Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-283
r A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május hó lá-én, szerdán. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 15-én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a gazdasági bizottság jelentése a nemzetgyűlés 1923/24. évi költségvetési előirányzatában megállapított hitelekkel szemben mutatkozó tálkiadásokról, valamint az ezen költségvetésig év végén előreláthatólag bekövetkező túlkiadások fedezeti többletéről; 2. a könyvtári bizottság jelentése a nemzetgyűlés könyvtárának 1922. évi gyarapodásáról, használatáról és számadásairól; 3. a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Vanczák János 8 rendbeli, Nagy Ernő 4 rendbeli, Rupert Rezső 5 rendbeli, Szakáts József 3 rendbeli, Reisinger Ferenc 2 rendbeli, Szilágyi Lajos 2 rendbeli, Dénes István 2 rendbeli, Bogya János 2 rendbeli, továbbá Kiss Menyhért, Rakovszky István, ülain Ferenc, Györki Imre, Haller József, Klárik Ferenc, Prónay György b., Ernszt Sándor, Renczes János, Fábián Béla, Csik József és Zsirkay János képviselők egy-egy rendbeli mentelmi ügyében, és végül # 4. a kérvények 2. számú sorjegyzéke. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellációk meghallgatására. Ki az első interpelláló ? Bodó János jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Bodó János jegyző: Drozdy Győző! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Bodó János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Debrecen város egyik vállalatánál előforduló szabálytalanságra bátorkodom a t. Nemzetgyűlés és a t. belügyminister ur figyelmét felhivni. Köztudomású dolog, hogy ma az igazgatásra nagymérvű feladatok hárulnak, amelyek az adózó polgárok súlyos megteimeltetését is jelentik. Különösen áll ez az önkormányzatra, ahol mindaz feladatként jelentkezik, amire az államigazgatás kötelezettséget nem vállalt. Áll ez az önkormányzat egyes vállalataira is, mert hiszen ezek a vállalatok épen azért létesültek a magánvállalkozással szemben, hogy a hatósági vezetésben előny biztqsittassék ott, ahol az egyesek vállalkozásai tulaj donképen nem tudnák elérni azt a célt, amelyet a kommunitás a maga összességében biztositani kivan. Kétségtelen az is, hogy ma, amikor olyan nagy a nyomorúság, amikor annyi sebet kell gyógyitani és enyhiteni, az önkormányzati közületeknek fogukhoz kell verniök minden garast és a felsőbb hatóságoknak ebben a tekintetben a legteljesebb ellenőrzést kell gyakorolniuk. A belügyminister ur figyelmét épen azért hivom fel erre a szabálytalanságra, mert a belügyminister ur, mint a közigazgatás legfőbb őre és ellenőrzője, talaj donképen felelős is a törvényhatóságokban előforduló szabálytalanságokért és mert meg vagyok győződve arról, hogy a belügyminister ur esküjéhez hiven az ilyen szabálytalanságokkal szemben minden melléktekintet nélkül fog eljárni. Mi ugyanis a belügyminister úrral egy nézeten vagyunk, hogy egyrészt a mai törvényhatóságok és a lakosság között nincs meg az, a kapcsolat, amely feltétlenül szükséges és kivánatos volna az autonómia szabad gyakorlása szempontjából, másrészt pedig a belügyminister ur feladata ellenőrizni azt, hogy a hatósági hatalom az igazgatásban pártatlanul gyakoroltassék és a közpénzek ne az egyesek, hanem az összesség céljaira fordittassanak. Azért hozom ide ezt a kérdést, mert a mai gyűlölködésre hajló világban sok mindenféle dolog megtalálja a maga rabulisztikus magyarázatát. A közvélemény ellenőrzése alá akarom helyezői ezt a szabálytalanságot. Egy fekélyt akarok kiküszöbölni, amely egyéni és osztályérdekből sok mindenre talál magyaráatot és céljai érdekében a közvagyont is hajlandó odaadni, csakhogy a maga kérész életét meghosszabbithassa. Debrecen város egyik nyomdavállalatáról van szó, amely hires, régi nyomdavállalat: a városi nyomdáról. Virágzó nyomdavállalat volt ez. Itt készültek a városi hivatalos kiadmányok, amellett természetesen a magányosok megrendeléseinek is eleget tettek. Ugyanilyen nyomdája volt a Debrecenben székelő tiszántúli református egyházkerületnek is. Mivel hasonló célokat szolgáltak, összefogták azokat és az ügyeket intézte egy úgynevezett nyomdafelügyelő-bizottság, amelynek elnöke volt a város volt érdemes polgármestere, Márk Endre; tagjai voltak a város jelenlegi polpármestere, dr. Magos György, a város polgármesterhelyettese, Csóka Sámuel és azonkivül a református egyháznak és a városi életnek kiválóságai, egyetemi tanárok stb. Itt nyomattak egy lapot is, amelynek címe »Egyetértés« volt, s amely lap a város közvéleményét kivánta szolgálni. Természetesen ez a lap magánvállalkozók kezében volt, s a városi nyomdánál csak megfelelő díj ellenében nyomatták. Ez a lap később egy úgynevezett Balthazár-féle irodalmi részvénytársaság kezébe került, majd annak kezéből átment néhány hirlapiró vállalkozásába, azonban folytonosan anyagi válsággal küzdött, mert nem találta el azt a hangot, amelyet Debrecen lakossága az ilyen laptól megkíván. Most is, amikor Debrecen város III-ik kerületében választások voltak, ez a lap melléállott a kormánypárt által támogatott ellenzéki jelöltnek. Baj történt azonban, még pedig az, hogy a számlát a nyomdavállalatnál nem egyenlítették ki. így körülbelül 8 millióra emelkedett a deficit, amely összeg akkor igen jelentékeny volt. A nyomdafelügyelő-bizottság elnöke, Márk Endre, többizben figyelmeztette az üzem vezetőjét arra, hogy ezt a lapot tovább nyomatni nem szabad. Előállott egy kinos jelenet is, amelynek a vége az lett, hogy a nyomdafelügyelő-bizottság elhatározta, hogy ezt a lapot az illető hirlapiróktól a város céljaira átveszi. Dr. Magos György polgármester ur elő is terjesztett egy indítványt, amelyben azt javasolta, hogy a városi nyomdavállalat engedje el ezeknek a hírlapíróknak a 8 millió koronát és akkor ezek a város céljaira átadják ezt a politikával foglalkozó napilapot. Márk Endre, a nyomdafelügyelő-bizottság elnöke, kijelentette, hogy nem áll érdekében sem a városnak, sem a tiszántúli református egyházkerületnek az, hogy egy olyan vállalkozást vegyen át ez a vállalat, amelyre eddigi kiadói már 18 millió koronát ráfizettek. Dr. Lenéz Géza egyetemi tanár szintén azt kivánta, hogy az »Egyetértésit ne vegyék át és a város ne mondjon le a 8 millió korona követelésről. A nyomdafelügyelő-bizottságban azonban a város jelenlegi polgármesterének többsége támadt és a helyettes polgármester, Csóka Sámuel és Lencz Géza egyetemi tanár kivételével a többiek mind megszavazták azt, hogy a nyomdafelügyelőbizottság ezt a politikai napilapot a város céljaira átveszi. Alá is irták a szerződést, amely szerint a nyomdafelügyelő-bizottság egyik tagja havi 20 dollár fizetésért, azonkivül ingyentelefonért és villamos szabadjegyért irányítja ezt a lapot, amelynek egyetlen feladata, hogy a város jelenlegi rezsimjének politikai érdekeit szolgálja. Azóta körülbelül 2—3 hónap telt el és természetesen ennek a lapnak a deficitje folytonosan nőtt,
