Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-280
A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön, 445 fentartja. Ami azt illetik Iiogy pl. a lí. pont 3. bj alpontja ugy mondja, hogy a jövedelmekre vonatkozó tarifákat nem lehet csökkenteni, ez nem vonatkozik a vámtarifára, nem vonatkozik azokra a megegyezésekre, melyeket kereskedelempolitikai téren kötni akarunk, hanem vonatkozik a dohánytarifákra és hasonló bevételi források tarifáira, amelyek zálogul le vannak kötve, Kereskedelempolitikai szabadságunk mindenekfelett áll és azt csorbitani nem engedjük, de ez benne van az 1. számú jegyzőkönyvben is. Ugyancsak ő hivatkozott arra, hogy a 6. pont 6. alpontjában benne van, hogy a kormány nem adhat oly koncessziókat, melyek a programmot veszélyeztethetnék, — ezzel aszóval, hogy: veszélyeztethetnék. Azt hiszem, ez magától értetődik, mert hiszen akkor a jóhiszeműség minden szüksége mellett is a kormány olyan intézkedéseket tehetne, amelyekkel máról-hoínapra a lekötött zálogtárgyakat egyszerűen megsemmisítené, bérbe adhatná, pl. az egész dohánymonopóliumot oly összegért, mely azután ennek a monopóliumnak zálogul lekötött jövedelmét oly csekéllyé tenné, hogy nem volna elegendő a kölcsön kamatainak fizetésére. Ez magától értetődik, de ez tulaj donképen nem egyéb, mint egy lojalitási formula, hogy mi ezt nem ugy fogjuk kezelni, hogy a zálogul lekötött tárgyakat és jövedelmeket könnyelműen elherdáljuk s ez nem jelent oly beavatkozási jogot, mint amilyen a t. képviselő ur ebből konstruálni akar. T. Nemzetgyűlés ! Azt mondja ugyancsak Nagy Emil : de nem csinálhatunk közös vámterületet más állammal s hogy erre lekötöttük magunkat, holott a trianoni szerződés 73. §-a értelmében a népszövetség hozzájárulásával nekünk erre a jogunk meg volt. Ha jól emlékszem, a t. képviselő ur az önálló vámterületnek volt hive. Azt hiszem, ma mindenesetre az, és én nem tudok elképzelni oly esetet — legalább a közeljövőben — amikor magyarország közös vámterületet akarna létesíteni bármelyik szomszédjával. (Ugy van! a jobboldalon./ Hogy ezt az esetet szabadon tartsuk magunknak, ez oly teoretikus dolog, ,melyet az élet praxisa igazán nem ronthat el. Én tehát ebből sérelmet konstruálni igazán nem tudok. De hozzáteszem, hogy a népszövetség hozzájárulásával, a trianoni szerződés értelmében ma is lehetséges és ezentúl is lehetséges lesz, mert hiszen ez nem derogálhat a trianoni szerződés magasabb és erősebb határozmányának, melyet azok, akik ezt a szerződést aláirtak, szintén aláirtak és amely által szintén kötve vannak. Szó volt arról, hogy konverzió lehetséges lesz-e egy ilyen kölcsönnél. Természetesen, ezekben a protokollumokban, jegyzőkönyvekben konverzióról nincs és nem is lehet szó. (Zsilinszky Endre: Nem természetes, mert az osztrákban benne van! — Zaj a jobboldalon./ A konverzió kérdését rendesen akkor szokták tárgyalni, amikor az ember a hitelezőkkel összeül, hogy tőlük kölcsönt kérjen és megpróbálja, hogy a konverzióra vonatkozólag is előnyösen állapodjék meg. (Zsilinszky Endre közbeszól. — Nagy zaj a jobboldalon,) Megnyugtathatom a t. képviselő urat : magától értetődik, hogy amikor abba a helyzetbe fogunk jutni, hogy olyanokkal tárgyalhatunk, akik nekünk kölcsönt adni hajlandók, ezt a kérdést is lehetőleg előnyösen fogjuk elintézhetni. (Helyeslés a jobboldalon.) De ez nem tőlünk és nem a népszövetségtől, nem az állami hatalmaktól függ, hanem elsősorban azoktól a gazdasági tárgyalásoktól, melyekről reméljük, hogy előnyös megegyezéseket tudunk kötni. T. Nemzetg3 T ülés ! Kénytelen vagyok még egy pár kérdéssel és egy pár argumentummal foglalkozni, melyek pénzügyi téren hozattak fel. Sok szó esett már itt a Rentenmarkról és a nemzetgyűlés ellenzékének egyik része ugy állította be ezt a Rentenmarkot, mintha ez volna az az áfium, amelynek segítségével most már boldoggá lehet tenni a magyart, amelyet ha kereszlülviszünk, akkor itt stabilizáció, szóval minden, amit várunk, be fog következni és nincs szükség sem a külföldi kölcsönre, sem a reparációs komisszió előnyös határozatára, mert a Rentenmark az a nagyszerű csodaszer, amelytől meggyógyulunk. Azt hiszem, a t. képviselő urak ennek a Rentenmarknak jelentőségét messze túlbecsülik. Azok, akik megalkották, sohasem gondoltak arra, hogy majd Magyarországon akadni fog valaha, aki azt hiszi és azt hiteti el a világgal és a németekkel is, hogy Németország kérdései ezzel el vannak intézve. (Propper Sándor: Mégis utánoztuk, csakhogy roszszul, a takarékkoronával! — Zaj a jobboldalon.)Ez semmi eg3 r éb mint átmenetileg konstruált pénz, amellyel a bajokat átmenetileg eliminálni akarják. Ennek sikere azonban nem attól függ, amit a t. képviselő ur mondott, hanem függ attól, hogy de facto lehet-e a német államháztartásban rendet teremteni, lehet-e a deficitet eliminálni és az a bizonyos Rentenmark összeg, amelyet félretettek arra az időre, míg a deficitet fedezni akarják, elég lesz-e ezeknek a deficiteknek fedezésére. (Propper Sándor: Mindenesetre jobb, mint a takarékkorona ! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Az egészen más !) Ez az egyik feltétel. A másik feltétel az, hogy de facto rendelkezik-e Németország oly devizakészletek felett, amelyekkel a külföldi kötelezettségeknek az átmeneti idő alatt eleget tud tenni, amelyek segítségével nyers anyagait be tudja szerezni, anélkül, hogj r a Rentenmarknak vagy másféle hasonló konstrukciójú márkának kikinálásához legyen kénytelen fordulni. Ez megint olyan kérdés, amely a devizakészlettől függ. A harmadik pedig az, hogy képes lesz-e a reparáció kérdését elintézni. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, aki ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozott, hogy ha Németország nem lesz képes a reparációs kérdést most fokozatosan — legalább lépésrőllépésre haladva — valamely formában elintézni, akkor a Rentenmark is csak oda íog jutni, ahova már annakidején a papirmárka jutott. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez egy átmeneti segítség, amely átmenetileg segit a bajokon, amely konstrukció tulajdonképen egy nem effektuáh kényszerkölcsönnel létesített pénz, amely azonban csak átmenetileg bírhat értékkel, ha a többi kérdés el nem intéztetik. Hogy tehát akkor, amikor nekem sikerült a reparáció kérdését 20 évre elintézni, amikor kilátásom van, hogy külföldi segítséghez juthatok, akkor ezeket eldobjam magamtól, hogy oly átmeneti eszközhöz nyúljak, amely csak akkor vezethet sikerre, ha ezeket a kérdéseket, melyeket elintéztem, újból elintézzük, — ezt méltóztassék másnak ajánlani, de nem a magyar kormánynak, mert a magyar kormány ennél mégis csak többet tud, mint hogy ezt akceptálja. (Ulaiii Ferenc: Láttuk három éven keresztül, hogy mit tud ! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Halljuk ! Halljuk !j A munkásosztály képviselői több szemrehányást tettek felszólalásaikban arra nézve, hogy ez a rekonstrukciós terv épen az alsóbb osztályok nagy megterhelésével fog járni, mig a vagyonos osztály a terheket csak csekélyebb mértékben fogja viselni. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy ha van valakinek érdekében, hogy ez a rekonstrukciós terv sikerüljön, hogy egy stabilizáció keresztülvitessék, akkor mindenesetre a munkásosztály az. (Ugy van ! a jobboldalon.) Legyen szabad erre vonatkozóan felolvasnom egy passzust abból a jelentésből, amelyet a kiküldött szakértő bizottság adott be a reparációs komisszióhoz Németországra vonatkozóan. Ebben a passzusban NAPLÓ XXIII. m
