Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülésé 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 427 nyainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről szóló törvényjavaslat tárgyalásán dr. Vargha Imre pénzügyministeri államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló törvényjavaslat tárgyalásán pedig dr. Szabóky Alajos pénzügyministeriumi államtitkár fog megjelenni. Tudomásul vétetik. Bemutatom Nógrád és Hont közigazgatásilag egyesitett vármegyék közönségének feliratát, a törvényhatósági bizottságok újjászervezéséről szóló törvényjavaslat keretében az orvosi kar megfelelő képviseltetése érdekében. Zemplén és Békés vármegyék, valamint Sopron sz. kir. város és Miskolc tlij. f. város közönségének táviratát a szanálási törvényjavaslatok sürgős törvényerőre emelése tárgyában. Miután a törvényhatósági bizottságok újjáalakításáról szóló törvényjavaslat a közigazgatási bizottságnál van, Nógrád és Hont közigazgatásilag egyesitett vármegyék közönségének felirata e törvényjavaslattal való együttes tárgyalás céljából a közigazgatási bizottságnak adatik ki. Zemplén és Békés vármegyék, valamint Sopron sz. kir. város, és Miskolc thj. f. város közönségének táviratai a szanálási törvényjavaslatokkal való együttes tárgyalás céljából letétetnek a Ház asztalára. Következik az inditvány és az interpellációskönyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, méltóztassék előbb az inditványkönyvet felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa) : 1. Rupert Rezső: Kossuth Lajos kormányzóságának törvénybe iktatása. 2. Rupert Rezső : Október 6-nak nemzeti ünnepé nyilvánítása törvényhozásilag a szabadságharc vértanúinak és hősi halottainak emlékére. Elnök : Miután Rupert Rezső képviselő ur mindkét indítványát Írásban is benyújtotta s igy azok a házszabályokban előirt kellékeknek megfelelnek, mindkét inditvány ki fog nyomatni, szét fog osztatni és azok indokolására nézve később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Kérem most az interpellációskönyv felolvasását. Bodó János jegyző (olvassa) : 1. Nagy Ernő — a belügy-, földmivelésügyi, népjóléti és munkaügyi- és a kereskedelemügyi ministerekhez — a beregmegyei közállapotok, közigazgatási visszaélések és a vásárosnaményi főszolgabírói állás betöltése tárgyában ; 2. Peyer Károly — a belügyministerhez — német állampolgárságú bányamunkásoknak a dorogi bányatelepről történt törvénytelen kiutasítása tárgyában ; 3. Esztergályos János — a népjóléti ministerhez — a hadirokkantak segélyezése tárgyában ; 4. Fábián Béla — a ministerelnökhöz — a rádióügyben és sztrájkügyben ; 5. Kiss Menyhért — a belügyministerhez — kecskeméti polgárok és munkások sorozatos megverése tárgyában ; Elnök : Mielőtt az interpellációk meghallgatására áttérnénk, előterjesztést kívánok tenni legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 17-kén, csütörtökön reggel 7 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a szanálási javaslatok folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérünk az interpellációk meghallgatására. Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Nagy Ernő ! (Felkiáltások a jobboldalon : Megadjuk ! Megadjuk ! Halassza el ! Aludni is kell 1 Szegény gyorsírók nem bírják már a munkát ! — Szabó József : Miért csináltak 16 órás ülést ! —- Esztergályos János : Ha 16 óra jó volt, miért ne legyen akkor interpelláció ! — Egy hang a jobboldalon : Kibírtuk eddig, kibírjuk ezután is !) Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A beregvármegyei közigazgatási visszaélésekről már több interpellációt elmondtam itt ebben a Házban, legutóbb 1923 december 12-én. (Nagy zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni ! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Erre az interpellációmra a pénzügyminister ur, a kereskedelmi és a földmivelésügyi minister ur legalább megtettek annyit, hogy a közigazgatási hatóságoktól jelentést kértek. Hogy azután ezek a jelen tések milyenek, igazak-e, a valóságnak megfelelők-e, az más kérdés ; az igen t. belügyminister ur azonban — tudtommal legalább — még annyit se tett meg, hogy a közigazgatási visszaélésekről jelentést kért volna. Pedig én ugy tudom, hogy a közigazgatásnak legfőbb feje a belügyminister és elsősorban neki lett volna kötelessége meggyőződni, hogy azok a súlyos vádak, amelyekkel Beregvármegye közigazgatását illettem, igazak-e, vagy nem, és ha ezek a súlyos vádak igazaknak bizonyulnak, mint ahogyan igazak, a belügyminister urnák lett volna kötelessége ezek orvoslása iránt intézkedni, hogy a bűnös tisztviselők elvegyék büntetésüket. A belügyminister ur azonban nem látta ennek szükségességét, mert nyilván ugy okoskodik, legalább erre kell következtetnem, hogy ő nem a dolgozó népnek, hanem a felső tízezernek, egy pártnak, sőt párttöredéknek a belügyministere. Az igen t. belügyminister ur viselkedéséből én ezt látom, mert valahányszor jogos és igaz panaszokkal hozzá fordultam, mindannyiszor igért ugyan nekem sok mindent, de még eddig, hála Istennek, semmit sem teljesített/Azért mondom, hála Istennek, mert ugy gondolja, hogy ezáltal megbolygatná a beregvármegyei közigazgatási állapotokat, már pedig a beregmegyei dolgokat megbolygatni szerinte nem helyes és nem jó, mert akkor ott nagyon furcsa dolgok tűnnének ki. Emiitett interpellációmban először is elmondtam a kislónyai Tisza-töltés emelése, a kanálisvágás és az utcsinálás körüli visszaéléseket, a nép zaklatását és csendőrökkel való összeveretését. A kislónyai Tisza-töltést, amelyet a Tisza elhordott, interpellációmra 1922-ben megcsinálták, még pedig olyformán, hogy a vármegye alispánja a kis- és nagylónyaiakát csendőrökkel kivitette és ezek a töltést megcsinálták. A kislónyaiak és nagylónyaiak emiatt feljelentést tettek, mert ingyen még a beregmegyei embernek sem muszáj, ugy tudom, dolgozni. Erre az interpellációmra és feljelentésemre a mezőkászonyi járás főszolgabírója 649.000 koronát kiutalt a nagylónyai körjegyzőnek, hogy ezt az összeget a kislónyaiak között ossza szét. Ez már a feljelen-