Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. 495 delemadoról szóló törvény alapelveinek megfelelően külön községi adót vethessenek ki.« Kifogásolom itt azt a részt, amely teljes felhatalmazást ad a községeknek, illetőleg a rendezett tanácsú városoknak arra, hogy ámenedben kiadásaikat az emlitelt adókból fedezni nem tudják, egészen külön adót is vethessenek ki. En ezt a felhatalmazást nem tudnám megadni, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ehhez hozzájárulhassak, mert igen súlyosnak tartom, — tudván, hogy ezeknek a községeknek és rendezett tanácsú városoknak erre illetékes testületei egyébként is súlyos adóterhekkel sújtják a lakosságot, — hogy ez a felhatalmazás még messzebb megy. Épen ezért azt a részt, mely számukra ezt a felhatalmazást biztositja, törölni javasolom és helyébe kérem az általam javasolt szöveg felvételét. Javaslom tehát az V. fejezetnek a vármegyék és községek háztartására vonatkozó második bekezdésében a »feljogosittatnak ezek« szavaktól ugyané bekezdés »rendezett tanácsú városok arra« szavakig terjedő szöveg törlését, mert e szöveg törlésétől remélem azt, hogy az a súlyos teher, amely amúgy is elviselhetetlen, még súlyosabbá ne váljék ezzel a felhatalmazással. Tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék hozzájárulni ezen általam javasolt változtatáshoz, illetőleg törléshez. Elnök ; Szólásra következik ? Petrovics György jegyző: Reisinger Ferenc! Reisinger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Az a) melléklet 1. pontjának 3. bekezdése "intézkedik a közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok özvegyek és árvák részére ezidőszerint biztosítva lévő vasúti viteldíjkedvezményről. Ez a szakasz fel akarja hatalmazni a kormányt, hogy szükség esetén ezeket a vasúti viteldíjkedvezményeket elvonhassa. Nem látom egészen világosan, hogy a kormány meddig akar elmenni ebben a kérdésben. Elsősorban azt kell megemlítenem, hogy tudomásom szerint vannak nem közalkalmazottak is, akik vasúti viteldíjkedvezményt élveznek. Nagyon kíváncsi volnék tudni, hogy ez az intézkedés vonatkozik-e ezekre is? Mert itt csak a közszolgálati alkalmazottakról van szó. Ezenkívül én a magam részéről ugy vagyok ezzel, hogy a vasúti viteldíjjal vagy villamosjeggyel való fizetést, akár érvényben levő, akár használt jegy legyen az, elvileg általában nem tartom valami nagyon szerencsés kormányzati politikának, ha azonban hosszú éveken keresztül már ezzel a módszerrel történt a közszolgálati alkalmazottak fizetése, én ezt egyedül igazságosnak a vasutasokkal szemben látom. Ezen okoskodásom alapján tehát azt javasolom, hogy ebbe a szakaszba méltóztassék belevenni a zárójelben levő »özvegyek és árvák« szavak után szintén zárójelben a következő módosítást : »a vasúti szolgálat kötelékébe tartozók, nyugdijasok, özvegyek és árvák kivételével.« À magam részéről a legteljesebb mértékben igazságosnak tartom, hogy azoktól a közszolgálati alkalmazottaktól, akik egész életüket ennék az intézménynek a szolgálatában töltötték el és itt szerzett jogaik vannak, ez a kedvezmény, amelyet ősidők óta élveznek, ne vonassék el. Ugyancsak az a) melléklet 2. pontjának második bekezdésében az utolsó öt sor törlését és ezzel szemben egy uj mondat felvételét javaslom, amely a következőkép hangzik. A zárójel után : »ugyanazok az illetmények illetik meg, mint aminőkben a rendszeres fizetésben részesülő elbocsátottak részesülnek. Képzett szakmunkások elbocsátása az állami üzemekben mellőzendő.« Nekem ugyanis tudomásom van arról, hogy az eddigi létszámcsökkentéssel kapcsolatosan megtörténtek olyan dolgok, hogy tisztviselőket egyszerűen munkáslétszámba helyeztek, ezzel szemben pedig elbocsátottak fizikai munkásokat. Ebben a kormányzati ténykedésben igen súlyos argumentum foglaltatik az én felfogásom mellett oly értelemben, hogy termelő munkás, fizikai munkás elbocsátására nincs szükség. Olyan egyének elbocsátása, akik kézzel fogható "javakat állítanak elő, közgazdasági szempontból egyenesen lehetetlen. Azzal a ténnyel, hogy a kormány tisztviselőket munkáslétszámba helyez, elismeri a közüzemi fizikai munkás ilyen szempontból való teherbíró képességét, illetve azt, hogy ezeknek elbocsátására nincs szükség. Amikor felvesznek — hogy ugy mondjam becsempésznek — improduktiv munkaerőket, teljesen indokolatlan az, hogy ugyanakkor fizikai munkásokat eíbocsássanak. Még csak an a akarok röviden k térni, hogy a tisztviselői létszám csökkentésénél gondoskodjék a kornány arról, hogy a tisztviselők vagyonát és szakképzetiségét vegyék figyelembe Megfelelő szakképzettségű tisztviselőt ne bocsássanak el, meg akkor sem, ha politikai felfogásával nem é> lenek egyet, e mellett elsősorban vegyék figyelembe az elbocsátandó tisztviselő vagyoni helyzetét. Az én felfogásom az, hogy igen praktikus volna, ha ez a létszámcsökkentés kissé lassabban történnék meg, és azt a megfelelő igazságossággal és gyakorlatiassággal h jta:ák végre. Ezért kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: F Szabó Géza : F. Szabó Géza : T Nemzetgyűlés ! Barthos Andor t. barátom az általános vita során elhangzott beszédében részletesen megindokolta azt a módosító indítványt, amelyet most előterjesztendő vagyok Az idő kímélése szempontjából, tehát minden további indokoiástól tartózkodom, csupán azi jegyzem meg, hogy ez a módosító indítvány némi stiláris módosítással szóról s<-.óra való átvétele az érvényben tévő 2200- számú minis'.eriumi rendelet 1 4 §-a utolsó bekezdésének Épen ezért a magam és 06 képviselőtársam »z a melléklet A) rész IL tejezet 1 pontjához uj 6. bekezdésként a következők beiktatását vagyok bátor indítványozni, (olvassa): »Ha a nemzetgyűlési képviselővé választott közszolgálati alkalmazottat képviselői minőségében megszűnése után magasabb hivatali állásra nevezik ki, kinevezése az uj személyzeti létszámban való rangsorozás szempontjából visszamenő hatállyal történik.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.} Mély tisztelettel kérem módosító indítványom elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Petrovies György Jegyző; Kéthly Anna! Kétnly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Az a) melléklet A) I. rész 6. pontja utal az 1901. évi XXL tcikkre, amely a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról szól. A törvénycikk 1. §-a ugy szól, hogy az állami gyermekmenhelyekre felvett gyermekek 15 éves korukig az állami gyermekmenhely kötelékében maradnak. Ebben az idézett pontban a népjóléti minister urnák a törvényjavaslat felhatalmazást ad arra, hogy az 1901. évi XXI. törvénycikkben megállapított korhatárt módosítsa. Mivel egyáltalán nem valószínű, hogy ez a módosítás a 15 éves korhatár felemelése lesz, hanem ellenkezőleg ennek leszállítása, amit nagyon veszedelmesnek és károsnak tartok — ezt hosszabban indokolni csak azért nem akarom, mivel már az általános vita során beszéltem erről — kérem a nemzetgyűlést, hogy ebből a 6. pontból a második sortól kezdve e szavaknak : »az állami gyermekmenhelyekbe felvett gyermekek korhatárát, valamint« törlését elfogadni méltóztassék. Ezenfelül az a) melléklet A) II. rész 4. pontjában azt is kimondja a törvényjavaslat, hogy az oktatószemélyzet köteles heti óraszámát is megfelelően fel kell emelni. Mikor legutóbb a középiskolákról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, maga a közoktatásügyi minister ur ismerte el, hogy az nr