Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. gulásunk szolgálatába állithassuk. ( Ugy van ! jobbfelől.) Ezek, azt hiszem, eredmények ; ez, azt hiszem, nagy lépés előre, letagadhatatlanul és félreismerhetetlenül. (Igaz ! Ugy van ! a jobb­oldalon és a középen.) Ha tehát kritikát gyakoro­lunk a múlttal szemben, akkor nézetem szerint csak abból lehet kiindulni és csak azt a szempontot lehet figyelembe venni, vájjon az a kormány és egyáltalában az a párt, amely az ország ügyeit négy éven keresztül vezette, hogyan sáfárkodott azokkal az erőforrásokkal, amelyek az adott hely­zetben is rendelkezésére állottak, s hogy hogyan úszta át azt az időt, amig elért azokhoz az ered­ményekhez, amelyek ebben a törvényjavaslatban foglaltatnak. És ha itt igazságos kritikát akarunk gyako­rolni, akkor azt hiszem, két kérdésre kell figye­lemmel lennünk. Az egyik kérdés az, hogy vájjon a kormány megalapozta-e, kellőleg előkészitette-e a kibontakozás útjait, és a másik az, hogy abban a nehéz átmeneti időben, amelyet eltöltöttünk, amig szilárd alapon biztosíthattuk a kibontako­zást, vájjon megtett-e mindent arra, hogy a szo­ciális rázkódtatások, a szociális nehézségek minél kevésbé zavarják meg ennek a nemzetnek nyugal­mát. És ha erre a két kérdésre válaszolni akarok, akkor az első kérdést illetőleg mégis figyelembe kell venni azt, hogy ez a rezsim, ez a kormányzat a kiadások apasztása terén — eltekintve a tiszt­viselői létszámapasztásoktól és az adminisztráció egyszerűbbé tételétől — egész sorát léptette életbe azon intézkedéseknek és egész sorát foganatosí­totta azoknak a rendszabályoknak, amelyeknek részletes felsorolása a törvényjavaslat indokolás­ban foglaltatik. És nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy megalkottunk egy olyan adó­reformot, amely képessé tesz bennünket és meg­adja a lehetőséget arra, hogy amikor valamely szilárd bázison koronánkat stabilizálhatjuk és a pénzügyi kibontakozást foganatosíthatjuk, ezt fenn is tarthassuk és a jövőre nézve állandóan biztosithassuk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ugyancsak nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, amit 3. pontnak említek, hogy leg­alább is részben rendeztük az állam külföldi obligációit, rendeztük a békeszerződés előtti ter­heket, rendeztük a szomszédállamokkal való viszonyainkat, túlnyomó részben pénzügyi és gazdasági tekintetben, és hogy igj^ekeztünk ren­dezni és megoldani azokat a kérdéseket is, ame­lyek a trianoni békeszerződésből ezeken a tere­ken folynak. Rendeztük végül magát a reparáció kérdését, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) nem tel­jesen érzésünk és kívánságunk szerint, de ugy, amint az, az adott helyzetben lehetséges volt. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbfelől.) Ezt a meg­oldást ez a törvényjavaslat már magában fog­lalja. És ez a tőrvény javaslat az, amely tulajdon­képen megteremti a lehetőséget és az alapot arra, hogy a kibontakozás művét végrehajthassuk. (Halljuk ! Halljuk !) S ha ezzel szemben azt mondják, hogy meg lehetett volna csinálni és végre lehetett volna hajtani ezt a munkát előbb is, és ha . hivatkoznak ebben a tekintetben — amint hivatkozott gróf Andrássy Gyula kép­viselő ur is —• Strakoschra, ugy nekem azt kell mondanom, hogy én is olvastam azokat a hír­lapi közleményeket, amelyek Strakoschnak arra I évi április hó 16-án, szerdán. 417 az emlékezetes kijelentésére vonatkoznak, de ahogy én kivettem, ahogy én megállapítottam : Strakosch a jelenlegi helyzetet akarta lefixi­rozni, a jelenlegi helyzetről akarta a maga véle­ményét megmondani. Ám, ha mégis tévednék, ha Strakosch tényleg a multat illetőleg akart volna ítéleti megállapodásokba bocsátkozni, (Rupert Rezső : Egészen bizonyos, mert fül­tanu voltam ! —• Nagy zaj és élénk felkiáltások jobbfelől : Halljuk ! Halljuk ! —• Ne legyenek olyan türelmetlenek ! Már nemsokára megszavazhat­ják ! — Nagy zaj és élénk felkiáltások jobb felöl : Halljuk ! Halljuk ! — Propper Sándor : Ugy látszik, most az a rendelet, hogy kiabálni kell ! —• Zaj. Elnök csenget.) Hogy Strakosch nagyon helyesen, nagyon jól Ítélte meg a helyzetet a jelenlegi szituációra, de rosszul a két év előtti időre vonatkozólag. Nem is kell ezt bizonyít­gatnom. Sokkal jobban ismerem Strakoscht, sokkal többet érintkeztem vele, semhogy ne tudnám, hogy ő csak előzetes megfontolás, előzetes tanulmány alapján szokott ítéleteket mondani. Ezért — amint hangsúlyozom — az ő megállapítása és kijelentése elsősorban és fő­képen a jelenlegi helyzetre vonatkozott, a mos­tani szituáció kritikája volt. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) De bármint van ez a kérdés, t. Nemzet­gyűlés ! mégis csak csodálkozni kell azon, hogy egyes képviselő urak, akik ennek a külföldi szakértőnek, a maga írásban lefektetett, véle­ményét, a maga rekommendációit egyáltalán nem hajlandók figyelembe venni, akik ezen összes megállapításokkal szemben ellentétes állás­pontra helyezkednek, rögtön inapellábilis szak­értőnek léptetik elő az idegent akkor, amikor arról van szó, hogy egymásközt, belső viszá­lyainkban fegyvert tudnak kovácsolni mondá­sából. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) A másik kérdés, amelyre válaszolni kell a múlt pénzügyi kritikájának gyakorlásánál az, hogy vájjon ez a pénzügyi kormányzat meg­tett-e minden lehetőt és kellően tett-e meg mindent arra nézve, hogy a szociális rázkód­tatásoktól lehetőleg megóvja ezt a nemzetet. Én a magam részéről a kormányzat működé­sének, különösképen pedig a magam működé­sének megítélésénél erre az első kérdésre adott választ tartom a legfontosabbnak. De ha erről a második kérdésről beszélünk, akkor — anélkül, hogy ebből bármi érdemet kívánnék kovácsolni, mert hiszen ezt nem is tehetem, ha komolyan és reálisan akarok beszélni —• meg kell állapi­tanom, hogy az elmúlt két vagy három esztendő­ben ipari munkanélküliség ebben az országban úgyszólván nem volt. (Derültség és ellenmondások a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Meg kell állapi­tanom, hogy az utóbbi két vagy három esztendő­ben az ipar olyan fejlődési processzust mutatott és olyan stádiumba jutott, amilyet egész fejlő­désünk folyamán eddig csak egy ízben ért még el. És meg kell állapitanom azt is, hogy ebben az időszakban kereskedelmi mérlegünk deficitje 300 millió aranykoronáról 100 millión aluli arany­koronára szállt alá, ami semmiesetre sem annak jele, hogy ebben az országban ne fokozódott volna és ne lenne több ma a produkció, mint volt. Kétségkívül igen nehéz, súlyos viszonyok jelentkeztek ebben az időszakban ; jelentkeztek mindazok a hátrányok és konzekvenciák, amelyek 55*

Next

/
Oldalképek
Tartalom