Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
428 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. tés után történt. Ekkor ahelyett, hogy ezt a pénzt kiosztották volna, a képviselőtestülettel olyan határozatot hozattak, hogy ezt az összeget a nagylónyai-mátyuli ut építésére fogják fordítani. Aki ismerős a községi élettel, jól tudja, hogyan történik az ilyen képviselőtestületek határozathozatala. Összeül a jegyző meg a biró ur, elmegy egy-két birtokos és hoznak a község nevében határozatot, amely nagyon természetesen mindenkit kötelez, csak a birtokost nem, mert hiszen a birtokos nem emelte a töltést, nem is tolta a talicskát, nem az dolgozott rajta, hanem a szegény fuvaros ember és a szegény gyalogszeres ember. A földmivelésügyi minister átirt ebben a kérdésben a belügyminister úrhoz, és ebben — itt van az átiratnak másolata — elitéli ezt az eljárást, azt mondja, hogy az embereknek ki kell ezt a pénzt osztani, mert őket jogosan megilleti, és az ő megkérdezésük nélkül azt nem lehet semmiféle célra fordítani, különösen nem a nagylónyai és a mátyusi útra, ahol a kislónyai ember egy esztendőben legfeljebb kétszer jár, amikor a naményi vásárra elmegye. Ez a földmivelésügyi ministeri átirat egészen hűen bizonyítja azt, hogy mennyire igazuk volt a kislónyaiaknak és mennyire jogos az én interpellációm. Már az maga, hogy akkor fizettek, illetve akkor utalták ki a pénzt, amikor interpellációm elhangzott, szabálytalanság. Azután akkor hozták a képviselőtestületi határozatot, amikor az interpelláció elhangzott. Ez olyan szabálytalan, törvénytelen dolog, hogy ugy a főszolgabíró, mint a jegyző megérdemelné, hogy legalább is fegyelmit indítsanak ellenük. Ennyit a kislónyaiak sérelméről. A másik dolog a kanális-csinálás. Vámosatya és Gelényes között kanálist vájnak, erre is természetesen csendőrökkel hajtják ki az embereket és aki nem megy, azt a csendőr egy kicsit ellátja, ugy csendőr módjára. (Peyer Karoly : Magyar módszer szerint!) A földmivelésügyi minister bekérte a jelentést, hogy mi van ezzel a kanálisvájással. Azt jelentették neki, hogy önként vállalkoztak az emberek a munkára. Olyan bolond embert, pláne Beregben nem ismerek, aki azért, hogy a viz néhány uraságnak földjéről lefolyjon, önként kimegy és kanálist váj hétről-hétre. Ez a jelentés a valóságnak nem felel meg. De a földmivelésügyi minister ur legalább megtette azt, hogy jelentést kért a közigazgatási hatóságtól, a belügyminister azonban ezt is hallgatással mellőzte. Harmadik panaszom az utcsinálás. Bereg vármegyében, mint már elmondottam, a legtermékenyebb és igazi magyar rész, a Tiszahát teljesen ut nélkül van. Mivel ez a rész magyar, nagyon természetes, hogy a 67-es kormányoknak nem volt szabad az itteni népet segíteni és nem volt szabad itt utat csinálni. Miért csináltak volna itt utat, amikor nem ez adta Bécsnek a követet, hanem a nemzetiségi vidék, azok támogatták ezt politikát, nem pedig a színmagyar vidék. Nagyon természetes tehát, hogy ennek minden dolga hátramaradt. A földmivelésügyi minister ur ebben az ügyben is jelentést kért. Bejelentették neki, hogy pl. Jánd község hat-hét évi közmunkáját felajánlotta és itt is ingyen dolgoznak az emberek. Aki a közigazgatási törvényekben kissé jártas, jól tudja, hogy 6—8 évre közmunkát kivetni nem lehet, de különben is Jánd község nem erre a gulácsi útra vetné ki a közmunkát, hanem a maga utcáinak rendbehozatalára. Hiszen ott is oly nagy a sár, hogy agyig jár a kerék. A jelentés tehát itt sem felel meg a valóságnak. Most ismét megkezdték a kőhordást és az a panasz, hogy azoknak, akik Nagy Ernőre szavaztak, duplán kell a követ hordani, azoknak pedig, akik nem szavaztak rá egyáltalán nem is kell hordani. (Nagy Vince : Közmunkapárt !) Hogy ez igaz, nem is kell bizonyítani, mert aki tisztában van a beregi közigazgatással — én pedig tisztában vagyok vele — tudja, hogy ott igy szokott az ilyesmi történni. Feltételezem, hogy a t. közigazgatási hatóságok, pláne velem szemben (Peyer Károly : A nyilt szavazás áldása !) nem fogják kimélni ezeket az embereket, mert miért kiméinek őket, miért nem szavaztak oda, ahová ők kivánták. Itt van egy levél, melynek irói panaszkodnak, hogy kiverték őket követ hordani Naményből, Tarpából. Kiverték őket vagy hatvanukat, de vissza kellett jönniök üresen, mert egyszer nem volt ott az utbiztos, aki követ adjon, másodszor nem lehetett bemenni a bányába, mert olyan nagy volt a sár. Amikor megkérdezték, hogy ki fizet a fuvarért, az egész napi munkáért, az idő elfecséreléseért a legfőbb hatósághoz, az Úristenhez küldték őket. A negyedik panasz az emberek zaklatására vonatkozik. Először is, amint már Írásban és szóban elpanaszoltam a belügyminister urnák, a közigazgatási hatóság azt a viccet követi el, hogy azokat, akik nem Bereg megyében születtek, hanem Szatmárból Szabolcsból vagy Hajdúból jöttek, kitoloncolja. Persze leginkább zsidó polgártársainkat éri ez, mert hiszen a beregi magyar ember nem igen megy el Pest megyébe lakni, inkább a zsidók mennek el egyik vármegyéből a másikba és igy elsősorban őket éri ez a visszaélés. Egy olyan törvényt nem láttam, hogy aki Budapesten született, az ne lakhassék Gödöllőn, vagy aki Gödöllőn született ne lakhassék Budapesten. Itt pedig az a divat, Hirsch Izsák pl. Tasson született, Csaradára nősült, rendes állása van, szóval csonka Beregbe jön Szabolcsból, ki kellett mennie Csaradából, mert azt mondják, nem ott született. Amikor pedig Naményba jött, hogy a feleségével találkozzék, a főszolgabíró ezt megtudva, elfogatta csendőrökkel és kitoloncoltatta. Ez persze ugy hangzik, mintha nem, Magyarországon, hanem valahol a Kaukázusban lenne. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tévedés, ez Magyarország!) Nemcsak Hirsch Jakabbal, de Gazdag Józseffel is megtörténik ez. Az a szerencse, hogy a belügyministeriumba, hála Istennek, épen ebben az ügyosztályban ahova az ilyen ügyek tartoznak oly megértő tisztességes magyar törvénytudó emberek vannak, akik minden ilyen panaszomra az orvoslást megadták. (Hegymegi-Kiss Pál : Melyik ügyosztály?) Ennek a vezetője Diószeghy János ministeri tanácsos, aki a legkulánsabb, a legtörvényesebb módon és emberileg intézkedik. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Tényleg derék ember !) Grün Dezsővel is érdekes dolog történt. Ez vásárosnaményi földbirtokos. Igaz, hogy rendezetlen a vallása, azaz zsidó, és másik hibája, hogy énrám szavazott. (Felkiáltások a jobboldalon : Szépséghiba !) Elismerem, hogy szépséghiba ! Amikor Grün Dezső történetesen nem
