Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. biztosi hivatal, a bizalmiféríi-testület, az ellenőrző bizottság esetleg 15 éven keresztül fog ellenőrizni bennünket! (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Kénytelen leszek erősebb rendszabályokat igénybevenni a közbeszóló képviselő urak ellen! (Zaj a baloldalon.) Zsirkay képviselő urat már két izben figyalmeztettenT, most kénytelen vagyok megszólítani. Reisinger Ferenc: Mindez a javaslat szerint is az állam terhét, a mi terhünket képezi. Ha majd ezeken a fizetségeken mind túl leszünk, akkor méltóztassék azt mondani, hogy ez demagógia. Mert én számitottam ám, én nem azt csináltam, amit ugylátszik ön csinált, hogy elfogadtam fehér asztal mellett, amit elibém tálaltak, hanem elővettem a ceruzát, nagyon sokat számolgattam, és néhány éjszakát eltöltöttem ezekkel a javaslatokkal. (Berki Gyula: Legyen nyugodt, hogy más is foglalkozott velük, minden lelkiismeretes ember! — Pikier Emil: Kuna bácsi birkái mellett nem nagyon foglalkozhattak! — Berki Gyula: Nem nagyon Ízléses! — Drozdy Győző: Pedig azt mondták, hogy jól főzte meg a gulyást!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni. Reisinger Ferenc: Amennyire az idő megengedte, ezt az óriási sok, nehéz financiális és minden más kérdést áttanulmányozni, én ezt megtettem és joggal beszélek itt számokról és eshetőségekről. Azonban azt kérdem a mélyen t. közbeszóló képviselő úrtól, hogy milyen címen adresszálja felém, hogy demagógiát űzök, mikor órákon keresztül végtelen tárgyilagos, a javaslatai foglalkozó beszédet mondtam. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magam részéről azt mondhatom, hogy ez a kontrademagógia. Én tehát azt a veszélyt látom fenforogni, hogy azáltal, amit itt az igen t. népjóléti minister ur beerőszakolt a szanálási javaslatok kö^zé, az fog történni, hogy a lakások bérei nem fognak megállni az 50%-nál, hanem rövid időn belül a békebeli lakbér 200%-ára fognak emelkedni. Itt elmondhatunk még egyéb dolgot is. Nem tudom, hogy az idő figurája-e, a történelem csufolkodása-e az, ami itt velünk történik. Amig a kormány a lakáskérdést éveken keresztül nem tartotta elsőrangú kérdésnek, amig itt képviselők jobb- és balpártról egyformán — ezt meg kell állapitanom — felemiitettük azt, hogy a rossz és folyton romló papirkoronából jó volna lakásépítő akciót kezdeni, amig az én pártomnak tagjai egész beszédekben foglalkoztak vele és különálló javaslatokat terjesztettek a Ház és a kormány elé abból a célból, hogy lakásokat építsünk és oldjuk meg a lakbérkérdést, addig azt látom, hogy mintha a történelem csúfolkodnék, a népjólét ministère sohasem, törődött azzal, hogy a nyomorgó, lakásnélküli néptömeg hogyan helyezkedik el, ellenben a sokszoros háziurak protektorává szegődött, mert időrőlidőre végtelen nagy súlyt helyezett arra, hogy háziurak súlyos gondjaiktól megszabaduljanak. Sok mindent meg lehet érteni Magyarországon, a paradoxonok hazájában, de azt igazán nem lehet megérteni, hogy valaki, aki ezt az akciót végigcsinálja, aki azt a címet viseli: a népjólét ministere, kevesebbet törődjék a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek ügyével, mint a háziurak érdekeivel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt azután igazán nem lehet évi április hó ll-én, pénteken. 41 megmagyarázni. (Farkas István: Házjóléti ministerium! — Hegymegi Kiss Pál: Külön államtitkár van a háziurak védelmére! — Pikier Emil: Meg fogják változtatni a nevét! Népjólét-elleni minister lesz!) A minister urnák arra az érvére, hogy emelkedik a fizetésünk is, az a feleletem, hogy ennek én nem örülök. Azzal a minister ur engem nem kenyerez le, hogy annak a fizetése, akinek semmi más jövedelme nincs, mint amit a két keze munkájával megkeres, annyira fog emelkedni, hogy évi 20—25—30 millió korona házbért is meg fog tudni fizetni, ha az ő egész jövedelme nem több ennél egy évben. Ezt szögezi szembe a mi súlj^os aggodalmainkkal és ezt nevezi a kormány szanálásnak? (Pikier Emil: Inkább szamárságnak lehet nevezni!) Ezt nevezi gazdasági konszolidációnak? (B. Podmaiúezky Endre: Szamárság? Ezt mondani egy ministerre már talán igazán nem parlamentáris! — Elnök csenget.) — Ezzel szemben bátor vagyok azt mondani, hogy tiszteltetem azt a gazdasági konszolidációt, amelyben az én jövedelmem annyira fog fokozódni, hogy én abból 20—30 millió korona évi házbért fogok tudni fizetni. Ezt a rettenetes gazdasági konszolidációt nem óhajtom, s ennek a rettenetes gazdasági konszolidációnak magvát látom elültetve ezekben a szanálási javaslatokban. Bátor vagyok azonban hozzáfűzni ehhez még azt is: ne kerteljünk, én értem a kormányt, tudom, miről van szó. Amikor a házhaszonrészesedésből a kormány olyan bevételre számit, amely felül fogja múlni a földből egyenesadó címén kivasalt jövedelmet, akkor minden meg van mondva. Akkor a kormányzati politikának az az okoskodása, hogy emelni kell a házbért, akkor a házhaszonrészesedés is emeL kedni fog (Farkas István: Azért csinálják!) -s amit a hadivagyonnál futni engedett — zöldben és makkban egyformán, hiszen nem csak a városi merkantil tőkénél engedte a kormány futni a hadi vagyont, hanem az agrártőkénél is — amit a^ progresszív adózási rendszer megtagadása révén a kormány ott elmulaszt bevételezni, azt a házhaszonrészesedésből akarja megszerezni. (Farkas István: Amit néhány embernek elengedtek, azt behajtják a szegény lakókon!) Ez az egyik magyarázata a háziurak iránt táplált érthetetlen szerelmen kivül annak. (Mozgás. — Lendvai István: Prépostról nem lehet ilyet mondani!), hogy a kormány a házbéremelést elősegíti. (Zsirkay János: Hiszen a háziurak sincsenek megelégedve! Itt van a memorandumuk! — Lendvai István: Akkor csalódott szerelemről van szó! — Zsirkay János: Ez a tragikus a dologban! —- B. Podmaniczky Endre: Senki sincs megelégedve!) A házbérkérdéssel nem óhajtok tovább fogÍr lg-ozni... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reisinger Ferenc: . . . noha ezzel a kérdéssel sohasem tudnék eleget foglalkozni. Ez olyan fájó kérdése a dolgozó népnek, hogy ezzel nem lehet eleget foglalkozni ebben a nemzetgyűlésben. (Lendvai István: Erre nem elég egy 16 órás ülés! — Pikier Emil: Lesz még 24 órás is! Nem kell az ördögöt a falra festeni! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Elnök csenget. — Drozdy Győző: Sohasem voltak ilyen kíváncsiak, mint most a hosszú ülések alatt! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Zsirkay János: Szomjasak! — Pikier Emil: Pihenni is kell