyakorolja — szegények érdekében intézményeket létesiteni; helyesnek tartom, — mert erre megint joga van — hogy a gazdaközönség érdekében, az állattenyésztés előmozdítására egy mént vagy egy bikát közköltségen fentartson, de olyat, hogy politikával foglalkozó lapot, amely egy klikk, egy rezsim f érdekeit szolgálja, közköltségen a város közönségének terhére tartsanak fenn, még nem hallottam. Ezek után a belügyminister úrhoz a következő interpellációt vagyok bátor intézni (Olvassa) : »Hajlandó-e a belügyminister ur a Debrecen város nyomdavállalatánál előfordult és általam előadott szabálytalanságokat, ezek kapcsán a nyomdavál­lalat könyvelését és számadásait sürgősen meg­vizsgáltatni!« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzet­gyűlés! Tekintettel arra, hogy a kérdéses ügyről most hallok először, nem áll módomban a dolog lényegére vonatkozóan nyilatkozni. A képviselő ur előadásából mindenesetre azt látom, hogy Debrecen városánál valószínűleg a város ügyei­nek kezelésére vonatkozó szabályok megsértésével egy tulaj donképen erre hatáskörrel nem biró nyomdafelügyeleti bizottság visszterhes szerződést kötött a város nevében. A magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy ez az egész ügy, amint a képviselő ur előadta, egy ilyen speciális hatáskörrel kiküldött bizottság határozatával egy­általában nem is intézhető el, tehát már igy kül­sőleg is formasértést konstatálhatok, emellett azonban mindenesetre szükségesnek tartom a dolog teljesen alapos megvizsgálását abból a szempont­ból is, hogy érdemileg, az illető lapvállalat átválla­lásának anyagi következményei szempontjából nem történt-e visszaélés a város anyagi érdekei­vel szemben. Én tehát a képviselő ur interpellációjára azt válaszolom, hogy igenis, hajlandó vagyok a vizs­gálatot elvállalni, azt le fogom folytatni, a könyve­ket és számadásokat is felülvizsgáltatom és a vizsgálat eredményeihez képest fogok intézkedni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan a képviselő ur válaszolni ! Hegymegi-Kiss Pál : A belügyminister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tatik-e a Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur inter­pellációjára a belügyminister ur által adott vá­laszt tudomásul venni, igen vagy nem % (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, sziveskedjenek felál­lani. (Megtörténik.) Többség! A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Ki a következő interpelláló! Bodó János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Az úgynevezett szanálási vita utolsó napján történt, amikor az általános vita befejezést nyert, hogy az ellenzék különböző árnyalatainak szónokai fel­állottak és kijelentették, hogy a javaslatok rész­letekben való letárgyalása elé akadályokat nem gördítenek, csupán a leglényegesebb kérdésekre szoritkoznak. Egyértelmüleg kijelentették az ellenzék szónokai azt, hogy azzal a törvényjavas­lat-tömkeleggel szemben az ellenzéknek köteles­sége volt, hogy a kormány felelősségére rámutas­son, kötelessége volt, hogy ezeknek a javaslatok­nak hiányait a párnapos vitában az ország elé tárja, kötelessége volt az, hogy a kormánynak alkotmányellenes, az alkotmányos intézkedéseket sértő magatartásával szemben az alkotmányos intézményeket és a törvényes rend visszaállítá­sát, (Mozgás a balközépen. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) az erre képtelen kormánynak lelépé­sét és uj nemzetgyűlésnek összehívását követelje, (Ugy van ! a baloldalon.) ellenben, nehogy a kormány a felelősséget az ellenzékre háritsa, az ellenzék a javaslatoknak a ministerelnök által kívánt időre való letárgyalását nem akadályozta meg. Az ellenzék tehát a lehető leglojálisabban járt el a ministerelnök úrral szemben s ekkor történt kinos jelenet, amelynek eredményei­vel a mai gyűlésen foglalkozni kivánok. Meskó Zoltán képviselőtársam is felállott az ellenzék szónokai között és a következőket mon­dotta (olvassa): »Őszintén sajnálom, hogy egyes törvényhatóságok állást foglaltak az ellenzék szereplésével szemben. Nem vitatom, hogy joguk van a kormányt üdvözölni vagy a kormány iránt bizalommal lenni, de nem tartom meg­engedhetőnek, részükről ildomosnak, hogy ezek a törvényhatósági bizottságok, melyek 1910. évben

Next

/
Oldalképek
Tartalom