Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

432 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. sokat nélkülözhessék, a legutóbbi Ruhr-vidéki nyomorúság alkalmával több tisztviselőt küldöttek ki, hogy a Ruhr-vidéken levő nagyszámú magyar és egyéb munkásokat ide hozzák Magyarországra, hogy ezzel függetlenítsék magukat azoktól az úgynevezett liptói munkásoktól, akiknek munkabérét részben cseh koronában kell kifizetni, így többek között az Esztergom-Szászvári Kőszénbányatársulat is a dorogi bányatelepre 80 ilyen munkást hozott, akikkel szerződést kötött, amely szerződésről ugy a magyar bányamunkás szövetségnek, mint a németországi bányamunkás szövetségnek is tudomása volt. A mi hozzájárulásunkkal történt ezeknek a munkásoknak ide verbuválása és amikor megérkeztek, rendesen végezték munkájukat. Alig dolgoztak itt pár hétig, a dorogi bányatelepen munkabér differenciák miatt a munkások kénytelenek voltak a munkát beszüntetni. A bányaigazgatóság ezeket a munkásokat arra akarta kényszeríteni, hogy a sztrájk ideje alatt is dolgozzanak. Amidőn a munkások ezt megtagadták, akkor először is eltiltotta a társulati vendéglőt attól, hogy ezeknek a munkásoknak élelmet szolgáltasson ki s amidőn ezeket magukhoz hivták és élelmezték őket a magyar munkások, akik ugyancsak sztrájkoltak, akkor arra vetemedett az igazgatóság, hogy ezeket a munkásokat a legénylakásokból kilakoltatta. Amikor ezekkel a rendszabályokkal sem sikerült ezeket a munkásokat a munka felvételére, kényszeríteni, március 19-kén csendőrséggel összefogdosták ezeket a munkásokat, felültették a vonatra és kiszállították Hegyeshalomra. Az eset tudomására jutott a német követségnek és .a német követség intervenciójára vissza kellett hozni ezeket a munkásokat Hegyeshalomról. Ide hozták őket Budapestre a toloncházba. Ott a német követség egy tisztviselőjének jelenlétében ezeknek a munkásoknak ki kellett fizetni a nekik járó bért, szabályszerűen elszámolni a keresetüket és akkor távoztak el az országból. Ezek a munkások azóta bizonyára visszaérkeztek hazájukba és ott — feltételezem — ezen előzmények után nem épen hizelgően nyilatkoznak majd a magyar közigazgatási állapotokról. Amikor ez a munkabeszüntetés történt, beszüntették a munkát Vörösváron is, amely a pomázi járáshoz tartozik és Várpalotán is, amely a veszprémi járáshoz tartozik. Sem a pomázi, sem pedig a veszprémi járásban a főszölgabiró, vagy a hatósági intézkedés ellen semmiféle panasz nem merült fel, tisztán és kizárólag csak az esztergomi főszolgabírói hivatal ellen merültek fel ezek a panaszok. Bár az esztergomi főszolgabíró tartotta szükségesnek, hogy beavatkozzék ebben a kizárólagosan munkabér ügybe, ahol a munkaadók nem akarták megfizetni azt a bérdifferenciát, amelyet a többi vállalatok már ki is fizettek. Szükségesnek tartotta beavatkozni, még pedig a munkaadó javára ; nem állott oda a munkások mellé, akiknek ebben az esetben teljesen jogos volt a követelésük, hanem a munkaadó javára avatkozott be és ilyen eszközzel kívánta kényszeríteni ezeket a munkásokat a munka felvételére.Ezeket a munkásokat a társulat verbuválta ide. Szabályszerű útlevéllel érkeztek Magyarországba. Kérdezem tehát : hogyan volt lehetséges, hogy egy nap leforgása alatt ezeket a munkásokat összefogdosták, mint valami gonosztevőket kiszállították a határra és Hegyeshalomnál ott hagyták őket a határon, pénz nélkül, ruha nélkül, — mert lehúzták a lábukról még a bakkan csőt is, amelyben munkába jártak— ott hagyták őket ruha nélkül, minden nélkül, anélkül, hogy gondoskodtak volna arról, hogy ezek a munkások hogyan fognak Hegyeshalomról Bochumba, születési helyükre utazni? Nem hiszem, hogy ilyen barbár eljárást bármely kulturországban megtűrnének. Kerestem, kutattam az okát, miért történt ez pont Esztergomban és akkor rájöttem arra, hogy ennek a járásnak főszolgabirája és ennek a megyének alispánja üzleti összeköttetésben áll az esztergom-szászvári kőszénbánya részvénytársasággal, illetőleg annak fiókvállalataival. A főszolgabíró igazgatósági tagja a dorogi községi nyomdának, amely a dorogi bányatelepen van, amely a bányaigazgató tulajdona, ahol a bánya nyomtatványait és a főszolgabírói hivatal, illetőleg a megye nyomtatványait is készítik. Az alispán igazgatósági tag a Hungária Mészipar R. T.-nál, amely ugyancsak az Esztergom-Szászvári és a Salgótarjáni társulat alapítása. Ezek után megértem, hogy ezek a közigazgatási tisztviselők ilyen esetekben elfogultak, de nem értem meg azt, hogy a magyar kormány, hogy a belügy minist er ur, akinek erről az esetről tudomása van, nem tartotta szükségesnek megfelelő megtorlásról gondoskodni. (F. Szabó Géza : Csak a közgyűlés hozzájárulásával lehet tagja ezeknek !) Bocsánat, már nem lehet, mert ki van adva ilyen rendelet, hogy nem lehet tagja. (F. Szabó Géza : Ez nem titkos társulat !) Ha lehet is tagja, azt semmiesetre sem fogja a képviselő ur kétségbevonni, hogy nincsen joga a főszolgabírónak arra, hogy német munkásokat, akik szabályszerű útlevéllel jöttek ide, csak azért, mert társaikkal közösséget vállaltak, amikor a magyar munkásoknak itt munkabér differenciájuk volt, mint gonosztevőket összefogdossa és mint csavargókat kidobja a határra. Természetes, hogy ilyen előzmények után meg fogja gondolni minden ruhrvidéki német munkás, hogy Magyarországba jöjjön-e. De méltóztassanak elgondolni, hogy ennek az esetnek veszélyes következményei lehetnek. A Ruhr-vidéken és Németország egyéb helyein magyar bányamunkások, vasutas munkások és egyéb ipari munkások ezrével dolgoznak, nemcsak ma, de dolgoztak már a háború előtt is, és ezekkel a mukásokkal nem éreztették, hogy ők külföldi állampolgárok, hogy nem illetik meg őket ugyanazok a jogok, mint amelyek megilletik a német munkásokat. Kérdem, helyes-e, szabad-e ilyen külömbséget tennünk, amikor kinn véreinket, honfitársainkat megbecsülik és tiszteletben tartják? Nem gondolja-e a magyar kormány, hogy ennek az esetnek visszahatása lehet, hogy kinn a mi magyar munkásainkkal is ugy fognak elbánni, mint ahogy mi elbántunk ezekkel a német munkásokkal? Interpellációmat már két izben elhalasztottam abban a reményben, hogy végre alkalmam lesz a belügyminister urat itt találni és tőle választ kapni. Ugy érzem, hogy a magyar kormánynak kell megnyugtató választ adnia, mert ezzel az üggyel foglalkoztak nemcsak a német szaklapok, hanem a néniét napisajtó is. A kormánynak meg kell állapítania, hogy ez közigazgatási visszaélés