Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó 11-én, pénteken. 53 nek konzekvenciája pedig az lesz, hogy más rétegek viszont a szanálás után kedvezőbb helyzetbe fognak jutni. Ne méltóztassék azt képzelni, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a kormány nem számol azzal, hogy bizonyos iparágak, amelyek a mai elzárt körülmények között jó exisztenciát adtak, konjunkturális üzletek voltak, a szanálás után nem lesznek mai formájukban és keretükben fentarthatók és hogy bizonyos gazdasági berendezéseknek meg kell változniok. Igenis, számolunk ezzel, de azért meg vagyunk arról győződve, hogy viszont más tereken mód és alkalom nyilik arra, hogy a bizonyos üzemeknél feleslegessé vált munkásokat megfelelően foglalkoztathassuk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A konszolidáció problémája az, amit a t. ellenzék e javaslat kapcsán igen gyakran feszeget. Megállapitom, hogy igenis, összefügg a konszolidáció kérdése, még pedig a társadalmi, az államigazgatási és az erkölcsi konszolidáció kérdése ezzel a gazdasági konszolidációt célzó javaslattal. (Propper Sándor: És Zalaegerszeggel) Megállapitom, t. képviselőtársam, hogy még Zalaegerszeggel is összefügg. Kérem azonban a képviselő urat, hogy vagy méltóztassék a közbeszőlásoktól tartózkodni, vagy engedje meg nekem, hogy közbeszólásaira reflektáljak. (Propper Sándor: Tessék!) Emlékeztetem a t. képviselő urat arra, •— méltóztassék jól visszaemlékezni — hogy nem ez a párt és nem ez a kormány találta ki Zalaegerszeget. (Igaz! TJgy van! jobbfelől és a középen. — Propper Sándor: De ha rossz valami, minek csinálják tovább?) Emlékeztetem a t. képviselő urat és felhivom becses figyelmét arra, hogy 1919-ben az ön háta mögött ülő Nagy Vince volt belügyminister ur létesítette a magyar polgári társadalom részére az első politikai internáló tábort, (Igaz! TJgy van! jobbfelől és a középen. — Varsányi Gábor: Visszafelé sült el!) És abba olyan férfiakat ültettek be, mint a társadalmi és állami rendre veszélyes egyéneket, amilyenek pl. báró Szterényi József, Szurmay tábornok, vagy gróf Mikes püspök ur voltak. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Akkor forradalom volt! Most is forradalom van? — Szomjas Gusztáv: Maguk azt mondják, hogy igen!) A konszolidáció kapcsán majd ezzel a kérdéssel is foglalkozom. Elnök: Propper Sándor képviselő urat folytonos közbeszólásaiért kénytelen vagyok rendreutasitani. Méltóztassék csendben maradni. (Várnai Dániel: Üdülni mentek oda!) Várnai képviselő urat szintén kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szomjas Gusztáv: Hát a parlament pincéjében mi volt?) Berki Gyula: Méltóztassanak megengedni, hogy az ellenzéki oldalról sokat emlegetett konszolidáció kérdésével csak néhány percig én is foglalkozhassam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A t. ellenzék, valahányszor a jogrend és a közszabadságok kérdéséről beszél, állandóan úgy állitja be a nagyközönség előtt a helyzetet, mintha mindenért, ami Magyarországon 1918 óta a közszabadságokkal és a jogrenddel kapcsolatosan történt, gróf Bethlen István és kormánya tartoznék felelősséggel. (Propper Sándor: Nem is a portás felelős érte!) Legyünk igazságosak, mélyen t. Nemzetgyűlés, és állapitsuk meg, hogy Magyarországon előbb fel kellett fordítani a jogrendet (Igaz! Ugy van! jobbfelől), előbb meg kellett szűnnie a konszolidációnak a háború borzalmai, a forradalmak és a kommün konzekvenciájaképen és a megszállás és az ellenforradalom konzekvenciájaképen, és csak akkor lehetett szó arról, hogy ezt az elvesztett jogrendet, ezeket a megtépett közszabadságokat végrevalahára konszolidáljuk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van az a konszolidáció?) Ha önök igazságosak akarnak lenni (Varsányi Gábor: Ha akarnának, de nem akarnak!), akkor el kell a t. ellenzéki képviselő uraknak is ismerniök, hogy a kommün bukása után, amikor talán bizonyos rövid ideig érthető volt a lelkek felháborodása, mindazért, ami a Friedrich-kormány alatt, mindazért, ami a Teleki-kormány alatt, szóval mindazért, ami a gróf Bethlen István megelőző kormányok alatt történt: sem gróf Bethlen István, sem ez a párt nem lehet felelős. (Igaz! Ugy van! jobbfelől! — Várnai Dániel: Valamennyit támogatták! A Teleki-kormány, a Simonyi-Semadam kormányát, valamenynyit!) Nagyon téved a képviselő ur. Méltóztassék talán feliratkozni. Elnök (csenget): Várnai képviselő urat ismételten kénytelen vagyok figyelmeztetni, méltóztassék csendben maradni. (Patacsi Dénes: Hát a Hollánokért ki felelős? — Várnai Dániel: Tessék feliratkozni!) Várnai képviselő urat kénytelen vagj^ok rendreutasitani. Méltóztassék csendben maradni. Berki Gyula: Egyben megállapodhatunk és megfogadhatjuk gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk intő szavát, s ez az, hogy mindazokért a törvénytelenségekért, talán sokszor gazságokért is, amelyek az utóbbi évek során történtek, ne méltóztassanak állandóan ezt a kormányt okozni és ne méltóztassanak mások hibáit, mulasztásait gróf Bethlen Istvánon és kormányán keresni. El kell hogy ismerjék t. képviselő uraim, hogy igenis, gróf Bethlen István kormányzata alatt a társadalmi és állami rend helyreállitása jelentékeny fejlődést mutat. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen.) És ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy annakidején az állani karhatalom nélkül volt, az állam-kormányzat nem rendelkezett olyan konszolidált, megbizható hatalmi szervvel, amellyel a törvény szavának erőt tudott volna adni, már pedig tudjuk, hogy bizonyos körülmények között a törvények uralmát csak úgy lehet biztositani, ha a végrehajtó közegek megvannak ahhoz, hogy a törvényt alkalmazzák. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) És ha igy áll a dolog, akkor önöknek el kell ismerniök azt is, hogy igenis ezzel a javaslattal összefügg a konszolidáció kérdése. Mert ha társadalmi és államigazgatási téren és az állami életnek úgyszólván minden vonalán e kormány alatt haladás történt a tökéletes békesség felé, amit, ugyebár, mindannyian óhajtunk, akkor ezeknek a javaslatoknak nyomán — miyel ezek alapot teremthetnének arra, hogy belőlük, természetesen a nemzet összes erőinek összefogásával és teljes kifejtésével egy gazdasági és pénzügyi kibontakozás következhessek, — akkor ne méltóztassanak rossz néven venni, de nem értem meg, hogy az ellenzéknek oly ellentétes pártjai hogyan ellenezhetik ezt a konszolidációt is szolgáló javaslatot (Propper Sándor: Majd megmagyarázom!), mikor pedig a túloldalon vannak olyanok is, akik erről a téma-