Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó 11-én, pénteken. 53 nek konzekvenciája pedig az lesz, hogy más rétegek viszont a szanálás után kedvezőbb helyzetbe fognak jutni. Ne méltóztassék azt képzelni, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a kor­mány nem számol azzal, hogy bizonyos ipar­ágak, amelyek a mai elzárt körülmények kö­zött jó exisztenciát adtak, konjunkturális üz­letek voltak, a szanálás után nem lesznek mai formájukban és keretükben fentarthatók és hogy bizonyos gazdasági berendezéseknek meg kell változniok. Igenis, számolunk ezzel, de azért meg vagyunk arról győződve, hogy viszont más tereken mód és alkalom nyilik arra, hogy a bizonyos üzemeknél feleslegessé vált munkásokat megfelelően foglalkoztat­hassuk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A konszolidáció problémája az, amit a t. ellenzék e javaslat kapcsán igen gyakran fe­szeget. Megállapitom, hogy igenis, összefügg a konszolidáció kérdése, még pedig a társa­dalmi, az államigazgatási és az erkölcsi kon­szolidáció kérdése ezzel a gazdasági konszoli­dációt célzó javaslattal. (Propper Sándor: És Zalaegerszeggel) Megállapitom, t. képviselő­társam, hogy még Zalaegerszeggel is össze­függ. Kérem azonban a képviselő urat, hogy vagy méltóztassék a közbeszőlásoktól tartóz­kodni, vagy engedje meg nekem, hogy közbe­szólásaira reflektáljak. (Propper Sándor: Tessék!) Emlékeztetem a t. képviselő urat arra, •— méltóztassék jól visszaemlékezni — hogy nem ez a párt és nem ez a kormány találta ki Zalaegerszeget. (Igaz! TJgy van! jobbfelől és a középen. — Propper Sándor: De ha rossz va­lami, minek csinálják tovább?) Emlékeztetem a t. képviselő urat és felhivom becses figyel­mét arra, hogy 1919-ben az ön háta mögött ülő Nagy Vince volt belügyminister ur létesítette a magyar polgári társadalom részére az első politikai internáló tábort, (Igaz! TJgy van! jobbfelől és a középen. — Varsányi Gábor: Visszafelé sült el!) És abba olyan férfiakat ül­tettek be, mint a társadalmi és állami rendre veszélyes egyéneket, amilyenek pl. báró Szte­rényi József, Szurmay tábornok, vagy gróf Mi­kes püspök ur voltak. (Igaz! Ugy van! jobbfe­lől. — Propper Sándor: Akkor forradalom volt! Most is forradalom van? — Szomjas Gusz­táv: Maguk azt mondják, hogy igen!) A kon­szolidáció kapcsán majd ezzel a kérdéssel is foglalkozom. Elnök: Propper Sándor képviselő urat folytonos közbeszólásaiért kénytelen vagyok rendreutasitani. Méltóztassék csendben ma­radni. (Várnai Dániel: Üdülni mentek oda!) Várnai képviselő urat szintén kérem, méltóz­tassék csendben maradni. (Szomjas Gusztáv: Hát a parlament pincéjében mi volt?) Berki Gyula: Méltóztassanak megengedni, hogy az ellenzéki oldalról sokat emlegetett konszolidáció kérdésével csak néhány percig én is foglalkozhassam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A t. ellenzék, valahányszor a jog­rend és a közszabadságok kérdéséről beszél, állandóan úgy állitja be a nagyközönség előtt a helyzetet, mintha mindenért, ami Magyar­országon 1918 óta a közszabadságokkal és a jogrenddel kapcsolatosan történt, gróf Bethlen István és kormánya tartoznék felelősséggel. (Propper Sándor: Nem is a portás felelős érte!) Legyünk igazságosak, mélyen t. Nemzet­gyűlés, és állapitsuk meg, hogy Magyarorszá­gon előbb fel kellett fordítani a jogrendet (Igaz! Ugy van! jobbfelől), előbb meg kellett szűnnie a konszolidációnak a háború borzal­mai, a forradalmak és a kommün konzekven­ciájaképen és a megszállás és az ellenforra­dalom konzekvenciájaképen, és csak akkor le­hetett szó arról, hogy ezt az elvesztett jogren­det, ezeket a megtépett közszabadságokat végrevalahára konszolidáljuk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van az a konszoli­dáció?) Ha önök igazságosak akarnak lenni (Varsányi Gábor: Ha akarnának, de nem akarnak!), akkor el kell a t. ellenzéki kép­viselő uraknak is ismerniök, hogy a kommün bukása után, amikor talán bizonyos rövid ideig érthető volt a lelkek felháborodása, mindazért, ami a Friedrich-kormány alatt, mindazért, ami a Teleki-kormány alatt, szóval mindazért, ami a gróf Bethlen István meg­előző kormányok alatt történt: sem gróf Beth­len István, sem ez a párt nem lehet felelős. (Igaz! Ugy van! jobbfelől! — Várnai Dániel: Valamennyit támogatták! A Teleki-kormány, a Simonyi-Semadam kormányát, valameny­nyit!) Nagyon téved a képviselő ur. Méltóz­tassék talán feliratkozni. Elnök (csenget): Várnai képviselő urat is­mételten kénytelen vagyok figyelmeztetni, mél­tóztassék csendben maradni. (Patacsi Dénes: Hát a Hollánokért ki felelős? — Várnai Dá­niel: Tessék feliratkozni!) Várnai képviselő urat kénytelen vagj^ok rendreutasitani. Mél­tóztassék csendben maradni. Berki Gyula: Egyben megállapodhatunk és megfogadhatjuk gróf Apponyi Albert t. kép­viselőtársunk intő szavát, s ez az, hogy mind­azokért a törvénytelenségekért, talán sokszor gazságokért is, amelyek az utóbbi évek során történtek, ne méltóztassanak állandóan ezt a kormányt okozni és ne méltóztassanak mások hibáit, mulasztásait gróf Bethlen Istvánon és kormányán keresni. El kell hogy ismerjék t. képviselő uraim, hogy igenis, gróf Bethlen István kormányzata alatt a társadalmi és állami rend helyreállitása jelentékeny fejlődést mu­tat. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen.) És ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy annakidején az állani karhatalom nélkül volt, az állam-kormányzat nem rendelkezett olyan konszolidált, megbizható hatalmi szerv­vel, amellyel a törvény szavának erőt tudott volna adni, már pedig tudjuk, hogy bizonyos körülmények között a törvények uralmát csak úgy lehet biztositani, ha a végrehajtó közegek megvannak ahhoz, hogy a törvényt alkalmaz­zák. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) És ha igy áll a dolog, akkor önöknek el kell ismerniök azt is, hogy igenis ezzel a javaslattal összefügg a konszolidáció kérdése. Mert ha társadalmi és államigazgatási téren és az állami életnek úgyszólván minden vonalán e kormány alatt haladás történt a tökéletes békesség felé, amit, ugyebár, mindannyian óhajtunk, akkor ezek­nek a javaslatoknak nyomán — miyel ezek alapot teremthetnének arra, hogy belőlük, ter­mészetesen a nemzet összes erőinek összefogá­sával és teljes kifejtésével egy gazdasági és pénzügyi kibontakozás következhessek, — akkor ne méltóztassanak rossz néven venni, de nem értem meg, hogy az ellenzéknek oly ellentétes pártjai hogyan ellenezhetik ezt a konszoli­dációt is szolgáló javaslatot (Propper Sándor: Majd megmagyarázom!), mikor pedig a túl­oldalon vannak olyanok is, akik erről a téma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom