Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

49G A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. ország oktató személyzete annyira igénybe van már véve, araennyire lehetséges volt. Azt hiszem tehát, hogy erre nézve felesleges most ujabb fel­hatalmazást adni a minister urnák s azért kérem, hogy az emiitett pontból e szavakat: »az oktató­személyzet köteles heti óraszámát, valamint« törölni méltóztassék. A javaslat 2. §-ában, a 2. bekezdés a) pontjá­ban intézkedik arról, hogy a nyugalomba helye­zettek részére átmenetileg olyan illetmények álla­píttassanak meg, amelyek a szabályszerűnél arány­lag kisebbek Ugyanerről a kérdésről intézkedik az a) melléklet A) II. lejezet 3. pontjának 1., 2. és 3 bekezdése. A takaiékoskodásra alkalmat teremt­hetünk költségveíésünk ezer és ezer más pontján, de veszedelmesnek es károsnak tartom, hogy épen a nyugdijasoktól vegyünk el akár csak 1%-ot is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, vannak a nyug­díjasok között olyanok, akiknek akár magán­vagyona, akár más elhelyezkedése erre alapot adna, de ilyen általános rendezéssel ezt elintézni nem lehet. Kérem tehát, hogy a 2. §. 2 bekezdésének a) pontja a »nyugalomba helyezettek« szavak­tol >>a. szabályszerűnél aránylag kisebb« szavakig terjedő szöveg töröltessék, az a) melléklet A) II. fejezet 3. pont 1., 2. és 3. bekezdése pedig ugyan­csak töröltessék. Elnök: S/ólásra következik? Forgács Miklós jegyző ; Esztergályos János ! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! A 2. § c) pontjának törlését kérem és kérem az általam javasolandó szakasz elfogadását. Ez a c pont ugyanis a következőket mondja (olvassaJ : »A laká­sok bérének fokozató •> felszabadítása érdekében szükséges intézkedéseket megtehesse.« Abból ki­indulva, ahogy a lakáskérdést most kezelik, semmi bizalmunk sincs ahhoz, hogy a lakások bérének fokozatos felszabadítása megfelelően fog megtör­ténni, ha nem határoljuk körül pontosan, hogy mi­ként emeltessenek fel a bérek. Attól félek, hogy igy óriási katasztrófa elé megyünk. Mi, budapestiek különösen, ugyanis még mindig lelki szemeink előtt látjuk azokat a nagy küzdelmeket, amelyek a békeévekben folytak a lakáskérdés körül. Látjuk a Jancsies-rétet, amelyen künn voltak a szegény dolgozó munkások, akik a háztulajdonosok kapzsi­sága és a rossz kereseti viszonyok miatt nem tud­ták a lakásbért megfizetni, úgyhogy a háztulajdo­nosok őket kilakoltatták a szabad ég alá. Minthogy ismerjük a háztulajdonosok természetrajzát, nincs semmi biztosítékunk arra, hogy a lakásbérek eme lésénél méltányosan fognak eljárni és tudjuk, hogy megvan az a törekvés, hogy a lakásbéreket az aranyparitásra, sőt azon túl is emeljék. Az imént elmondottak szem előtt tartásával biztosítékot ké­rek a kormánytól arra, hogy azok a megrázkódta­tások, amelyektől igy félnünk kell, nem fognak bekövetkezni. Ezért javaslom a következő szöveg elfogadását (olvassa): »A nemzetgyűlés felhatal­mazza a kormányt, hogy a lakbérek fokozatos emeléséről és a lakások és üzletek szabadtorgal­mának helyreállításáról az érdekeltségek meghall­gatásával készítsen törvényjavaslatot és terjessze azt a nemzetgyűlés elé. A törvényjavaslatban a lak­bérek emelésénél és a lakásforgalom felszabadítá­sánál érvényesítsen szociális szempontokat, hogy először a háromszobásnál nagyobb lakások és az üzletek, végül a műhelyek Déré és forgalma sza baditandó fel fokozatosan és csak legvégül a kis­lakások.« Ugyancsak javaslom, hogy a 2. §. C) melléklet 6. pontjánál pótlólag vétessék be a következő szöveg : »A lakásokat és nem üzleti célra használt helyiségeket illetőleg 1926. év helyett 1928. novem­ber 1-től kezdődőleg rnondassék ki a szabad for­galom«. Ugyancsak méltóztassék megengedni, hogy a 2. §. B) mellékletéhez, ame^ a bevételek fokozá­sáról szól, szintén javaslatot tegyek. Ugyanis »A bevételek fokozása« tétel második bekezdésében a következő áll : »Az 1924. évet megelőző időben előirt bármiféle közszolgáltatásból az 1924. évi május hó végéig be nem fizetett összegeket (hátra­lékokat) az aranykorona értékének alapulvétele mellett lehet megállapítani.« Helyes, elfogadom ezt a törekvést, de amidőn ezt elfogadom, nem tévesz­tem szem elől a kisemberek érdekeit. Ugyanis megtörtént és számtalan esetben napirenden van, hog) r az állam az állami szállítók számláit hosszú hónapokig, sőt a legutóbbi esetben megtörtént, hogj r több mint egy évig nem fizette ki. Pécsett például az ottani kisiparosok állami megrendelésre gyárakat építettek. Az iskola építésének számlája 1923 május elsején volt esedékes, és ezt a számlát, amelyet az akkori pénzérték szerint kellett volna az illetőknek kifizetni, az állam egészen a múlt hétig nem fizette ki. Ha azok a szerencsétlen kis­iparosok, akikre kivetettek kényszerkölcsönt, és akiknek a különböző adók súlya alatt kell szen­vedniük, nem kapják meg az államtól pénzűket, nagyon természetesen ők sem fizethetik be tarto­zásukat. Méltányos tehát, hogyha az állam a rossz pénzügyi viszonyok miatt nem tudja az iparosság­nak, a közszállítóknak ezeket a számláit kiegyen­líteni, akkor az állam ezt a tartozását is arany­értékben fizesse meg azoknak, akiknek követelésük van az állammal szemben. Épen ezért javaslom, hogy az előbb felolvasott mondat után a következő szöveg vétessék fel »Mindazok a fizetési kötelezettségek, melyekkel az állam magánosokkal szemben közszállitásokért tar­tozik, 1924. május 1-éig feltétlenül kiegyenlitendők. Az 1924. május l-e vitán is fenmaradó és közszálli­tásokból eredő szállításokat a kormány arany­koronaértékre számítsa át és aranykoronaérték­ben teljesítse fizetési kötelezettségét. Az idevonat­kozó és kiadandó rendeletben a kormány szabja meg az eljárási szabályokat.« Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Peyer Károly ! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Sándor Pál. (Lendvai István: Halljuk az őskeresztényt!) Sándor Pál : Köszönöm, tisztelt pogány ur ! T. Nemzetgyűlés ! Szívesen hallottam azokat a módosításokat, amelyeket az előadó ur a nemzet­gyűlés elé terjesztett. Ez mégis jele annak, hogy az érdekképviseletekkel való tárgyalások alapján a kormány bizonyos előzékenj^séget tanúsított, ame­lyet én köszönettel nyugtázok (Rupert Rezső: De holnap megváltoztathatja !) Megváltoztathatja, de nekem bizalmam van az ősi erényben, hogy a magyar kormány nem fog tanúsítani olyan perfid eljárást, (Ugy van ! jobbfelöl.) hogy ha nekünk ala­pot mutat arra, hogy ezt igy akarja csinálni, abban a pillanatban, amikor ezt teszi, azzal a hátsó gon­dolattal teszi, hogy minden kényszer nélkül vagy a legvégső kényszer nélkül máskép fogja majd csi­nálni. (Rupert Rezső : Mindenesetre jó volt leszö­gezni !) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben lenni. (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben lenni. Sándor Pál; Mindamellett súlyos aggodalmaim vannak az adók miatt, mert — amint már az álta­lános vitában kifejtettem — azt hiszem, hogy ezek folytán az ország oly megrázkódtatásoknak lesz kitéve, amilyeneket Magyarország gazdasági tekin­tetben még meg nem ért. Remélem, hogy nem lesz igazam, de az én látó szemeimmel igy vélem. Ha nincs is semmi reményem arra, hogy vala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom