Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. 109 Megmondom, mi a helyzet. Amikor egy gyilkosságot elkövetnek Magyarországon — mondjuk, az erzsébetvárosi bombamerénylet — vagy valahová bombát küldenek, mindig letagadják 24 órára, hogy az illető ébredő, aki a gyilkosságot elkövette. A múltkor itt a képviselőházban tagadta le a képviselő ur, hogy Márffy ébredő, hogy időt nyerjenek, hogy később annál hevesebben léphessenek fel ugy sajtójukban és a képviselőházban, mint pedig titkos összeköttetéseik kapcsán a tettesek érdekében. (Kiss Menyhért : Csak az első félesztendőben volt ébredő, azután kilépett, mert nem volt megelégedve a dolgokkal !) Mindenesetre kérdés tárgyává kell tenni azt is, hogy miképen fejlődtek Csongrádon idáig az állapotok, mert senkisem mer gyilkolni, ha nincs reménysége (Pikier Emil : Biztonsága !), biztonsága vagy reménysége arra nézve, hogy ez a gyilkosság vagy nem fog kinyomoztatni, vagy nem fog megtoroltatni. Hát, t. Nemzetgyűlés, Piroskáék nem olyan rövid időn belül kaptak vérszemet. Először csak ablakbeveréssel kezdték. Nagyon drága mulatság ma, ha hosszú ablakokat bevernek valakinek a lakásán. Mondom, először szerényen az ablakokat verték be, de nem ugy, hogy köveket dobtak — azt ők nem tették — hanem voltak ezüstnyelű botjaik, azokkal végigjárták a csongrádi földszintes házakat és beverték az ablakokat. Sohasem lehetett rájuk bizonyítani, hogy ők követték el ezeket az ablakbeveréseket, egészen addig, amig egy ablakbeverés alkalmával a bot is berepült és az ezüstnyelű boton rajta volt Piroska monogrammja. Most már megtették a feljelentést az ablakverők ellen és erre a csendőrség a monogrammról, és minthogy ismeretes volt a bot, megállapitotta, kik követték el az ablakbeveréseket. (Zsirkay János: Mi a monogrammja;) Mindjárt A ilaszolok a képviselő urnák. A nyomozás eret íiénye az lett, hogy Piroska visszakapta mon* .'rammos botját, s nem inditottak eljárást el;énük. (Zaj a halközépen.) Látom, a képviselő ur azt akarja mondani, hogy nem ők követték el ezeket. Minthogy a képviselő urak még ezzel a kis ablakbeveréssel kapcsolatban is alibit akarnak a tettesek javára bizonyítani, a csongrádi bombamerénylettel kapcsolatosan még egy körülményre vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhivni, még pedig arra, hogy Csongrádon Ulain Ferenc képviselőtársunk, aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal védi itt a gyilkosokat (Zsirkay János: Vázsanyi Döhmelt védi Î), már meg is találta a módját annak, miképen lehetséges majd a gyilkosok részére alibit igazolni és miképen lehet bebizonyítani, hogy nem ezek az urak, akik Kókay Janóénál vacsoráztak, hanem ismeretlen emberek követtéik el a bombamerényletet. A védelem megállapitotta. hogy a^ gyilkosság, a bombmerénylet idején Csongrád főutcáján végigment egy autó és ebből hajították be a bombát a Magyar Király ablakába. Sőt azt is kijelentették, — amint Csongrádon beszélik — hogy meg is van a soffőr (Kiss Menyhért: Akkor rendben van! — Zsirkay János: Akkor meglesz az autó is!) és a soffőr majd vallani fogja azt, hogy őt, nem tudom, milyen kényszereszközökkel kénysz er i tették arra, hosry ott végighajtson. A képviselő ur azt mondja, hogv meglesz az autó is. Itt egy kis baj van, az, hogv a csendőrséget nem méltóztattak erre vonatkozólag kellő időben meghallgatni, mert amikor azokat a csendőröket, NAPLÖ XXIV. akik a szállodától 300 lépésnyire cirkáltak a merénylet elkövetése idejében, megkérdezték, hogy láttak-e autót, láttak-e álarcos alakokat abban az időben a Magyar Király-szálloda környékén, azok kijelentették, hogy ők ott senkit a földön nem láttak. (Kiss Menyhért: Karácsony-éjszaka volt!) Hát éjszaka nem hallani az autó zörgését, vagy nem látni az autót? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Fábián Béla : Általában a nyomozásra vonatkozólag szeretném itt megkérdezni az igazságügyminister urat, aki remélhetőleg ugyanabban a meggyőződésben van, mint az én csekélységem is, hogy t. i. itt nemcsak a csongrádi bombamerénylet tetteseinek kinyomozásáról van szó, hanem arról is, hogy végre példát fog-e statuálni a magyar igazságszolgáltatás a bombamerényletek sorozatával szemben (Szeder Ferenc : Eszében sincs !) s végre elveszik kedvét azoknak, akik bombamerényletek előkészítésével állandóan, tervszerűen, mondhatnám, üzletszerűen foglalkoznak, vagy pedig további lehetőségek maradnak arra vonatkozóan, hogy ezek ismét büntetlenül kerüljenek ki az igazságszolgáltatás kezéből. Szeretném tudni, hogy azokkal az emberekkel szemben, akik résztvettek Kókay János vacsoráján, az Ébredő Magyarok Egyesületének vacsoráján, amely néhány nappal a bombamerénylet elkövetése előtt volt, megindult-e az eljárás, és vájjon mi történt volna, milyen részleteket kaptunk volna a csongrádi bombamerényletről, hova vezettek volna a merénylet szálai abban az esetben, ha Kókay János ... (Zsirkay János: Návayval együtt ki akarták végeztetni Kókayt ! — Kiss Menyhért : Kókay János derék magyar ember, elsőrendű magyar ember !) Mclnár-Tóth és Kanozsay is az 1 (Zsirkay János : Kókayt halálra Ítélték a Lenin-fiuk, a zsidó terroristák !) Elnök : Kérem Zsirkay képviselő urat, méltóztassék a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni, mert különben kénytelen leszek a képviselő urnák a mentelmi bizottsághoz való utasítását javaslatba hozni. (Kiss Menyhért közbeszól.) Kiss Menyhért képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Zsirkay János : De még mindig nem elég ! — Klárik Ferenc : Még mindig nem 1 — Zsirkay János : Bizony nem ! — Klárik Ferenc : Akkor menjen el külföldre !) Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Fábián Béla : Mindenesetre felmerül tehát az a kérdés, hogy abban az esetben, ha Piroskáék részére Kókay Jánosi nem adott volna bekebelezési engedélyt 300 millió korona erejéig földjeire, vájjon hova jutott volna el a bizonyítási anyag, meddig jutottunk volna el. Azt hiszem, mindenesetre érdekelné a nemzetgyűlést és az egész országot, h-a az igazságügyminister ur tájékoztatna bennünket arról, hogy az, a rendőri nyomozás, amelyet Hetényi főkapitányhelyettes ur folytatott le és azok a megbeszélések, amelyeket Héijas Iván úrral folytattak le, milyen eredménnyel jártak és micsoda tanúvallomások hangzottak el ebben az ügyben is. Általában érdekelne bennünket, ha megtudnók, hogy a Piroska-ügy szálai Csongrádon kivül hova vezetnek és honnan indultak ki a Piroska-ügy bonyodalmai. Végre is nem a helyi kisembereket, akik a bűncselekményt elkövették, kellene kinyomozni a rendőrségnek, a vizsgáló bírónak és a bíróságoknak, hanem azokat, akik ezekbe az emberekbe 18