Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

46 A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. üldözöm, azt gúnyolom, és azt hiszem, hogy a képviselőháznak sincs oka ezt a gunyolást kifogásolni. T, Nemzetgyűlés! A javaslatokban nem utolsó helyet foglal el a házbér kérdése. Ebben az ügyben nagyon nehéz a nemzetgyűlés eiőtt ujat mondani, mert hiszen ez nagyon fájó kérdés az országban, amelyet eddig majdnem minden ellenzéki felszólaló érintett. Azért én nem is akarom a nemzetgyűlés ügyeimét különösebb módon igénybe venni ennél a kérdésnél, csupán a magam részéről röviden leszegezem, hogy ez a hajánál fogva ide előráncigált kérdés korántsem fogja azt a közmegnyugvást kelteni, amelynek elérését a kormány képzelte. Ez az egész kérdés egy szál cérnával van ide madzagolva ehhez a nagy javaslatkomplexumhoz és nem tudom, milyen különös érdekeltség befolyására kellett ide belefoglalni. Ezzel szemben én a népjóléti miniszter úrtól, a hadirokkantak és árvák Nesztorától, a következő ellenérvet hallottam: „Hát, mit kifogásol ebben az ellenzék? Hiszen ez nem uj, hiszen ez benne van már egy előző törvényjavaslatban is; akkor tehát egészen természetes, hogy ebben is benne kell lennie!" Nem, t. Nemzetgyűlés! Először ami az előző törvényben benne van, az nem egészen azonos ezzel, ami ebben van, másodszor pedig ennél az okoskodásnál fogva evidens volna, hogy ha az összes jogi alkotásokat, amelyek eddig a magyar törvényhozásban bentfoglaltattak, mind hozták volna ide, mind férceitek volna ezekhez a javaslatokhoz azért, mert benne vannak egy előző törvényjavaslatban is; be kellett volna kapcsolni az egész büntetőjogot, az egész polgári perrendtartást, mindent, mert egy előző törvényben benne vannak. (Ellenmondások jobb felöl.) Ez nagyon gyenge indokolás, ezt nem lehet elfogadni. Azt hiszem azonban, hogy ebben a kérdésben én ujat is fogok mondani a nemzetgyűlésnek. T. i. itt arról van szó, hogy 1924 május 1-től 1926 május l-ig bezárólag el fogjuk érni a békeidőben űzetett lakbérek 50%-át, vagyis a kormány szukeesszive az aranyparitás 50%-ára emeli a házbéreket. Csináltam egy számítást a saját esetemben. Én szerény két szobás lakásom után minimálisan 20 millió korona lakbért fogok fizetni egy év alatt. (Zsirkay János: A népjóléti minister ur azonban azt mondja, hogy több lesz a jövedelmed!) A népjóléti minister ur ugy látszik nagyszerű közgazdász, erre is fogok neki feleni. — Én tehát szerény két szobás lakásom után fizetek majd évente cirka 20 millió korona lakbért. Nem azért emelem ezt ki, mert ez az összeg egy két szobás lakás békében fizetett árának 50%-a volna, miután ez csak a felét teszi, — sok esetben a felét sem — hanem azért, mert ezzel párhuzamban az történik, hogy a lakások szabaddá tétetnek, illetőleg a háztulajdonosok visszakapják a felmondási jogot. Sőt a javaslat továbbmenőleg azt is mondja, hogy ott. ahol a viszolij^ok megengedik, 1926 május 1-énél előbb is fel lehet mondani a lakáskötöttséget. Ez pedig csak olyan egyszerű dolog, hogy ha 1925 május 1-je után, teszem fel, Miskolcon megszűnik a lakásbizottság, akkor a háziurak azt fogják nekem mondani, hogy: „most pedig fizeted a békebeli házbér 50%-át!? Dehogy!" Ez azután az igazi optikai csalódás, a népjóléti minister ur itt nagyon téved, és azt hiszem, súlyos nemzeti ajándékot szándékozik osztogatni a háztulajdonosoknak. Mert nemcsak a háztulajdonosokról évi április hó 11-én, pénteken. van szó, hanem még ezrével vannak lakás nélkül elhelyezetlen családok és az én törvényhatóságom területén még

1 lépten-nyomon talál az ember őskori barlanglakásokat, elhagyott borpincéket, amely lakásokat már a békeidőben egyes fővárosi lapok lefotografáltak és ugy mutogatták az ország szine előtt, hogy egy nagy törvényhatósági joggal felruházott városban az emberek elhagyott borpincékben, őskora, kőbevájt fedezékekben laknak. Ebben az országban nem lehet felmondási szabadságról beszélni, ahol még egy egyszobás égrenyiló lakásban három-négy család 10—12 családtaggal van összezsufoltan elhelyezve őskori elhanyagolt borpincehelyiségben. Kérdés, hogy nem fog-e megindulni ezen szerencsétlenek között is egy szennykonkurencia aziránt, hogy ki-ki jobb lakáshoz jusson és egyoldalulag meg fog nyilatkozni a háziuri nagyszivüség- és igyekezni fognak a lakbéreket, ha már megvan a kezükben a szabad felmondási jog fegyvere, emelni az 50%-on felül is, s rövid idő alatt hozzájárulván a lakásnélküli emberek konkurrenciája, nemcsak a 100%-ot fogjuk túlhaladni, hanem nem adok neki egy évet sem, 200%-át fogjuk fizetni a békeidők házbérének ebben az országban azért, mert itt hosszú évek sem elegendők ahhoz, hogy a közönség számára elegendő lakás legyen. Vakmerő merénylet a lakosság ellen kimondani a szabad felmondási jogot a háztulajdonosok számára, amig államilag nem gondoskodtunk részben a saját budgetünk keretei között, részben az állam hatalmának érvényesitésével arról, hogy itt megfelelő lakásépitő-akció induljon meg az egész vonalon. (Herczeg Béla: De a bizottság gondoskodott arról, hogy módosítás történjék a javaslaton. Zsirkay János: Kivételes esetben! Ki fogja azt eldönteni? — Pikier Emil: Egy csomó zugügyvédnek megint lesz keresete!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reisinger Ferenc: Igen t. képviselő ur, én jobban szeretném, ha nem a pénzügyi bizottság jelentésében és nem itt a javaslatban volnának lakások, hanem ott volna már a miskolci Danyivölgy felett egy csomó állami lakás, amelyben a szerencsétlen lakásnélküli vagónlakókat és az egyszobás lakásban meghúzódó három családot helyezhetnénk el. Ha itt négy és fél év alatt igazán komoly lakásépitő-akció valósult volna meg, akkor ezt a kérdést bele lehetett volna venni a szanálási javaslatokba; azonban én azt látom, hogy beszélhetünk, amit akarunk és mondhat a javaslat is, amit akar, a lakáskérdés megoldása ma messzebb van, mint volt tőlünk egy esztendővel. (Pikier Emil: Azért az ezüstért, amit Zürichbe vittek, inkább lakásokat építettek volna!) A tél elején még egész szép reményeink voltak aziránt, hogy az építkezések meg fognak indulni (Zsirkay János: A milliliárdokat fel is vették a bankok hozzá!), de az a bizonyos közgazdasági leromlási folyamat ismétlődött meg újra és most már teljesen távol állunk tőle. De különösen taszító hatással van reá épen a szanálási akció, a takarékkorona, a valorizáció, mert mikor ezeket a dolgokat kilőtte a mélyen t. kormány a köztudatba és jött a mindent boldogító terv, a külföldi kölcsön, ez a silány 150 millió aranykorona... (Egy hang a szélsőbaloldalon. Százötven?) Igen, mert százmilliót meg fognak emészteni a különféle ünnepségek. (Nagy zaj és ellentmondás jobbfelöl. Egy hang a jobboldalon: Ez demagógia!) Majd meg fogják látni, ha a különböző szervek, a fő-