Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
424 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. konstrukciójának is. Teljesen bizhatunk pártatlanságában. Még jobban bizhatunk abban, (Kiss Menyhért : Semmi eredmény nem lesz ! — Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) hogy a népszövetség által ideküldött ellenőr egy amerikai lesz. Azt hiszem, ez nagyon szerencsés választás volt, mert senkisem hiszi el egy amerikai emberről, hogy politikai aknamunka által befolyásolható volna, hogy befolyást lehetne rá gyakorolni más országok érdekében. Egy független, nagy nemzet, Észak-Amerika nagy nemzetének fia jön ide, ami minden garanciát megad arra, hogy független lesz. Fő garanciája pedig annak, hogy ez az ellenőrzés csak hasznunkra lesz : hogy érdekünk teljesen azonos. A népszövetségnek is az az érdeke, hogy ha magára vállalta rekonstrukciónk munkájának vezetését, az sikerüljön, az ellenőrnek is érdeke az, hogy ha nevét adja hozzá, azt a nevét, amely jó fényét elveszítheti, ha nem sikerül Magyarország pénzügyi rekonstruálása, munkája ne vesszen kárba. Ezek az érdekek egyeznek a mi érdekeinkkel. Mi is csak azt akarjuk, hogy pénzügyeink rendje helyreálljon, hogy normális gazdasági viszonyokat teremtsünk. Ugyanez az ő törekvésük is és hiszem, ez az a bázis, amelyen mindig meg fogjuk egymást érteni. (Mozgás a baloldalon.) Előnye ennek az ellenőrzésnek az, hogy az ellenőr közöttünk fog élni, és ezért, ha kell, szószólónk, sőt védelmezőnk is lehet, és az ő szavait a népszövetségnél mindig meg fogják hallgatni. Azt hiszem, méltóztatnak látni, hogy az egész szanálási javaslat, ezek a törvényjavaslatok mind egy széleskörű, nagy koncepció eredményei. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ez a nagy koncepció összefüggött a politikai helyzet változásával, összefügg gazdasági és pénzügyi életünk egész rekonstrukciójával. Hogy végrehajtsuk ezt a koncepciót, meg kellett nyernünk lehető hitelezőink bizalmát. Méltóztassék elhinni, ez nagy munka volt, hiszen előbb hat állammal kellett megegyeznünk és a népszövetség azt hiszem hatvan álla iát kellett meggyőznünk arról, hogy Magyarországnak szüksége van erre a segítségre, és hogy Magyarország e.i a segítséget fel akarja használni arra, hogy a népek szövetségében Magyarország hasznos taggá válhasson. (Ugy van 1 a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Egyes képviselő urak megemlítették azt, hogy ezt a munkát mi nagy propagandával végeztük. Állithatom — és nyugodtan állitom, hiszen ennek a munkának külső részét nagyjában én végeztem (Éljenzés a jobboldalon.) — egyedüli propagandán az volt, hogy számok, megdönthetetlen adatok voltak a kezemben, ezeket mutattam, ezekkel igyekeztem meggyőzni és talán sikerült is meggyőznöm azokat a fórumokat, amelyeknek kezében életünk és halálunk volt. Más propagandáról nem tudok. Talán propaganda volt az, hogy mikor kijöttek velünk külföldre egyes szakemberek is, azok szintén megmagyarázták a való helyzetet. Ha a való helyzet bebizonyítása propaganda, akkor vállalom a propagandát is. (Gömbös Gyula : Világos ! — Zaj. — Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ellenben küzdenem kellett nemcsak más országok propagandájával, amelyek akkoriban talán azt hitték, hegy nekik előny ösebb, ha nehezítik Magyarországnak a kölcsön megszerzését. De küzdenünk kellett egy nagy szervezettel, amelyben száz és ezer ágens dolgozik, s amely bő pénzforrásokkal dolgozik. Sajnos, magyarokkal kellett küzdenünk. T. Nemzetgyűlés ! Egyik t. képviselőtársam felhozta azt is, hogy miért kellett annyi szakembernek kiutazni és hogy ez milyen költségeket okoz. Meggyőződésem, hogy az a késedelem, amelyet itt a túlhosszu vitatkozások okozhatnak, sokkal többe kerül az országnak, mint azok a költségek, amelyek 4—5 vagy 6 ember utazásából állottak elő. (Rupert Rezső : Hát a késés 1920-tól mostanig? — Propper Sándor : Tetszett volna rendelettel életbeléptetni, akkor nem tartott volna a vita két hétig.) Természetes, hogy szakemberek is jöttek velünk, mert különben hogy méltóztatik elképzelni a tárgyalásokat? Először is több bizottság parallel tárgyalt. Másodszor : szakkérdéseket tárgyaltunk. Ott nem lehetett vezér cikkezni, hanem szakkérdésekről kellett szakszerűen beszélni. Nekünk érdekünk volt, hogy azokat az embereket vigyük ki, akik Magyarországon legjobban értik ezeket a szakdolgokat. Ezt nem lehet propagandának nevezni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem biztos, hogy azok mentek ki !) Szerettem volna olyan kritikát hallani, amely uj eszméket is adhatott volna nekünk, hiszen ezek a kérdések, melyekkel most foglalkozunk, olyan komplikáltak, olyan nehezek, hogy egy ember magában talán nem is elégséges arra, hogy megtalálja a helyes utat és azt hiszem, a kormány szivesen fogadta volna azokat az útmutatásokat, amelyek célhoz vezetnek. Sajnos, nem hallottam más ellenjavaslatot, illetőleg komoly ellenzést sem, csak azt, hogy mi a saját erőnkből képesek lettünk volna a szanálást keresztülvinni és azt, hogy miért nem alkalmazzuk azt a rendszert, amelyet állitólag Németország alkalmaz szanálás céljából, a Rentenmark rendszerét. Ami azt illeti, hogy saját erőnkből húzzuk ki a vizből magunkat a saját hajunknál fogva, —• már beszéltem arról, hogy Magyarországból nem tudunk annyi kölcsönt bevenni, amennyi szükséges volna. Azt hiszem, hogy evvel a kérdéssel végezhetünk is. Szakács t. képviselőtársam arra hivatkozott, hogy az én ministerségem idején sikerült 14 milliárd bankjegy lebélyegzése utján beszerezni 200 millió aranykoronát. A számban tévedni méltóztatik, mert nem 14 milliárd aranykorona volt, hanem csak nyolc milliárd és ebből négy milliárdot bélyegeztünk le, tehát összesen csak 100 millió aranykorona volt. Azt is "mondta Szakács képviselőtársam, hogy ezenkívül a Hegedűs-féle törvényekkel is nagy összegek kerültek a kormány birtokába, ugy, hogy körülbelül egy milliárd aranykorona állott a kormány rendelkezésére. Azt hiszem, ez ép az ellenkezőt bizonyítja. Ez azt bizonyítja, hogy hiába vennénk ki az utolsó erőt is a gazdasági életből és a termelésből, nem tudnánk célt érni, ha nem kapunk külföldi tőkét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha a múlt kormányok mégis igyekeztek a lehető eszközöket kivenni a gazdasági életből is, azért, hogy valahogy fentartsák az államháztartást, akkor ennek csak az lehetett és az volt a célja, hogy húzni kellett az időt addig, mig megjött az időpontja az igazi I szanálásnak.