Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. egy 60 milliós és egy 25 milliós tételben. És ha végignézzük a lapot, az árak hihetetlenek, mintha álom országból jönnénk: 7 leva egy ebéd, 30 leváért lehet kapni egy hónapos szobát stb. Azt hinné az ember, hogy ez valami Eldorádó, nem is létező valami. Pedig Bulgária is velünk együtt harcolt, velünk együtt verték le, mégis egyetlen egy minisztere sem mondta, hogy külföldi kölcsön nélkül nem tud helyreállani. Tudják miért, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés? Mert oda nem vitték be a parfümöket, az autókat és a selyemharisnyákat, hanem azt mondták, hogy viseljük azt, amit gyártani tudunk. Nem tartottak Váci uccát, -Fő uccát, Kerepesi utat és Eákóczi utat és nem tartottak egy ilyen óriási felfujt fővárost, ahol megvan minden luxus, pezsgő, éjszakai és reggelig tartó dáridó, mintha itt háborús nyomorultjaink nem tengetnék a maguk keserves életét. Amikor itt a 100%-os rokkantaknak nem tudunk egy szobát és egy konyhát kieszközölni, amikor százszázalékos rokkantak még mindig 20—30.000 koronás gunydijban részesülnek a mi úgynevezett népjólétünk részéről, akkor ebben a lapban azt olvasom, hogy Bulgáriában nincs egyetlen egy ember sem, aki kivándorolni akarna. Ha ezt a megállapítást látom, szeretném Kállay igen t. miniszter urnák odaadni, hogy nézze meg, verje a mellét és mondja: mea culpa, mea culpa, (Kállay Tamás: Ez igazán nem az ő bűne!) mert az igenis pénzügyi politikájának a bűne. Nem személyeskedem. Tudom, hogy ő derék, becsületes, egyénileg igazán intakt ember. Mint embert szeretem és becsülöm, hanem a pénzügyi politikája, az katasztrófa, azzal eltemette az országot ügy, hogy százezer Benes nem fog tudni bennünket kikaparni. Ez az én meggyőződésem. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is akar!) Nem is akár, sőt még jobban belerúg bennünket ebbe a hínárba, amelyben vagyunk. Nézzük azután a behozatalt és a kivitelt 1923-ban és 1924-ben. Sajnos, Bulgáriáról van szó, nem Magyarországról. 1923 januárjában behoztak 17,709.452 kg árut 322.510.000 leva értékében. 1924 januárjában már fejlődött a gazdasági helyzet, egymillió kilogrammal több árut hoztak be, de gazdasági helyzetük megerősödése és a leva emelkedése folytán mintegy 30 millió levával kevesebbet adtak ki az egymillió kgmal több áruért. Ennyit jelentett a leva megerősödése. A leva ma 600 magyar korona. Mikor pedig hátralapozok ebben az újságban és megnézem a börzéjt, megnézem, hogyan vannak jegyezve az árak és az egyes pénznemek, akkor látom, hogy pl. az angol font, amelyből egy nálunk 329.000 korona, náluk 576 leva. Az is legyőzött állam, mi is legyőzött állam vagyunk. (Zaj a középen.) A román lei 69 leva, a szerb dinár 164 leva, egy Napoleon-arany, amely nálunk a vasárnapi jegyzés szerint 345.000 korona, ott 508 leva. Ezt meg tudta tenni egy kis nép, amely nem hízeleg magának azzal, hogy kulturnemzet, hanem megelégszik azzal, hogy bocskoros szegény parasztnép, amely nem. cilinderes urak és potemkin-müveltség után vágyik, (Zaj a jobboldalon.) amely nem akar felszedni minden francia tákolmányt, hogy megszerezze a nyugati álkultúrát, hanem azt mondja: olyan állam akarok lenni, amelyben minden ember, aki dolgozik, enni és öltözködni tud. Ez az, ami iránt nálunk nincs érzék. A háború és az összes forradalmak nem csináltak olyan őrületes eltolóévi április hó 11-én, pénteken. 59 dásokat és igazságtalanságokat, amilyeneket ez a rendszer, ez a kormánypoitika, ez a pénzügyi politika csinált, amely a lakosság egy részét, a nagy dolgozó sokaságot ugy kezeli, hogy mindenkinek, aki akár szellemileg, akár testi munkájából akar megélni, azt mondja: szenvedj kutya, mert vesztett háború után élsz és vesztes népnek vagy gyermeke, s ugyanekkor; odatolja az izgató autós sibereket, börzefejedelmeket és bankfejedelmeket, hogy benzinük füstjét és bűzét pöfékelő motorukkal felkeltsék a tömegnek, a szenvedő sokaságnak elkeseredését. (Varsányi Gábor: Majd jön a kutyára dér!) Itt a számok beszélnek. (Mozgás és zaj a középen, a balés szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Zsirkay János: Mélyen t. Nemzetgyűlés! (Folytonos zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Nagyon kérem, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Zsirkay János: Bulgária e kis példája szinte tükörképe a mi katasztrofális helyzetünknek. Ott van egy szegény, lemondó, egyszerű kis nép, amely nem futkosott idegen kegyek után, hanem azt mondta: le kell mondanom a háborús kiadásokról, a militarizmusról, elvesztettem a háborút, nekem a konszolidáció és a munka kell — és dolgozik az ő becsületes egyszerű paraszt népével. A mellett mindenkit földhöz juttat, hiszen egyetlen egy kivándorlási kérvény nem érkezett be és nincs is kivándorlási hivatal. Amikor ott nincs kivándorlási hivatal, itt épen most kaptuk meg a 421. számii belügyministeri jelentést arról a Canadian Pacific Railway Co.-val kötött szerencsétlen szerződésről, amelyben ki van mondva, hogy a magyar állam megkötötte a kivándorlókra vonatkozóan ezt a szerződést, amelynek egyik pontjában sirámosan olvasom (olvassa): „Az ezen ellenőrzésből felmerülő költségek céljára a társaság minden olyan nyugat felé menő gőzös után, amelyen a harmadosztályos fedélközi magyar utasok száma az 50%-ot meghaladja, húsz angol fontot fizet a magyar államnak", azután azt mondja, hogy amely gőzösön 50%-on alul vannak magyarok, az után csak 10 angol fontot kap a inagyar állam. Nem "azt kifogásolom, hogy ez a szegény magyar állam arra kényszerül, hogy ezzel a kivándorlási hajóstársasággal szerződést kössön. Még azt sem mondom, hogy ezt a húsz angol fontot ne kasszái ja be az illető idegen társaságtól a harmadosztályú fedélközi magyar utasok bőrén és kárán, hanem azt mondom, hogy amikor minden államnak legnagyobb értéke az emberi lélek és az emberi munka, a maga polgársága, akkor ott látok egy nemzetet, amelyből senki sem kívánkozik ki, mert mindenki hazát talál, itt pedig látok egy megcsonkitott nyolcmilliós kis népet, amelyben a dolgozó munkás még mindig nem találta meg a maga hazáját. Igen, mélyen t. Nemzetgyűlés, azért sir fel itt az emberben a magyar lélek, hogy nekünk még mindig ilyen szerződésre van szükségünk, pedig állitjuk, hisszük és valljuk, hogy ebben az országban még nagyon sok millió ember meg tudna élni becsülettel, ha a kormányzásban egy csepp igazi szocializmus volna. Ne ijedjünk meg ettől a szótól. Igenis valljuk, hisszük, hirdetjük, hogy szocialisták vagyunk, voltunk és leszünk a krisztusi értelemben, mert ha Önök azt mondják, hogy keresztények, akkor vegyék kezükbe a bibliát és olvassák el Krisztusnak -azt