Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. 457 katonai konvenciónak. Már az igen t. pénzügyminister ur igyekezett bizonyítani, most pedig a ministerelnök ur igyekezett igazolni a trianoni békeszerződés szövegével, hogy már a békeszerződés tette jogalappá Magyarország és békeszerződést aláiró államok között ezt a november 13-iki konvenciót. Nem akarok a szavak értelmét és a szigorú jogi disztinkciót hosszasan fejtegető bizonyitgatásba belemenni és nem akarom különösen sürgősségi ügyben ezzel a nemzetgyűlés idejét elvonni, csak röviden mutatok rá arra, hogy szerintem a trianoni szerződés csak burkoltan és nem kifejezetten tette jogalappá ezt a konvenciót, és igenis, a most tárgyalás alatt levő javaslat, vagyis a kormány és Jugoszlávia között kötött szerződés az első, amely nyíltan és kifejezetten ráhelyezkedik az úgynevezett hazaáruló belgrádi fegyverszüneti szerződésre. Az igen t. ministerelnök ur hivatkozott a békeszerződésnek egy bevezető mondatára, de nem egy befejezett mondatra hivatkozott, hanem egy hosszú körmondat kikapott mellékmondatára. A békeszerződés bevezető hosszú körmondata két előrebocsátást tartalmaz. Az egyik mellékmondat, melyet a ministerelnök ur felhozott, igy szól (olvassa/: »tekintettel arra, hogy a békeszerződés köthetése céljából Ausztria-Magyarország ő császári és királyi kormányának kérelmére a szövetséges és társult főhatalmak 1918 november 3-án AusztriaMagyarországnak fegyverszünetet engedélyeztek és ezt Magyarországra vonatkozólag az 1918. évi november 13-án kötött katonai egyezménnyel kiegészitették s tekintettel arra, hogy a szövetséges és társult hatalmak szintén óhajtják, hogy a tartós béke alapjára lépjünk... « — ez volt a körmondat bevezető része, most jön a befejező része —... »ezeknél fogva kiküldik megbízottaikat a békekötés feltételeinek megállapítására.« Az igen t. ministerelnök urnák a békeszerződésben foglalt eme mellékmondatra való hivatkozása nem állapithatja meg azt, hogy a békeszerződésnek ez a kikezdése már jogkötelező alapnak elfogadta volna a november 13-iki egyezményt, csak mint előaktára mutat rá, hogy a békeszerződés megkötését megelőzte egy november 3-iki úgynevezett Diaz-féle es egy november 13-iki úgynevezett Franchet-féle ideiglenes szerződés. A szerződés jogkötelező részét az ezen bevezető paragrafus után következő pontozatok tartalmazzák. A szerződés bevezető része csak aludàllàs volt a múltra, ami utána következett, az az igazi konvenció. A Franchet-szerződés alapján való kötelezettségvállalást bizonyítaná az a körülmény, ha a békeszerződés szövegében volna határozott hivatkozás arra. A békeszeződés 182. §-a azonban csak a következőket mondja (olvassa'; »Magyarország megerősíti az 1918. november 3-iki fegyverszüneti szerződés és a későbbi kiegészítő szerződések értelmében vállalt kötelezettségeket.« Nem vitatom, hogy ebben burkolt szavakban alludálás van, a későbbi, tehát a Franchetféle szerződésre. De nem mondja meg ez a pont sem, hogy mi az a kiegészítő szerződés. Es én itt arra kívánok rámutatni, hogy a Bethlen-kormány — t. i. Bethlen István ministerelnök ur és Horthy Miklós Magyarország kormányzója irták alá ezt a békeszerződést — szándékosan-e vagy akaratlanul, nem tudom, de tényleg az 1918 november 13-án a Károlyi-kormány és Franchet d' Esperay közötti szerződésre nyíltan és precízen nem hivatkozott, hivatkozni nem mert. Bizonyosan akkor sokkal több etikai akadálya kellett volna hogy legyen annak, hogy ugyanaz a Bethlen ministerelnök elnöklete alatt álló kormányzat hazaárulási pert folytathasson a Franche-féle szerződésre alapítva. De nem is ez a kérdés ugrópontja. Ennek a kérdésnek a politikai háttere a fontos, az, amit az igen t. ministerelnök ur igyekezett egy rövid gesztussal elintézni. Igenis fontos az, hogy a trianoni szerződésben a Bethlen-kormány nemcsak uj kötelezettségeket vállalt, hanem a belgrádi fegyverszüneti szerződésben reánk kényszeritett kötelezettségeket is magára vállalta, (Rassay Károly: Hát mit csinált volna?) ezt most ujabb kötelezettség alapjává tette. Ha nem tudnák, ismételten megadom a felvilágosítást, hogy ennek a hazafiasság szempontjából kifogásolt belgrádi fegyverszüneti szerződésnek meghozásában én nem voltam részes, tehát a túlsó oldalról jövő ad hominem argumentumok visszapattannak rólam, nem a felszólaló urakra, hanem az egyik bársonyszékre, mert Szabó István minister ur felelős tagja volt annak a Nemzeti Tanácsnak, mely törvényhozási jogokat gyakorolt, vagy önök szerint bitorolt. Ilyen körülmények között arról az oldalról nem lehet nekem szemrehányást tenni, amikor objektíve tárgyalom a kérdésnek a javaslattal kapcsolatos vonatkozásait. Különösen nem áll a t. kormány, és nem áll sem Bethlen ministerelnök ur, sem Szabó István földmivelésügyi minister ur azon az etikai alapon, hogy ilyen súlyos szemrehányást tehetne az ellenzék egy tagjának. (Nemes Bertalan : Mégis csak hallatlan ! Még ideáll vádolni !) Ideállok mert én nem voltam részes ebben. (Tankovieb. János : Nem egészen férfias dolog, mással takarózni !) Én nem takarózom mással, itt állok a nemzetgyűlés előtt a magam dolgaival, beadtam egy határozati javaslatot vád alá helyezésünkre, méltóztassanak megszavazni. (Rassay Károly: Ezt kellett voina tenni három évvel ezelőtt !) Itt rá kell térnem Berki igen t. képviselőtársamnak ugyanezzel a gondolattal kapcsolatos allúziójára. Berki igen t. képviselőtársam azt mondta az én vád alá helyezésemet kérő egyenes és őszinte indítványommal szemben, hogy ők ennek az ugratásnak nem fognak felülni, mert ennek csak az a célja, hogv Nagyatádi Szabó Istvánt kiragadjam a körükből. A képviselő ur felállította azt a megállapítását, hogy a forradalmi kormány tagjainak s egyáltalában a forradalom alatt szerepelt egyéneknek magatartását két szempont szerint kell elbírálni (olvassa): 1. »Ki és milyen mértékben vett részt a forradalom előkészítésében, 2. hogy az októberi forradalom ideje alatt az illető milyen magatartást tanusitott s ezzel a magatartásával mennyiben mozdította elő a proletárdiktatúra bekövetkezését.« Én ezennel elfogadom ezt a két kiindulási pontot, ezt a két vizsgálati kérdést, és amint felállítom másra, felállítom magamra is. Az első pontra nézve, minthogy nem tudom, lesznek-e szívesek az igen t. többség tagjai alkalmat adni, hogy alkotmányos bíróság előtt beszéljek róla és aktákkal bizonyítsak, csak röviden válaszolok most, miután ezt ad hominem hozzám intézték. A forradalom előidézése tekintetében senki ellenem vádat nem emelt. Nem is szólva arról, hogy két és fél hónapig abban az időben távol tartózkodtam az országtól, de jól méltóztatnak tudni, hogy a forradalom mégis a háború elvesztésének következménye volt. Ha pedig személyes összeköttetéseket és okokat keresnek a forradalom kirobbanására nézve, sajnálom, de nálam azt sem fognak találni. Ha azt a másik kérdést állítja fel Berld Gyula igen t. képviselőtársam nagyatádi Szabó igen t. minister ur és az én személyemmel szemben, hogy ki milyen magatartást tanusitott az októberi forradalom és a Károlyi-rezsim alatt a kommunistákkal szemben és mennyivel járult hozzá annak kitöréséhez : akkor, anélkül, hogy reminiscenciákba akarnék belemenni, fel tudom mutatni a Vörös Újság egynéhány számát, amelyekben éles és adatokkal támogatott támadásokat olvasok magam ellen. De a Vörös Újságnak egyetlenegy számát sem olvastam, amely támadná