Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. gulásunk szolgálatába állithassuk. ( Ugy van ! jobbfelől.) Ezek, azt hiszem, eredmények ; ez, azt hiszem, nagy lépés előre, letagadhatatlanul és félreismerhetetlenül. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Ha tehát kritikát gyakorolunk a múlttal szemben, akkor nézetem szerint csak abból lehet kiindulni és csak azt a szempontot lehet figyelembe venni, vájjon az a kormány és egyáltalában az a párt, amely az ország ügyeit négy éven keresztül vezette, hogyan sáfárkodott azokkal az erőforrásokkal, amelyek az adott helyzetben is rendelkezésére állottak, s hogy hogyan úszta át azt az időt, amig elért azokhoz az eredményekhez, amelyek ebben a törvényjavaslatban foglaltatnak. És ha itt igazságos kritikát akarunk gyakorolni, akkor azt hiszem, két kérdésre kell figyelemmel lennünk. Az egyik kérdés az, hogy vájjon a kormány megalapozta-e, kellőleg előkészitette-e a kibontakozás útjait, és a másik az, hogy abban a nehéz átmeneti időben, amelyet eltöltöttünk, amig szilárd alapon biztosíthattuk a kibontakozást, vájjon megtett-e mindent arra, hogy a szociális rázkódtatások, a szociális nehézségek minél kevésbé zavarják meg ennek a nemzetnek nyugalmát. És ha erre a két kérdésre válaszolni akarok, akkor az első kérdést illetőleg mégis figyelembe kell venni azt, hogy ez a rezsim, ez a kormányzat a kiadások apasztása terén — eltekintve a tisztviselői létszámapasztásoktól és az adminisztráció egyszerűbbé tételétől — egész sorát léptette életbe azon intézkedéseknek és egész sorát foganatosította azoknak a rendszabályoknak, amelyeknek részletes felsorolása a törvényjavaslat indokolásban foglaltatik. És nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy megalkottunk egy olyan adóreformot, amely képessé tesz bennünket és megadja a lehetőséget arra, hogy amikor valamely szilárd bázison koronánkat stabilizálhatjuk és a pénzügyi kibontakozást foganatosíthatjuk, ezt fenn is tarthassuk és a jövőre nézve állandóan biztosithassuk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ugyancsak nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, amit 3. pontnak említek, hogy legalább is részben rendeztük az állam külföldi obligációit, rendeztük a békeszerződés előtti terheket, rendeztük a szomszédállamokkal való viszonyainkat, túlnyomó részben pénzügyi és gazdasági tekintetben, és hogy igj^ekeztünk rendezni és megoldani azokat a kérdéseket is, amelyek a trianoni békeszerződésből ezeken a tereken folynak. Rendeztük végül magát a reparáció kérdését, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) nem teljesen érzésünk és kívánságunk szerint, de ugy, amint az, az adott helyzetben lehetséges volt. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbfelől.) Ezt a megoldást ez a törvényjavaslat már magában foglalja. És ez a tőrvény javaslat az, amely tulajdonképen megteremti a lehetőséget és az alapot arra, hogy a kibontakozás művét végrehajthassuk. (Halljuk ! Halljuk !) S ha ezzel szemben azt mondják, hogy meg lehetett volna csinálni és végre lehetett volna hajtani ezt a munkát előbb is, és ha . hivatkoznak ebben a tekintetben — amint hivatkozott gróf Andrássy Gyula képviselő ur is —• Strakoschra, ugy nekem azt kell mondanom, hogy én is olvastam azokat a hírlapi közleményeket, amelyek Strakoschnak arra I évi április hó 16-án, szerdán. 417 az emlékezetes kijelentésére vonatkoznak, de ahogy én kivettem, ahogy én megállapítottam : Strakosch a jelenlegi helyzetet akarta lefixirozni, a jelenlegi helyzetről akarta a maga véleményét megmondani. Ám, ha mégis tévednék, ha Strakosch tényleg a multat illetőleg akart volna ítéleti megállapodásokba bocsátkozni, (Rupert Rezső : Egészen bizonyos, mert fültanu voltam ! —• Nagy zaj és élénk felkiáltások jobbfelől : Halljuk ! Halljuk ! —• Ne legyenek olyan türelmetlenek ! Már nemsokára megszavazhatják ! — Nagy zaj és élénk felkiáltások jobb felöl : Halljuk ! Halljuk ! — Propper Sándor : Ugy látszik, most az a rendelet, hogy kiabálni kell ! —• Zaj. Elnök csenget.) Hogy Strakosch nagyon helyesen, nagyon jól Ítélte meg a helyzetet a jelenlegi szituációra, de rosszul a két év előtti időre vonatkozólag. Nem is kell ezt bizonyítgatnom. Sokkal jobban ismerem Strakoscht, sokkal többet érintkeztem vele, semhogy ne tudnám, hogy ő csak előzetes megfontolás, előzetes tanulmány alapján szokott ítéleteket mondani. Ezért — amint hangsúlyozom — az ő megállapítása és kijelentése elsősorban és főképen a jelenlegi helyzetre vonatkozott, a mostani szituáció kritikája volt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De bármint van ez a kérdés, t. Nemzetgyűlés ! mégis csak csodálkozni kell azon, hogy egyes képviselő urak, akik ennek a külföldi szakértőnek, a maga írásban lefektetett, véleményét, a maga rekommendációit egyáltalán nem hajlandók figyelembe venni, akik ezen összes megállapításokkal szemben ellentétes álláspontra helyezkednek, rögtön inapellábilis szakértőnek léptetik elő az idegent akkor, amikor arról van szó, hogy egymásközt, belső viszályainkban fegyvert tudnak kovácsolni mondásából. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) A másik kérdés, amelyre válaszolni kell a múlt pénzügyi kritikájának gyakorlásánál az, hogy vájjon ez a pénzügyi kormányzat megtett-e minden lehetőt és kellően tett-e meg mindent arra nézve, hogy a szociális rázkódtatásoktól lehetőleg megóvja ezt a nemzetet. Én a magam részéről a kormányzat működésének, különösképen pedig a magam működésének megítélésénél erre az első kérdésre adott választ tartom a legfontosabbnak. De ha erről a második kérdésről beszélünk, akkor — anélkül, hogy ebből bármi érdemet kívánnék kovácsolni, mert hiszen ezt nem is tehetem, ha komolyan és reálisan akarok beszélni —• meg kell állapitanom, hogy az elmúlt két vagy három esztendőben ipari munkanélküliség ebben az országban úgyszólván nem volt. (Derültség és ellenmondások a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Meg kell állapitanom, hogy az utóbbi két vagy három esztendőben az ipar olyan fejlődési processzust mutatott és olyan stádiumba jutott, amilyet egész fejlődésünk folyamán eddig csak egy ízben ért még el. És meg kell állapitanom azt is, hogy ebben az időszakban kereskedelmi mérlegünk deficitje 300 millió aranykoronáról 100 millión aluli aranykoronára szállt alá, ami semmiesetre sem annak jele, hogy ebben az országban ne fokozódott volna és ne lenne több ma a produkció, mint volt. Kétségkívül igen nehéz, súlyos viszonyok jelentkeztek ebben az időszakban ; jelentkeztek mindazok a hátrányok és konzekvenciák, amelyek 55*