Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 431 gyűlés engedéleyzése iránti kérvényt aláirtak, mind elsőrendű magyarok, tarpai magyar gazdák. És az a Kozma György mondja ezt nekünk, aki nyakig volt a kommunizmusban és még nyakon felül is a románok szerelmével. Arra kérem az igen t. kormányt és nemzetgyűlést, hogy több megértést, több szeretetet és belátást tanusitson a közügyek intézésében, (Nagy Vince : Több vizs­gálatot ! — Zaj.) különösen pedig a néppel való bánásban. Ha a néppel jól bánunk, az a mienk, ha rosszul bánunk vele, akkor nem is a szocialis­ták, hanem a kommunisták karjai közé megy. Őszintén megmondom, azt sem szeretném, ha a szoeiálisták karjai közé menne, mert az ő területük az ipari munkásság, a mienk pedig a föld népe. De ha továbbra is olyan politikát követ a Bethlen­kormány, mint amilyet addig követett, akkor a nép oda fog menni. S akkor elhallgatnak a Nagy Ernők és a többi népszerető emberek és a nép nem ránk fog hallgatni és nem is a szocialistákra, hanem a kommunistákra. Ne méltóztassanak el­felejteni, hogy Beregszászban és általában Bereg megye megszállott területén mind kommunista képviselőt választottak, aminek megvan a ter­mészetes oka. Ha itt a néppel máskép, több szere­tettel bánnának, akkor ennekmeg lenne a kihatása. Ezek után a következő interpellációt vagyok bátor a belügyminister úrhoz intézni (olvassa) : »1. Hajlandó-e a belügyminister ur a bereg­megyei utcsinálás, kanálisváj ás és egyéb köz­igazgatási visszaélések ügyében az 1923. évi de­cember hó 12-én hozzá intézett interpellációmra választ adni, illetve azokban a megtartott vizs­gálat eredményét a nemzetgyűlésnek bejelen­teni ? Ha pedig a vizsgálatot még nem rendelte el, hajlandó-e ugy az akkor, mint a most elmon­dott közigazgatási visszaélésekben a vizsgálatot elrendelni és ha csakugyan visszaélések követ­tettek el, az illetők ellen, akik azokat elkövették, a megtorló lépéseket megtenni ? Igen vagy nem ? 2. Tudja-e a belügyminister ur, hogy Kozma György, aki vásárosnaményi főszolgabírói állásra helyettesittetett, a kommunizmusban, mint Tolna megye rekviráló politikai megbizottja a nélkü­lözhetetlenségig részt vett, majd a beregmegyei direktórium elnökének, mint jó kommunista ajánlotta a szolgálatait ? Tudja-e, hogy abban az időben, mikor a románok Bereg megyét meg­szállták, sok ártatlan magyart a románok kor­bácsa alá adott, börtönbe juttatott, Brassóba vitetett ? Tudja-e, hogy mikor a csehek Bereg megyét megszállták, nevezett a podzsupánságra ajánlkozott és azon erősködött, hogy ezt az állást megkapja ? Tudja-e, hogy nevezett ezeken kivül sok más tekintetben erkölcsi kifogás alá esik ?« Van ennek még olyan erkölcsi defektusa is, amelyet nem akarok itt elmondani, négyszem között azonban elmondom, amely betetőzi az általam elmondottakat. (Továbbolvassa) : »Hajlandó-e a belügyminister ur Kozma György ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgá­latot elrendelni, állásából sürgősen eltávolitani és odahatni, hogy ez az állás a nép közóhaja, meg­elégedése és a magasabb nemzeti szempontok figyelembevétele mellett megfelelő egyénnel töl­tessék be ? Igen vagy nem ?» Szerény meggyőződésem szerint, ha a kor­mányzat igazán szivén viseli a nép érdekeit, Bereg megyéből oda nem volna szabad tisztviselőt tenni, mert Bereg megye tisztviselői kara meg van mé­telyezve (Zaj a jobboldalon és ellenmondások.) Elnök : Egy vármegye tiszti karát általános­ságban sértő kifejezéssel illetni nem lehet. (Ugy van ! jobbfelől.) A képviselő urat kénytelen vagyok ezért a kifejezésért rendreutasítani. Nagy Ernő : Én pártpolitikailag értettem ezt, különben az elnök ur rendreutasitását tisztelettel tudomásul veszem. Szerény nézetem szerint, minthogy Vásáros­namény most már Szatmárhoz van csatolva, leg­jobb lenne Szatmárból megfelelő főszolgabírót és egyéb tisztviselőt odatenni. Interpellációm a földmivelésügyi minister úrhoz a következő (olvassa) : »Hajlandó-e a mi­nister ur a kislónyai Tiszatöltés munkálatait és a Gelénes-Vámosatya községek között készitett kanális vájása ügyében már többször tett pana­szokat megvizsgáltatni és a vizsgálat eredményét a nemzetgyűlésnek bejelenteni?« A népjóléti minister úrhoz a következő in­terpellációt intézem (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur a beregmegyei lakásrekvirálási ügye­ket megvizsgáltatni és ha visszaélések, igazság­talanságok találtatnak, azokat orvosolni?« A kereskedelemügyi minister úrhoz — azt hiszem, itt van a minister ur —• a következő in­terpellációt intézem (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur a már többizben és most is felpana­szolt beregmegyei utépitési ügyeket megvizsgál­tatni és pedig minélelőbb s szigorú tárgyilagos­sággal és a vizsgálat eredményét a nemzetgyűlés­nek bejelenteni?« Arra vagyok bátor kérni az igen tisztelt mi­nister urakat, kegyeskedjenek nekem alkalmat adni arra, hogy ezeknél a vizsgálatoknál ott legyek, mert ugy a népet, mint szerény magamat azzal nyugtat meg, hogy tárgyilagosan fog az a vizsgálat vezettetni, ha ott leszek annál. A kereskedelmi ministeriumban van egy ur, helyettes államtitkár, Mészáros nevű, aki amikor elpanaszoltam neki ezeket a dolgokat, azt mondta, hogy majd megvizsgálja, vagy nem vizsgálja. Megengedem, hogy ez a Mészáros ur igen kitűnő tisztviselő, elsőrangú ott a büróban, de hogy nincs érzéke a nép iránt és a közügyek intézése iránt, azt már állithatom. Tisztelettel kérem az igen tisztelt minister urakat, hogy ezekben a dolgokban a vizsgálatot sürgősen elrendelni méltóztassanak. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyi-, földmivelésügyi-, népjóléti és kereskedelemügyi minister uraknak. Ki a következő interpelláló ? Bodó János jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Több izben szóvátettük már itt azt az eljárást, amellyel a magyar közigazgatási hatóságok a külföldi munkásokkal szemben eljárnak. Kénytelen vagyok ezt az esetet idehozni a nemzetgyűlés elé azért, mert ez az eset a szokott határokon is túllép és ugy érzem, hogy itt a magyar kormány köteles bizonyos rektifikációt csinálni azért, mert ameny­nyiben ez nem történnék meg, az eset igen alkal­mas volna arra, hogy Magyarország jó hirnevén csorbát ejtsen. A magyar bányatársulatok tisztán csak azért, hogy a külföldi munkásokat, főként a tót munká­ÏJAPLÔ XXIII. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom