Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

40 A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. nül fontos és fájó kérdésre. Elmondom őszin­tén véleményemet, bár talán a kommunizmus álláspontjának vádjával illetnek. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az emiitett kategóriák 15 évi szolgálaton alul az eddigi' törvényszerű szolgáltatásnak 60%-át fogják kapni, az azon­felüli viszonylatban 80%-át. Én itt egy igen fájó takarékossági aktust látok. Legyen szabad itt, Bethlen miniszterelnök úrra hivatkoznom, aki egy közbeszólásomat, amely ugy szólt, hogy ebben az országban mindenkinek meg kell hozni a kellő áldozatot, ugy értelmezte, hogy letört ország vagyunk a háború következtében és a munkásosztálynak is bele kell nyugodni az ő szomorú sorsába, mert hiszen ebben az or­szágban mindenki meghozza a maga áldozatát az elvesztett háború következményeként. Ennek az elméletnek szüleménye az, hogy az állami nyugdíjasok, özvegyek és árvák a jövőben nyugdíjilletményüket illetőleg a régi állapot­tal szemben megrövidíttetnek. Súlyos áldozat ez, {úgyhogy ennek a lerögzitése elől a kor­mányzópárt tegnapi szónoka, Puky Endre kép­selőtársam sem térhetett ki. És ha itt ennél a kérdésnél tartunk, akkor méltóztassanak ne­kem megengedni, hogy elmondjam, hogyha van egy országban paradoxon, akkor az, ami ebben a kérdésben nálunk történt, igazán különös el­hajlott formája a paradoxonnak, amely szinte az őrületbe megy át. Mialatt az árvák és öz­vegyek nyugdíjellátását az állani meg akarja magának takarítani, azt kell látnom, hogy az­alatt az idő alatt ministerek és főispánok, akik mellékesen 1000 holddal vagy ennél sok­szor többel rendelkeznek, sokszor kevesebbel, de mindenesetre hatalmas nagy vagyonnal ren­delkeznek ... (Zaj és mozgás a középen.) Elnök: Csendet kérek a Ház közepén, kép­viselő urak! (Rupert Rezső: Mennek hódolni Gömbös Gyulához!) Reisinger Ferenc: A zajjal azt igazolja a túloldal, hogy az ellenzéki szónokokkal nem sokat törődik és beszélhetünk annyit, ameny­nyit akarunk. (Zsirkay János: Csak 16 órát egyelőre!) Nem méltóztatnak gondolkodni azon, hogy ez talán érdekli a képviselő ura­kat? (Kállay Tamás: Engem az, amit a képvi­selő ur mond, mind érdekel. Derültség.) Nem is veszem gúnynak a képviselő ur részéről. (Kál­lay Tamás: Én meg is szoktam becsülni a fel­szólalásokat.) Nagyon fájó kérdéssel foglalko­zom és azt hiszem, hogy ebben a nevetésben fel is méltóztatnak sülni egy kicsit. Arról van szó ugyaiíis, hogy amikor olyan özvegyeknek és ár­váknak, akik esetleg saját maguk és gyerme­keik számára a szorosan vett mindennapi ke­nyerüket sem tudják megkeresni, az eddigi szolgáltatással szemben 80%-ot fog fizetni az állam, akkor egész sora él ebben az országban a g*azdag embereknek, akik, ha én, a nemzet­közi szociáldemokrata, azt mondanám, hogy kétségbe vonom az önök hazafiságát, talán még belém is lőnének s akik oda állnak az adó­hivatal elé és felveszik, felvették nyugdíjuk­nak eddigi 100%-át, akik pedig "odahaza 1000 hold földnek boldog tulajdonosai. (Kállay Ta­más: Igaz! így is van!) Ha pedig nem volna 1000 hold földjük, akkor más különböző üzle­teknek és vállalatoknak igazgatósági tagja ezek az urak, — tisztelet a kivételnek. (Ulain Ferenc: Főispánok és ministerek!) Azt mon­dom tehát, hogy tisztázzuk a fogalmakat a hazafiság kérdésében Is, mint sok minden más­éi?« április hó 11-én, pénteken. ban. Tudom, hogy a magánjogot döngetem, amihez még a szerzett jog is hozzá csatlako­zik. Tudom én azt, hogy nyugalmazott főispán ur, aki 1000 holdnak boldog tulajdonosa, fő­szolgabíró korában sokat dolgozott, de hisz az az én bajom és sok más munkás embernek a baja, hogy egyes főszolgabíró urak sokat dolgoztak, mert sokkal okosabb lett volna, ha nem dolgoztak ^volna. Ez azonban csak egy ki ! s keserű kitérés akart lenni és tulajdonképen arról van szó, hogy amikor a szintén sokat dolgozó belügyministeri kezelőtiszt özvegye, aki 5 árVa gyerekkel maradt vissza, 20%-kai redukált nyugdíját fogja felszedegetni, ugyan­akkor az 1000 holdasok közül honhazafiak és patentirozott magyarpk odaállnak az adóhiva­tal pénztárához és felveszik a nyugdijukat szintén olyan mértékben. (Zsirkay János: Bizonyos, hogy ez nem igazság.) Tudom, hogy ez keserű és kemény kérdés. (Dénes István: Az 1000 holdas nagybirtok?) Nem is akarok azzal a határozati javaslattal előállni, hogy mondja ki a nemzetgyűlés, hogy mindazokra a nyugdíjasokra nézve pedig, akiknek szemmel­láthatólag és hatóságilag beigazolható nagy vagyonuk, van, ugy értelmeztessék a sza­nálás, hogy nyugdíjilletményüket addig az ideig, amíg íászorultságükat nem igazolják, nemi fogják megkapni. Meg vagyok róla győ­ződve és tudóim, hogy ez olyan kérdés, amely •szerzett jogokba ütközik, de hiszen mindaz, amit a kormány a létszá*napasztási kérdésben tesz, nem ütközik a szerzett jogokba? Hát akkor, amikor; a vasutműhelyi [munkást B-listára te­szi, úgyhogy rendes keresetének 20—40%-át fogja megkapni, annak ellenére, hogy talán olyan egészségi és testi viszonyok között van, hogy a többi szükségest már nem tudja meg­keresni és egy uj üzemben nem érvényesül, nem érint a kormány szerzett jogokat az intéz­kedéseivel? Szerzett jogokat csak akkor lehet érinteni, amikor árvák és özvegyek nyugdíj­igényeiről van szó; amikor munkásoknak és egyszerű szegény emberek ügyéről van szó? És akkor nem h'het szerzett jogokat érinteni, mi­kor a gazdag emberek esetéről és arról van szó, hogy az ország érdekében olyan mélyreható ál­dozatot hozzanak, amit a mai kor alapjában véve tőink megkövetel? (Felkiáltások a balol­dalon: Két óra.) Elnök: Két óra lévén, az ülést megsza­kitom. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Beisinger képviselő urat illeti. Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Az al­kalmazottak létszámapasztásához érve, nem mulaszthatom el, hogy egy közérdekű tényt ne hozzak a nemzetgyűlés tudomására, ami annál inkább is idekívánkozik, mert az utóbbi időben már a magánüzemekre is kezd átharapó dzni és ezt komolyan veszedelmesnek látom azokra a szerencsétlenekre rézve, akik akár az államnál, akár magánüzemekben B-listára kerültek. Amint ugyanis méltóztatnak tudni, a B-listára helyezés nem végleges nyugállományba helye­zés. Az ideiglenes dolog és az errevonatkozó rendelkezés magában hordja annak lehetőségét, illetve a munkáltatónak azt a jogát, hogy a B-listás alkalmazottakat újból behívhatja szol­gálattételre. Amikor valakit igy ideiglenesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom