Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ütése 192Í. évi április há il-én, pénteken. 45 tesek. A kérvényezgetés tehát a mai tizezegkoronás bélyeg-kötelezettség mellett nem olyan egyszerű kérdés azok számára, akiket igazságtalanul és helytelenül csakugyan a helyi viszonyok nem ismerése következtében súlyos adótétellel róttak meg. Azt pedig, ha bizonyos alapadókat a közönség hagy magán száradni, láttuk mit jelent. Az 1921. évben megállapított jövedelemadót 1922-ben ötszörözték, 1923-ban húszszor ózták, ennek alapján vetették ki a kényszerkölcsönelől egeket is, ugy hogy az igazságtalanság a sokszorozásofc alapján rettenetes módon hatványozódott. Előfordult pl. az, hogy egy villanyerőre berendezett kocsigyár gazdag tulajdonosa, akinek veje mellesleg — ez csak egy mellékkörülmény — a pénzügyigazgatóságnál pénzügyi tanácsos, 600.000 K kényszerkölcsönelőleget fizet, egy szabósegéd pedig, aki a mai rossz konjunktúrák között az egyik héten dolgozik, a másikon nem, fizet szintén 600.000 K kényszerkölcsönelőleget. Igaz, hogy ennek nincs meg az a mellékkörülménye, hogy apósa, vagy veje pénzügyi tanácsos volna. Mindenesetre 10.000 koronájába került minimálisan, hogy azt a fellebbezést megcsinálta B kimutatta, hogy ő nem köteles ennek a tehernek a viseléséle. Én a magáim részéről a legteljesebb mértékben hive vagyok annak, hogy az ország minden lakosa, aki arra képes, valamilyen formában járuljon hozzá a közterhek viseléséhez. Én tehát, ha arról van szó, hogy adózni kell, ez alól sem vonom ki magamat és azokat, akiket képviselek, csakhogy a terhek elosztását igazságosan akarom. Lehetetlennek találom, hogy munkásemberek az adózás tekintetében egy sorba kerüljenek közismert dúsgazdag polgárokkal, akik a hazával szemben, ugy látszik, nem igyekeznek megtenni kötelességeiket, mert nem tudok esetet, hogy valaki aziránt fellebbezett volna, hogy az ő adóját igen kicsire szabták meg. T. i. tudok esetet, ahol a kivetés nagyon kirivó, mert köztudomású, hogy az illető adózó polgár dúsgazdag:, nagyvagyonu és nagyjövedelmű ember. Az egyik ur, akit névszerint is voltam bátor legutóbb felemlíteni, Miskolc város egyik leggazdagabb polgára, hétmillió korona kényszerkölcsönelőleget fizet. Ennyit vetettek ki rá. Én utána néztem ennek a kérdésnek. Ugy gondolkoztam: Istenem, ha én ennek az urnák a hazafi'ságát kétségbevonnám, megharagudnék. Én ennek az urnák a szemében hazátlan bitang, kommunista csőcselék vagyok. Megnézem, hogy ez az ur rendbenlévőnek; találja-e a rá kiszabott kényszerkölcsönelőleget s nem tett-e ajánlatot r a pénzügyigazgatóságnál, hogy ő ezt a kivetést hajlandó megduplázni, vagy megsokszorozni. Azt hiszem nem árulok el titkot, amikor megmondom, hogy nem; tette meg. Ilyen eset nem fordult elő az én pénzügyigazgatóságom területén, egyetlen ilyen esetet sem jegyzett fel a történelem eddig és meg vagyok róla győződve, hogy nem is fog. Pedig a hazafiság nemcsak jogokat ad egyes uraknak, egyes csoportoknak, vagy osztályoknak, hanem a hazafiság kötelez is. Tudják az urak? Hát akkor méltóztassanak tőlem elfogadni azt, hogy aki önként nem siet ennek a nyomorba jutott hazának a segitségére, ha van miből, az nem hazafi, az csal, az hazudja a hazafiságot. A hazafiság kritériuma ebben mutatkozik meg: méltóztassanak kinyitni a zsebeket és adózni a haza oltárán. Ez fog imponálni nekem és ha a hazafiságnak ezt a megnyilatkozását látom az urak között általában — nem egy-két tiszteletreméltó esetről szólok, hanem általában •— akkor majd el is fogadom azokat a leckéket, amelyeket e téren méltóztattak eddig osztogatni. De egy másik igen érdekes tünet szintén nem kerülte el a figyelmemet. Ezekben a javaslatokban benne van az Állami Jegybank felállításáról szóló intézkedés. Amint méltóztatnak tudni, ez nem állami intézmény lesz, hanem részvénytársaság. (Zsirkay János: Teljesen független az államtól.) Teljesen független az államtól, — részvénytársaság. — A Jegybank létesítését megelőzőleg, illetőleg e javaslat beterjesztését megelőzőleg már erősen lehetett látni a konkurenciát, amely egyes érdekeltségek között kifejlődött. Az agrárérdekeltség versenyre kél a merkantil érdekeltséggel, abból a szempontból, hogy a felállitandó Jegybank részvényeinek majoritását, többségét melyik érdekeltség szerezze meg. Ezt a nemes versenyt én igen nagyra becsülöm, de ezt csak ugy tartanám teljesen egésznek, ha tudnám, hogy ez nem hoz egyéni hasznot, ha azt látnám, hogy itt a hazával szemben a nagyszerű áldozatkészség, a honfiúi keblek áldozatkészsége nyilatkozik meg, azért sietnek a nemzeti Jegybank részvényeinek majoritását megszerezni, nem pedig azért, hogy most megunt egy ujabb jó kis üzlet keletkezzék, valamint ha azt látnám, hogy ugyanakkor az adózás kérdésében, az áldozathozatal kérdésében parallel haladnak ezek az érdekeltségek a versenyben; akkor ez nekem igazán imponálna. Abból a tényből azonban, hogy a kormány itt ebben a javaslatban prémiumokat osztogat azoknak, akik a kölcsönhöz idejében és kellő módon hozzá fognak járulni — és pedig olyanformán osztogat prémiumot, hogy a Jegybank részvényeinek jegyzésénél előnyben részesülnek — ebből én azt látom, hogy a kormány ugyancsak látta, érezte, amit én láttam és éreztem, nem bizott a honfiúi áldozatkészség teljesen őszinte megnyilatkozásában s azért kellett prémiumok osztogatását kilátásba helyezni, hogy ez által is biztassa a mélyen tisztelt vagyonos közönséget, hon-hazafiakat arra, hogy az állami kölcsönnel szemben tegyék meg a kötelességüket. Én nem lepődöm meg ezen, ez nem újság én előttem; láttam, amikor az állam számára kellett gabonát beszolgáltatni akkor, amikor az ország lakosságának egyik része a frontokon vérzett, a másik része pedig itthon dolgozott a hazáért és termelte a jó kis aranyban eladott buzácskákat: akkor is prémiumot kellett kitűzni a gazdaközönség számára azzal, hogy aki előbb szolgáltatja be az államnak a szükséges gabonát, az bizonyos árkedvezményben részesül. Nem újság tehát én előttem, hogy a kormány a jelen esetben is érezte, hogy doppingolni kell a hon-hazaflui áldozatkészséget. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a hazafiság sokkal szentebb fogalom, mintsem ilyen beállításban lehetne róla beszélni! (Ugy van! jobb felől. — Pikier Ernő: Nahát, kérem! — Kabók Lajos: De amikor sokan ezt csinálják!) Csendet kérek, képviselő urak! Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Én a mai napon már nem is egy izben nyilatkoztam meg ugy, hogy a komoly, tisztességes hazafiságot magam részéről tiszteletben tartom. Én nem a hazafiság fogalmát gúnyolom itt, hanem gúnyolom az álhazafiságot (Ugy van! a szélsőoldalon), gúnyolom azt a hazafiságot, amely csak a nyelveken van, a szivekben azonban nincs meg; az iparszerüleg űzött hazafiságot