Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-283
r A nemzetgyűlés 283. ülése 1924, választattak, (Zaj a szélsöbaloldalon. — Lendvai István: Murai a-bizottságok!) amelyek szükségrendelet alapján léteznek, igy politizáljanak akkor, amikor már két nemzetgyűlést választottak. Mélyen fájlalom, hogy az ország egyikmásik törvényhatósága — hogy ugy fejezzem ki magamat — megfeledkezett magáról, mikor az ellenzék szereplését birálat tárgyává tette, s elitélte azt az ellenzéket, amely az ország közgazdaságát érintő rendkivül nagyfontosságú kérdésben 5—6 napos vitát folytatott. Az ellenzék komolyságát nem lehet kétségbevonni, és,amikor a mai napon befejezte a vitát és azt a dátumot, amelyet a ministerelnök ur az értekezleten elénk tárt, megjelölt, respektáltuk, teljesen felesleges volt a törvényhatóságok állásfoglalása s azt hiszem — bár erre megbizatást nem kaptam — az ellenzék véleményét tolmácsolva fejezem ki ezt a nézetemet és ezeket a birálatokat tiszteletteljesen visszautasitom.« (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erre a ministerelnök ur felállott és Meskó Zoltán képviselőtársamnak a következőket válaszolta (olvassa): »T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nem lehet ildomos dolog, ha a magyar törvényhatóságokról oly hangon beszélünk, mint a t. képviselő ur tette. A magyar törvényhatóságoknak az ősi magyar alkotmány értelmében joguk van politikai kérdésekben véleményt nyilvánitani. A törvényhozásnak mindenki jogát, tehát a törvényhatóságok jogát is tiszteletben kell tartania. Hová jutnánk, ha itt ellenzéki vagy kormánypárti felszólalások nyomán, hangulatok nyomán el akarnók konfiskálni ezt az ezeréves jogát a magyar törvényhatóságnak. Azt kérem, ne avatkozzunk bele ebbe a kérdésbe.« (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon : — Meskó Zoltán : Múmiák ! — Nagy Vince : Lejárt a mandátumuk !) »Azt hiszem, ha ezek a törvényhatóságok az ellenzék mellett foglaltak volna állást,« (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez az egy egész bizonyos!) »akkor az ellenzéki képviselő urak tudták volna, miképen kell ezt a maguk részére fruktifikálni.« (Rupert Rezső : Mindenképen hizelgés ! Végigüdvözölték Haynaut, Tiszát, valamennyit ! — Gr. Bethlen István ministerelnök : Csak Rupert a tökéletes ember ! Az összes törvényhatóságok nem számitanak ! — Zaj.) »Tiszteljük mindenkinek a törvényhatósági jogát — itt Pikier Emil t. képviselőtársam közbeszólt : A nép jogát nem tisztelik ! — jogát az ezeréves magyar oszlopoknak, melyek integráns részei a magyar alkotmánynak.« T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam erre : ez megint ferde beállítása a dolognak. Ferde beállítás és tervszerű befolyásolás eredménye volt az, hogy az ellenzék szerepét ugy állíthatták be a törvényhatóságok előtt, hogy azokra az elnök ur által bejelentett az a sok, sok bizalmi és az ellenzéket elitélő nyilatkozat következett. Tervszerű befolyásolás eredménye volt az, hogy az ország egyes törvényhatóságaiban az ellenzéket, amely — mint mondom — oly nagy tömeg javaslattal szemben mindössze 5—6 napos vitát produkált, ezért a vitáért egyes helyeken hazaárulóknak bélyegezték meg a törvényhatóságok szónokai. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Debrecenben pl. az történt, hogy 27 törvényhatósági bizottsági tagot sikerült a bizalomnyilvánitásra megfogni, (Zaj balfelöl.) és előállt egy ügyvédember, aki minden idők rezsimjét támogatta, és azt a kissé méltányos javaslatot, amely szerint az ellenzék is becsületesen megfelelt a maga kötelelességének, a jogi és pénzügyi bizottságban mellőzni kivánta, azért, mert az ellenzék eljárása — szerinte — nem volt becsületes. (Derültség és , évi május hó 14-én, szerdán. 5 zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy kitől eredt ez a befolyásolás, arra elsősorban a ministerelnök urnák kell felelnie. (Meskó Zoltán : Én emlékszem arra, amikor szidták őt ezek a törvényhatóságok. — Nagy^ Vinee : Összesen 27 ember van bizalommal egész Debrecenben a kormány iránt ! — Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rupert Rezső : Ezek Kun Bélát is üdvözölték volna !) Hegymegi-Kiss Pál : De ferdítésnek kell kijelentenem azt is, hogy az ellenzéket ugy állitják be, mintha az ellenzék a törvényhatóságok, az a-utonómia s a törvényhatóságok jogainak gyakorlása ellen volna és az ezeréves magyar alkotmányt támadná, holott ebben a nemzetgyűlésben épen az ellenzék az, amely a törvényhatósági jogoknak körülbástyázását, kiterjesztését, a lakossággal és az élettel való harmóniába hozatalát követeli. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Követeljük ezt a belügyminister úrtól már két éven keresztül ! (Klárik Ferenc : Ez nem kell nekik!) Ferdítésnek tartom azt is, amikor a kormányt és a kormány rendszerét ugy állítja be a ministerelnök ur, mintha a kormány az alkotmányosság és önkormányzat szellemének védője volna. Hogy a törvényhatóságok ma törvényellenes helyzetben vannak, hogy szükségrendeletek alapján munkálkodhatnak, hogy az élettel kapcsolatban nincsenek, hogy feladatuknak megfelelni nem tudnak: az — meggyőződésem szerint — épen ennek a kormánynak bűne, s ezt a bűnt mivel sem lehet menteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ezért legkevésbé ezek a mostani törvényhatósági közületek haragudhatnak, mert hogy ezek létezhetnek, hogy törvényellenesen törvényhatóságok jogait gyakorolhatják, hogy szűk osztály- és klikkérdekeiknek megfelelően biztosithatják befolyásukat az igazgatásban, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s ennek fejében tiltakozhatnak minden ellen, ami haladást jelent és szállíthatják a bizalmat a kormánynak: azt ennek a kormánynak köszönhetjük. (Ugy van! balfelől. — Rupert Rezső: Komédia az egész!) Igaza van Meskó Zoltán képviselőtársamnak, hogy a magyar törvényhatóságok és a mostani törvényhatósági közületek nem egyek. Ezeknek a magyar törvényhatóságokhoz semmi közük nincs. (Ugy van! balfelőL) Aki ezeket támadja, az nem a magyar alkotmányt, az önkormányzati szellemet és autonómiát támadja, (Igaz! Ugy van! balfelől.) s aki ezeket a törvényhatósági közületeket védi, az nem a magyar alkotmányt, az önkormányzati szellemet és az autonómiát, hanem a reaketót védi, melynek egyetlen célja, hogy a kispolgári társadalom demokratikus alapon az önkormányzat sáncaiba be ne vonulhasson. (Rupert Rezső: Minden megyében 10—15 mungó a megyegyűlési — Zaj. — Elnök csenget.) Súlyos állitások ezek t. Nemzetgyűlés. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj. Ralijuk! Halljuk!) Hegymegi-Kiss Pál: Ezeket bizonyítani kell! Az a jelenet kötelességemmé tette, hogy ezeket idehozzam épen én, aki két éven keresztül sürgetem azt, hogy a törvényhatóságok helyzete törvényes utón rendeztessék. A bizonyítás azonban igen könnyű, t. Nemzetgyűlés! Könnyű a helyzetem, mert egyfelől támogat engem ebben a tekintetben az élet, mely az önkormányzatnak, az önkormányzati igazgatásnak uj tartalommal való megtöltését követeli, másfelől támogat engem a magyar alkotmány, melynek minden lapja élénk tiltakozás az ellen, hogy a magyar törvényhatóságok szükségrendelet alapján létezhessenek és éljenek. Megvan hozzá az erkölcsi jogosultságom is, mert azokkal szemben, akik szükségrendelet alapján munkálkodhatnak, kormány taktikából