Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. Ülése 1924. közvéleménye! — Simon János: De igenis tu­dom; ellenőrzöm.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reisinger Ferenc: Egész nyiltan és becsü­letesen bevallom, hogy nem csoda és nem ti­tok az, amit önök felém kiabálnak, hogy a köz­véleménynek beszélünk, vagy hazabeszélünk. Akármilyen nevet méltóztatnak ennek adni 1 , az teljesen közömbös. A föld kerekségén minden olyan parlamentben, ahol az ellenzék legmini­málisabb követelését, kérését sem teljesitik, sem honorálják, kifejlődik az a helyzet, hogy az ellenzék igenis kénytelen a nyilvános­ság számára beszélni mindaddig, mig a nyi­vánosság, a közvélemény segitségével az ilyen hermetice elzárkózó többséget nem tudja arra kényszeríteni, hogy az ellenzék jo­gos és becsületes kívánságait meghallgassa. (Dénes István: Most már a nyilvánosságot is leszerelték.) Azoknak voltam kénytelen ezt el­mondani, akik azt hitték, hogy azzal a kiszó­1 ássál, hogy „haza beszél", „az újságnak beszél" valami borzasztó nagy rágalmat, borzasztó nagy kétségbeejtő sértést követnek el ellene. Kijelentem a nemzetgyűlés szine előtt, hogy azok után az eredmények után, amelyeket az ellenzék ebben a nemzetgyűlésben elért, jogosan akár hátra is fordulhatnék az ujságirói karzat felé és oda mondhatnám el a mondanivalóimat, annyira meg vagyok róla győződve, hogy en­nél a koríniánynál és ennél a többségi pártnál beszédem soha meghallgatásra találni nem fog. Egy igen megfelelő példával is igazolha­tom, hogy a kormány tudatosan csinálja ezt és kényszeríti az ellenzéket arra, hogy kifelé be­széljen. Tegnap volt szerencsém végig hallgatni Puky Endre nemzetgyűlési képviselő ur min­denben tárgyilagos és szakszerű felszólalását. Elismerem, hogy — amióta ez a nemzetgyűlés összeült — a képviselő ur a túloldalon a leg­komolyabb és legtárgyilagosabb beszédek egyi­két mondotta. De ugyanakkor kénytelen va­gyok leszögezni azt is, — és épen azért válasz­tottam ki őt — hog'V ime az uralkodó pártnak egyik legkomolyabb és legtárgyilagosabb tag­jától, ettől a komoly szakembertől is, amikor főispán korában első ízben kerültem vele szemben, minden különösebb ok és előzmény nélkül azt a kifejezést kellett zsebre vágnom, hogy köszörüli ellenünk a fegyvereit. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy ez a kérdés egyáltalán nem tartozik a tárgyalás alatt levő javaslatokra. Méltóztas­sék tehát a javaslatokhoz visszatérni. (Hedry Lőrinc: A fegyverkezési tilalom benne van a szanálási javaslatokban! — Derültség. Zaj.) Csendet kérek a Ház mindkét oldalán. Reisinger Ferenc: Mély tisztelettel hajlok meg- az elnöki figyelmeztetés előtt, kénytelen vagyok azonban azt a felfogásomat közölni a nemzetgyűléssel, hogy amikor én a kormány­nak és a kormány megbízottadnak, a kormány­képviselőnek ténykedéseiről beszélek, akkor igenis nagy mértékben bele vagyuk kapcsolva abba a kérdésbe, amelyet szanálásnak nevezünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem tartom a szanálásra nézve közöm­bösnek, amint gróf Apponyi Albert t. képviselő­társam sem tartotta, aki pedig nem részesült amiatt elnöki figyelmeztetésben. Ezt nem kifo­gásolom, csak fényképen állapitom meg. Elnök: Ne méltóztassék ezt a témát tovább folytatni és az elnökkel vitatkozni. (Zaj és köz­évi április hó 11-én, pénteken. 39 bekiáliások.) Csendet kérek! Dénes képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Reisinger Ferenc: Arról van szó, hogy ad­jak-e felhatalmazást 20 esztendőre egy kor­mánynak, amelynek viselt dolgaival nem va­gyok megelégedve. Nem hiszem, hogy eltértem volna a tárgytól, mindenesetre vissza akartam térni ebből a mellékutcából, amely kétségtele­nül nem főkérdés e komplexusban. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Reisinger Ferenc: A főkérdés az, hogy az országot pénzügyileg teljesen tönkre fogják tenni. Hogy a Bethlen-kormánynak vagy más kormánynak sikerül-e ezt az akciót le­folytatni, az mellékkérdés. (Zaj jobbfelől. — Bessenyey Zénó: Jó volna, ha megbe­csülné magát! Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiál­tások: Nem idevaló az ilyen hang! — Besse­nyey Zénó: És idevaló, hogy „gerinctelen képviselő?" — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem mondotta!) Elnök: Csendet kérek, Bessenyey képviselő ur! Kénytelen leszek a közbeszólásokkal szem­ben a házszabályok teljes szigorát alkalmazni. Ne méltóztassanak még azon is vitatkozni, volt-e közbeszólás vagy sem. Ha volt, akár­milyen tartalmú is volt az, méltóztassék tudo­másul venni, hogy minden közbeszólás a ház­szabályok szerint tilos. Reisinger Ferenc: A belügyministeriumi jelentésben nem látom a többtermelés fontos kérdésének elintézését. Ez egyik legfontosabb tárca, ahol igen nagy megtakarítást lehetne eszközölni. Ennek a tárcának jelentése azonban a legsemnnfanondóbbak közül való. Olvasom pl,, hogy a főispánok létszáma csökkentetett. Én örülök ennek, tekintet nélkül arra, hogy ez a választókerületek számának csökkentését is maga után fogja vonni, mert el seffn tudok kép­zelni kerületet főispán nélkül. De hogy mennyi­vel csökkentették a létszámot, azt a jelentés már nem mondja meg. Tényekkel, számokkal, seholsem dolgozik a jelentés, mely teljesen ho­mályban hagy bennünket a kormány szándé­kai felől. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van például a kereskedelmi ministe­rium jelentése, amely szerint a szakosztályok száma 33-ról 22-re apasztatott, megszüntettet­tek a mértékhitelesítő hivatal, az ipari' főfel­ügyelőségek és 58 különböző, a háborús és a háborút követő időben felállított központ, bi­zottság és üzem. Nem tudjuk, vájjon végtele­nül fontos dolgok történtek-e e tárca keretében, avagy csak porhintés az egész! Miért nincs itt valamilyen részletezés, hogy mindez mikor, milyen körülmények, között szűnt meg, most szünt-e meg, avagy öt esztendő előtt. A felso­rolás oly általános jellegű, hogy azt sem tud­juk meg, hogy mi s^ünt meg, ily körülmények közt nem tudunk hozzászólni az egész kérdés­hez, nem tudunk álláspontot foglalni, sem fel­szólalásban, sem az anélküli szavazásban. Ezek után hogyan kivánhatja a korímány, hogy e vaksötétben elkészitett javaslatot beleszólás nélkül fogadjuk el? Ezt valóban nem tehetjük. Nem vágyunk az önök tapsaira! Ellenkezőleg: ezt a javaslatot körtescélunak, antidemokra­tikusnak és alkotmányellenesnek tartjuk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Most áttérek a nyugdijasok, ezek özvegyei­nek és árváinak ellátási kérdésére, egy vegteje-

Next

/
Oldalképek
Tartalom