Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
430 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. gos kertembe, mely drótkerítéssel van körülvéve. Én mondtam ne rakják oda, mert a disznó betör s akkor is letartóztatással, internálással fenyegettek s nem telt bele egy pár nap, a disznó berontott, az ágast kitörte és a drótot összegörbitette és mikor felemiitettem a tiszthelyettesnek, hogy panaszt teszek, azt a választ kaptam rá, hogy ne cigánykodjak, fogjam be a szám, majd elbánik ő velem és mehetek az öreg Istenhez a panaszommal. (Zaj jobbfelől. — Erdélyi Aladár : Hát tehetünk mi erről. Olyan törvényt nem hozhatunk, hogy a disznó ne törje be a kerítést !) Augusztus 20-án letartóztatott akkor, amikor saját gépünk csépelte a saját terményünket azért, mert egy szobát a saját részére el akart venni és én azt mondtam, készebb vagyok meghalni, mint még ezt a szobát is neki átadni. Ezért letartóztatott, két nap fogva tartott, megrugdosott és hogy ne tudjak orvosi bizonyítványt váltani, megtiltotta, hogy 8 napig el merjem hagyni az udvart, mert megkötöztet és elinternáltat.« (Farkas István : Disznóság !) T. Nemzetgyűlés ! Ez a levél megfelel a valóságnak. (Erdélyi Aladár : Kérdés, hogy megfelel-e ? — Fábián Béla : Na és kapott-e orvoslást ?) Anynyiban kapott, hogy elvitték Vásárosnaményba a főhadnagy elé, az összeszidta és hazakergette. A túloldalon mosolyognak ezen, miért is azt vagyok bátor kérdezni, ha a képviselő urakkal vagy a feleségükkel, igy járnának el, ugyan mit szólnának hozzá ? Én ezt a Gulácsy Istvánné, Csatáry Irmát ismerem. Ez egy tisztességes, derék polgárasszony, de ha akármilyen lenne, még akkor sem szabadna igy bánnia vele a csendőrségnek. Most pedig egy szerény kérdést vagyok bátor a t. túloldalhoz intézni. (Halljuk ! Haltjuk ! jobbfelől.) Legyenek szivesek megmondani nekem, lehet-e egy olyan ember tisztviselő, aki olyan fotográfiával rendelkezik, mint aminőt én most el fogok mondani itt egy úrról. (Felkiáltások jobbfelől : Nem komoly dolog ez !) Nagyon is komoly dolgok. Engem kérem, teljesen komolytalan és hazug dolgokért két évig hazaárulónak bélyegeztek. Igaz, hogy csak mosolyogtam ezen, mert olyan emberek mondták, akikre annyit adok, mint egy fületlen gombra. (Derültség.) Ez a tisztelt ur a háború alatt egyizben átment Munkácsra a Csillag-vendéglőbe s ott reggelit kért. Abban az időben, sem zsemlyét, sem kiflit vagy más ilyen süteményt nem volt szabad árusitani. Megmondta, hogy ő kicsoda, micsoda és kierőszakolta a vendéglősnél, hogy adott neki a kávéhoz két kiflit. Azután átment a rendőrségre s ott feljelentette a vendéglőst, hogy tiltott módon kiflit, zsemlyét, perecet és egyéb ilyen süteményt árul. A rendőrfőkapitány a tárgyalást megtartotta, a vendéglőst azonban előadott indokai alapján nem büntette meg. Erre ez a tisztelt ur fegyelmi vétségért feljelentette a rendőrkapitányt, akit azután ezért meg is büntettek. Azt hiszem ez az eset rá világit ennek az urnák a jellemére. A másik dolog Alsóvereckén történt vele, ahol többek jelenlétében legazemberezték. Már akkor vármegyei másodfőjegyző volt. Ez a legazemberezés egy röpiratban is megjelent. A legazemberezés után a tisztelt ur elment annak lakására, aki legazemberezte s ott a feleségének előadta, hogy a bácsi dühös volt és őt leszidta. Mikor a röpirat megjelent, akkor is szépen elhallgatta ezt. A harmadik eset az, hogy az illető ur Tolnában a kommunizmus alatt rekviráló politikai megbizott volt és a kommunisták szerint proletár- és kommunista hűséggel teljesítette kötelességét. (Erdélyi Aladár: Hogy hívták?) Majd megmondom. A negyedik eset az, hogy 1919 július havában, amikor Beregszászt a románok megszállották, ez a tisztelt ur igen sok ártatlan magyar embert a románok börtönébe juttatott, összeveretett és Brassóba vitetett el. Ötödször : állandóan a románokkal dőzsölt. Hatodszor : a cseheknek podzsupánságra felajánlkozott és nem rajta múlt, hogy nem lett az. Hetedszer : egy embert, aki Beregszászban szolgált már régebben, rá akart venni arra, hogy ellenem és Kutkafalvy Miklós kormánybiztos ellen valljon s ezért állást igért neki. Tényleg hamis jegyzőkönyvet vett fel vele, amely szerint én és Kutkafalvy kormánybiztos bizonyos visszaéléseket követtünk volna el. És ez az ember egy becsületügyi tárgyalásnál Sátoraljaújhelyen beismerte, hogy erre a vallomásra erőszakkal vette rá a tisztelt ur. (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak megmondani, hogy az, akinek ilyen fotográfiája van, lehet-e köztisztviselő! (Erdélyi Aladár : Nem lett az a fotográfia kissé retusirozva?) Az mind igaz, amit mondottam. (Zaj a jobboldalon.) Amit mondok, azért jót állok és bizonyítani is tudom. Ez az illető ur a jelenlegi vásárosnamenyi főszolgabíró, Kozma György ur. Mi azt hittük, hogy Gulácsy István nyugdíjazásával Bereg megyében a lelkek megnyugszanak, azonban nem tudnak megnyugodni, minthogy Gulácsy alteregóját és hasonmását. — ugy a jellemére, mint egyéb tekintetben, —• ültették be a főszolgabírói állásba. Arra kérném a kormányt, hogy méltóztassék már valahára a nép érdekére is tekintettel lenni és méltóztassék ebben a csonka Bei eg vármegyében olyan közigazgatási tisztviselőket tenni, akik a nép szeretetét és bizalmát birják. (Peyer Károly : Más belügyiminister kell! Akkor mindjárt megszűnnek ezek az állapotok ! — Zaj.) Folyó évi március hó 15-iket, mint régen, Tarpán kívántam megülni, ott kívántunk egy ünnepélyt tartani. Hogy ezek a tarpai ünnepélyek milyenek, mutatja az, hogy régen Thaly Kálmán és Hermann Ottó nem egyszer részeltettek minket abban a szerencsében, hogy eljöttek hozzánk. Nekünk ott az ősi kuruc virtusok élesztése volt hivatásunk. (Helyeslés jobbfelől.) Oda szokott gyűlni a vidék lakossága a szomszéd Szatmár megyéből is. Most is meg akartuk ezt az ünnepélyt tartani és engedélyt kértünk erre a tisztelt Kozma György úrtól. De Kozma György ur nem adta meg az engedélyt azzal az indokolással, hogy ünnepély megtartására magánszemélyek nem hivatottak. (Derültség.) Itt van a véghatározat, amelyben különben az is van mondva, hogy a szónokok és a gyűlés összehívói között olyan egyének szerepelnek, akik a forradalomban részt vettek. Minthogy én lettem volna egyes-egyedül a szónok, lehet, hogy ezt rám értette. Én nem vettem részt a forradalomban. Az én forradalmi szereplésem annyi volt, hogy berendeltek alispánhelyettesnek, amikor már minden felfordult Beregben 1919 január 1-én. A többiek is, akik a
