Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. 497 mit elérek, mindamellett bátor vagyok felszólalni egyetlen egy adónem miatt, amelyben én veszélyt látok nemcsak az adót, hanem még az ország közállapotai szempontjából is. A második fejezet az őrlési és forgalmi adóról intézkedik. A forgalmi adóról egy szót sem akarok itt beszélni, már csak azért sem,"mert látom a kormány jóindulatát ebben a tekintetben. Tudomásomra jutott, hogy a kormány kiküldött megbizottat Ausztriába, hogy az ottani forgalmi viszonyokat tanulmányozza és ha látni fogja, hogy az ottani rendszer igazságosabb és megfelelőbb, akkor haladéktalanul nálunk is ezt a rendszert fogja életbeléptetni. Beszélnem kell azonban a gabonaforgalmi adóról. Ismétlem, minden remény nélkül beszélek, hiszen megpróbáltam már a pénzügyi bizottságban is, de itt is kötelességemnek tartom, hogy a fórumról néhány szóval ecseteljem azokat a veszélyeket, amelyeket ez az adó magában rejt. A forgalmi adó az önálló gabonakereskedelmet teljesen meg fogja szüntetni. Lesz talán egy kis maradék, amely exportra dolgozhat, de általában meg fog szűnni az önálló gabonakereskedelem, mert kizártnak tartom, hogy malmaink, látva azt a többszörös forgalmi adót, amelyet a gabonának a malomba való jutásáig le kell majd róni, nem lesznek hajlandók gabonakereskedőkkel vásároltatni, hanem fognak egy módust találni, amelynek alapján saját maguk fogják a vásárlásokat eszközölni. Van egy másik ut is, amely azonban azt involválja, hogy ez az egész intézkedés papiroson marad. A malmok t. i. a gabonakereskedőket mint bizományosokat fogják alkalmazni és ezek mint bizományosok a malom nevére fogják a gabonát vásárolni. Mind a két módozat esetén — akár papiroson marad az intézkedés, akár tönkretesszük a kereskedelmet és ezáltal az adóalanyokat, ami azonban nem tog használni a kincstárnak, mert forgalmi adót igy sem fog kapni az állam — veszélyt rejt magában ez az adónem, olyan veszélyt, amefy a mezőgazdaságra is a legnagyobb hátránnyal járhat. Azt hiszem ugyanis, hogy minden gazdának tudomása van arról, hogy a malmok már ma is egyesültek és együttesen vásárolják a gabonát, ugyüogy csak egyetlen vevő van itt Budapesten. Tehát nem ugy van mint előbb, amikor a gabona szabadforgalomban került eladásra, hanem a malmok voltaképen egy trösztöt alkotnak, amely tröszt vásárolja meg a gabonát az általa meghatározott árakon, úgyhogy szabad forgalomról e tekintetben egyáltalán nem lehet beszélni. Ez igen nagy veszedelem a mezőgazdaságra nézve, mert ha a gabonakereskedelem ki van itt kapcsolva, akkor különösen a kisgazdák, akiknek három, négy, öt, tiz, ötven métermázsa eladó árujuk van, csak ebben a malomkoncentrációban fogják megtalálni a vevőt. Hogy tehát mit jelent Magyarországon ez a malomkoncentráció a mezőgazdaságra nézve, annak megitélését teljesen önökre bizom. Miután ezt a szakaszt vagy kijátsszák, amint az előbb ecseteltem, vagy pedig ez egyszerűen a gabonakereskedelem tönkretételét fogja eredményezni, ismételten kérem a minister urat. legyen szives az első pontból ezt az egy szót />gabon forgalom« kihagyni. Indítványom tehát igy szólna : „Az őrlési és forgalmi adó 2. cim második és harmadik sorában a gabonaforgalom szó hagyassék ki.

u Nem lehet elmulasztanom még egy megjegyzést. Én mindig óvakodni szoktam a demagógia jelszavaitól, de nem tartom helyesnek, hogy a magyar nemzetgyűlés olyan viszonyok között, amikor e törvények folytán valószínűleg sokkal nagyobb drágulás áll be, a legszükségesebb valamit, a kenyeret megadóztassuk. Nem tarlom helyesnek, céltudatosnak, okosnak, tisztességesnek, hogy a mai kenyérárak mellett a forgalmi adó többszörösével sú.tsuk a kenyeret. Ez indoknál fogva is kérem a kormányt, hogy ebben az egy pontban legyen szives engedni, és minthogy a kincstárra nézve ebből semmi haszon sem járna, méltóztassék indítványomhoz hozzájárulni. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző ; Peyer Károly ! Peyer Károly ; T. Nemzetgyűlés ! Mär az általános vita folyamán többen bátrak voltunk rámutatni arra a súlyos megterheltetésre amely a lakbéremelésből kifolyólag különösen a városi lakosságra és a falusi lakosságnak ama részére is esik, amely kénytelen bérben lakni. Nem kivánok a lakbérek emelése tekintetében ujabb érveket felhozni, csak rá akarok mutatni arra az állásfoglalásra amelyet ebben a kérdésben Sándor Pál igen t. képviselőtársunk foglalt el, aki többszörös háztulajdonos létére s mint egy olyan vállalat vezetője, amely a fővárosban számos házzal rendelkezik, maga is aggasztónak látja, hogy a lakbérek ily rettenetes mértékben emeltessenek és ezzel megnehezittessék a fixfizetésü és munkásemberek megélhetése. A kormány a bizottság ülésén egy módosítást nyújtott be, amelynek alapján módjában lesz a gazdaságilag gyengébb egyének érdekében — ha ez okvetlenül szüksé esnek mutatkozik — a rendelet 1. és 2 § án bizonyos módosításokat eszközölni. Nem tudom, hogy ezek a módosítások milyen természetűek lesznek, csak az latom, hogy már 1924 május 1-én a békebeli aranyházbérnek 7°/

0 át kell fizetni, augusztusban i edig iO°/

0

át. Már maga ez az összeg is, t ozzászámitva a mindenkori közüzemi pótlékot és a kincstári haszonrészesedést, a jelenlegi házbérek többszörösét fogja kitenni Meg tudom érteni és a kormány szempontjából meg lehet indokolni, hogy e törvényjavaslatba bevétet e a házbérek emelésére vonatkozó rendelkezéseket, melyek az állam bevételeinek egy ! észét fokozzák s az állam bevételeit lényegesen emelik. Azt azonban nem tudom belátni, rni szükség van arra, hogy már most leszögeztessék az a megállapítás, hogy a lakások 1926 november létől k zdve felszabadulnak. Ugyanezen törvényjavaslat rendelkezésében van az is, hogy az űz ethelyiségek már egy évvel előbb szabadittatnak fel Ugy értesülök, épen az előadó ur módosításából is, hogy a kor mány is hozzájá

r

ult ahhoz, hogy ez a dátum egy évvel kitolassék Eszerint most már az üzletek és lakások felszabadítása egy időben történnék (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Félév külömbséggel !) Ez majdnem ugyanaz. Én ebben mindenesetre nagy veszedelmet latok, mert minden kereskeuőnek, minden 'párosnak, akinek üzlethelyisége van, egyúttal lakása is van, soknak az üzlethelyisége összefügg a lakással és könnyen megtörténhetik az, hogy ugy az üzlethelyiségből, mint a lakásból is kénytelen kimenni. Nem tudom, hogy 1926-ban mi lesz. Ha az építkezés olyan arányban fog előhaladni, mint most, nem hiszem, hogy a kormány abban a helyzetben lesz, hogy e törvény rendelkezéseinek eleget tudjon tenni. Ismételten azt a kérelmet terjesztem elő, méltóztassék a lakásokra vonatkozó felmondást e törvény rendelkezései közül kivenni. Semmi indok sem szól amellett, hogy ezt a rendelkezést bent kell hagyni, mert a törvény ama rendelkezésével, hogy a "lakbérek emeltessenek, mi volt a cél ? Az állani fokozni kívánta a háztulajdonosok bevételeit azzal, hogy a lakbérek felemeltetnek. Ha ez a cél eléretett, mi szükség van arra, hogy már most kimondassek, hogy 1926-ban a lakasok felszabadittatnak és ezzel megadassék a lehetőség arra, hogy ezen a téren már most meginduljon olyan spekuláció és oly kényszerhelyzetbe kerüljön nemcsak a fixfizetéses és munkásosztály, hanem az államnak