Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

458 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. Szabó István akkori minister urat. Nem is volt szükség rá, mert hiszen mint belügyminister én voltam az, akinek a kommunistákkal szemben intézkedéseket kellett tennem. A Vörös Újság 1919. évi február 11-iki száma többek közölt egy vezércikkben, amelynek címe : »Üssétek agyon !« ezt irja (olvassa). »A ministerek között ott ülnek az ellenforradalmárok. Nagy Vince szervezi az ellenforradalmat éppúgy, mint ahogy szervezte annak idején Festetich. De mit ér az apró csirkefogók letartóztatása, amikor szabadon jár Apponyi Albert gróf, aki a köztársasági elnök estélyen az amerikai bizottsággal tárgyalt. Szabadon jár Nagy Vince, aki hetek ota tudott a székesfehérvári mozgalmakról és személyesen szervezte a szatmárnémeti ellenforradalmi bandákat.« így végzi ez a cikk: »Üssétek le őket ! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket ! Mielőtt vérébe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe !« Ezekben a lapszámokban itt vannak a kommunista gyűlések határozati javaslatai, amelyeket elfogadtak és amel} ékben kimondották, hogy : »A népgyűlés megállapítja, hogy csupán a proletariátus tömegei védhetik meg a már meglevő és elkövetkező forradalmat. A köztársaság kormánya, melynek kebelében nemcsak szervei, de támogatói vannak az ellenforradalomnak, (Nagy Vince és társai) nem tud és nem akar elhatározólag fellépni az ellenforradalommal szemben.« De nemcsak ezek a lapok, amelyeknek tulajdonképen mindegyike én ellenem »Üssétek agyon !« címmel cikkezett, hanem az a tény is bizonyít az ellen, hogy mennyire járultam hozzá a kommunizmus előkészítéséhez, hogy nemcsak azt a passzivitást csináltam, amelyet gyakorolni volt szíves igen t. nagyatádi Szabó minister ur, hanem bizonyítja, hogy azzal az indítvánnyal szemben, amely a szocialista ministerek részéről felmerült, hogy t. i. internáljuk a háborús kormányok tagjai közül Wekerlét, Szurmayt, Szterényit és egyéb panaszok miatt Mikes püspököt, azt a követelést támasztottam és el is fogadtattam, hogy Kun Bélát, Számuelyt és 40 társát tartóztattassa le a kormány. (Huszár Elemér : Itt kezdődött az internálás !) A háború alatt kezdődött ; nem méltóztatik tudni. Méltóztassék megengedni, ez igenis a Tisza István kormányának találmánya ; ne méltóztassék történelmi tényeket elferdíteni. (B. Podmaniezky Endre : A gyanús emberekre szólt ! — Gr. Szápáry Lajos : Az összes hadviselő államokban megvolt, nem Tisza István kormánya találta ki !) Ha lett volna alkalma t. képviselőtársamnak akár csak egy napot is — nem ugy, mint én : 9 hónapot — eltölteni idegen nemzetnek, idegen államnak internáltságában, mint ahogyan én Romániában tettein, ahol magyar alispánok, birák, tanárok, közigazgatási tisztviselők, papok és tanítók voltak velem együtt internálva, akkor tudná azt, amit én ez internált társaimmal együtt bizonyíthatok, hogy amikor azt a kérdést tettük fel: miért és milyen címen internáltak bennünket, a válasz a románok részéről az volt, hogy a Tisza-kormányzat is összefogdosta és internálta a románság vezető embereit, és ezért a háborús magyar kormányzat internálásáért retorzióképen fogdostak össze bennünket és tartottak internálva. (Felkiáltások a közepén: A háború alatt ! Az ellenséges államok polgárait ! — B. Podmaniezky Endre : Mikes püspök csak nem volt gyanús ? — Zaj.) Elnök : Csendet kerek ! Nagy Vince : T. Nemzetgyűlés ! Az internálás intézményének a Károlyi-kormány által való feltalálását vetették ide. Ez nem felel meg a tényeknek. Nemcsak arra mutattam rá . .. (Zaj. — Rassay Károly: Nem katonai, hanem belpolitikai szempontból is internáltak. — Pikier Emil: Nagyatádi Szabó miért nem akadályozta meg az internálásokat ? — B- Podmanieky Endre : Nagyatádi nem volt belüg3'minister ! — Pikier Emil : "Mondott volna le! Szolidáris volt! — Rupert Rezső: Mikoriettek volna oly barátok mint most! — Schandl Károly közbeszól.) Nem felel meg a valóságnak, amit a t. képviselő ur mond. A ministertanács rendelte el es én végrehajtottam a ministertanács határozatát. (Erdélyi Aladár : A törvényt is aláirta a képviselő ur ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Vince: Az internálás intézményét a ministertanács egjdiangulag határozta el, — én nem akarok megint a többségi oldaJhoz tartozó volt ministertársamra rámutatni, — de a ministertanács egyhangúlag határozta el. Hogy pedig felfedjek egy hivatalos titkot ezzel a szociáldemokratapárt részéről történt indítvánnyal szemben, amely mondom engedménye volt annak, hogy az én indítványomra a kommunisták letartóztatását végre tej esitette a ministertanács, ezzel az indítvánnyal szemben — őszintén bevallom — sem én, sem más minister, sem Nagyatádi Szabó nem tiltakozott. Egyetlen ember tiltakozott, Károlyi Mihály, aki tiltakozott az ellen, hogy mártírokat csináljunk, és különösen tiltakozott olyan idős embereknek, mint amilyen Wekerle Sándor volt, az internálása ellen ; külön tiltakozott Károlyi József internálása ellen is, mert szerinte az nem ellenforradalmi mozgalom és szereplés, ha ő egy székesfehérvári megyei gyűlésen ellenzéki beszédet mond ; tiltakozott továbbá Károlyi Imre gróf internálása ellen és kérte, hogy ez ne történjék meg, mert ezt az internálást az ő személyes bosszújának tekintenék. Az internálás intézményét tehát nem a Károlyikormányzat találta ki ; hiszen a román internáltságban mindig a Tisza-kormány internálását hozták parallellába. (Vargha Gábor: Soha!) Én ott voltam ! (Vargha Gábor : Nem tud felmutatni bizonyítékokat !) Nem tudom, hogy a képviselő urnák volt-e alkalma román mternáltságban lenni, de ez igy volt, személyesen tapasztaltam ! (Vargha Gábor: Ezt mondhatták a románok, de az nem volt igaz !) Visszatérek a ministerelnök ur beszédére, amelyben megjegyzéseket tett az én vitabeli felszólalásomra. Amíg a trianoni békeszerződés csak burkolt szavakkal vállalta a Franchet-féle szerződést, amelyekből a naiv magyar közönség, amely ezt a békeszerződési komplexumot, paragrafustömeget nem ismeri, nem is tudhatta, mit jelent az a kitétel: kiegészítő rendelkezések és kiegészítő megegyezések, addig most tudtuk meg valljuk meg nyíltan, eddig nem mondotta senki, hogy a jugoszláv szerződésben kifejezetten a Franchet-féle szerződés elvállalásáról és azoknak a kötelezettségeknek teljesítéséről van szó. (Rassay Károly: Nem csak azokról ! Azokról is !) Azért utaltam erre, mert lehetetlennek tartom azt az álláspontot, hogy amikor egy ilyen szerződést — akár már keletkezésekor a trianoni békében, akár pedig egy ujabb szerződésben, akár kettőben együttvéve, mint ahogy az tényleg van, — egy kormányzat a magáévá tesz és amikor a kormáig tagjai közt is van olyan minister, aki ennek a szerződésnek megkötésében felelősséggel részt vett, — mert a fegyverszünetet a nemzeti tanács letárgyalta és utasította a Károlyi-kormányt, hogy azt irja alá — akkor ugyannak a kormányzatnak ugyanezen tényeért bármelyik tagja ellen hazaárulási pert folytassanak. (Ugy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Hipokrizis!) Az igen t. ministerelnök ur a román szerződéssel kapcsolatban ... Elnök: A képviselő urat kérnem keli, méltóztassék hasonlóképen a házszabályokhoz alkalmazkodni. A képviselő ur csak a benyújtott határozati javaslatok keretében mozoghat. A képviselő ur hat