Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
5í A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó 11-én, pénteken. röl nem hasonló szimpátiával beszéltek, mint a t. képviselő urak egy része. De tovább megyek és rátérek arra, amit szintén nagyon gyakran hallunk itt, t. i. az internáló tábor kérdésére. Méltóztassanak elhinni, lelkemből mondom, hogy sem nekem, sem pártomnak nem telik gyönyörűségünk ebben az internáló táborban. (Propper Sándor: Akkor tessék megszüntetni!) Legyen róla meggyőződve t. képviselőtársam, hogy ezen javaslatok elfogadása után, mód és alkalom lesz arra, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Elvégre a kormány felelőssége tudatában köteles és hivatott megitélni azt, hogy mikor érkezett el annak az időpontja, hogy ezt az internálási tábort, amelyben egyikünknek sem telik öröme (Patacsi Dénes: Nem bizony!), feloszlassa. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után még egy sajátságos kérdéssel foglalkozzam. Azt halljuk állandóan, hogy nem adtunk módot arra, hogy a t. ellenzék kellő módon foglalkozzék ezekkel a javaslatokkal, hogy a kormány kényszerhelyzetbe hozta az ellenzéket (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion), hogy a kormány szinte testi épsége és egészsége árán kivánja tőle kötelességeinek teljesitését. (Farkas István: Nyolcórai munkaidőt követelünk, nem pedig tizenhatórai munkaidőt!) A t. képviselő uraknak ezen parlament falain kivül szabad nyolcórai munkaidőt követelniük, de itt, a Nemzetgyűlés termében, a nyolcórai munkaidő nem szimpatikus akkor, amikor #szükség van arra, hogy a nemzet érdekében tizenhat óráig dolgozzunk. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farhas István közbeszól.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Berki Gyula: Baross János és más ellenzéki képviselő urak is mondották, hogy nekünk az a célunk, hogy a t. ellenzékbe belefojtsuk a szót. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ami készségünk, amellyel módot adtunk ezen sürgős javaslatok letárgyalására (Propper Sándor: Nagyon kegyesek!) abban is megnyilvánul, hogy felszólalásainkban csak arra szorítkozunk, hogy felosztjuk egymás között a kérdéseket. Erdélyi Aladár képviselőtársam válaszolni fog önöknek az agrárpolitikai vonatkozású kérdésekre; Neubauer Ferenc képviselőtársam ki fog választani egy másik témát. Az a néhány képviselő, aki erről az oldalról felszólal, igyekszik beszédét rövidre fogni, hogy önöknek minél több módjuk legyen a jogos kritika gyakorlására. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Köszönjük szépen! — Varsányi Gábor: Többet is akarnak 1 ? — Zaj. Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy egy aszszonyi szerepre vállalkozzam és önöknek elpletykázzak valamit, nevezetesen azt, hogy egy ellenzéki képviselő, akitől kérdeztem, hogy meddig fog beszélni, azt mondotta: négy óra van nekem előirva. (Felkiáltások jobbfelől: Szakszervezet! — Zaj.) Engedjenek meg, hogy dacára annak, hogy a látszat szerint önöknek kevés idejük van a javaslatok kritikájára, mégis azt látom, hogy ebbe a négy-, hatórás beszédidőtartam-előirásban némi obstrukciós jelleg nyilatkozik meg. (Ugy van! és felkiáltások a jobboldalon: Túlóráznak! — Propper Sándor: Ez igazán pletyka! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Nem volna teljes rövid felszólalásom, amelyre szives türelmüket kértem, ha két kérdésről meg nem emlékezném. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az egyik kérdés amellyel foglalkozni kivánok, az, amelyet Nagy Vince képviselő ur vetett itt fel tegnap a Házban. Ö régi politikus, aki már a régi Házban is tapasztalatokat szerzett, és azt gondolja, hogy azok a fiatalabbak, akik talán később kezdték a politikai pályát, nem tudnak átlátni a szitán. Az ő felszólalásának egyetlenegy komoly célja volt, az, hogy igazolja az ő októberi szereplését és ezt az igazolást felhasználja arra, hogy az októberi időkkel kapcsolatosan más politikusokat, államférfiakat is belevonjon a felelősségbe. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Tessék vád alá helyezni!) Tessék mondatomat megvárni. (Varsányi Gábor: Várja ki a vásárt a napján!) Mikor erről a kérdésről beszélek, három mondatban előadom mondanivalómat. Amikor az októberi forradalmi felelősség kérdéséről beszélünk, először is azt kell figyelembe vennünk, hogy ki és milyen mértékben vett részt a forradalom előkészitésében (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Aki a háborút csinálta, az készitette elő a forradalmat! — Zaj); másodszor, hogy az októberi forradalom ideje alatt az illető milyen magatartást tanusitott és ezzel a magatartásával mennyiben mozdította elő annak lehetőségét, hogy ebben az országban proletárdiktatúra következett be. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez a lényege, t. képviselő urak, ennek a kérdésnek. S méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy én teljesen meg tudom érteni, hogy akadtak ebben az országban állami funkcionáriusok, politikusok, jóhiszemű és kevésbé jóhiszemű emberek, akik a forradalom jelszavait, amelyek ugy szóltak: jogot, földet, kenyeret és békét a népnek (Patacsi Dénes: Es nemzeti függetlenséget!) és nemzeti függetlenséget (Ugy van! jobbfelől.) — komolyan vették, s ezért én senkit nem hibáztatok. De egészen más a felelősség kérdése ebben a dologban, ahogy azt az előbb megállapitottam. (Patacsi Dénes: Az igaz!) Ami pedig a felelősségre vonást illeti, méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ebben a pártban mindenki, különösen pedig az, akit célul tűzött ki magának Nagy Vince képviselő ur: nagyatádi Szabó István (Éljenzés a jobboldalon.) vállalja a felelősséget minden cselekedetéért (Varsányi Gábor: Vállalta eddig is!), vállalta eddig is (Pikier Emil: A többiek is vállalják!); azonban t. képviselő urak, el fog érkezni annak az ideje, amikor ez a felelősségre vonás kellő formában meg fog történni. (Pikier Emil: Debrecenben már bekövetkezett ez az idő! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) De a fülénél fogva előráncigálni nagyatádi Szabó István dolgát, ezzel a ministeri székből kikényszeríteni és a párt tagjai között a bizalmatlanság magvát elhinteni: ez a munka nem fog sikerülni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Szóval nem helyezik vád alá! — Zaj.) Ö és a párt minden tagja vállalja mindenkor a felelősséget minden cselekedetéért. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Pikier Emil: Ezek szerint éljenek az októbristák!— Propper Sándor: Akik a Vigadóban voltak! — Pikier Emil: Nagy Vince itthon sem volt akkor októberben, 1919 februárban jött haza!)
