Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

410 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. év,i április M 16-án, szerdán. boncolni az ellenzéket, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) kéjeleg abban, ha hallgatásában végre szavát hallatva, mindenki tapsolja. (Eckhardt Tibor : Ha szétzülleszti a nemzetgyűlést ! — Szilágyi Lajos : Halljuk a min ősit vényt ! —• Berki Gyula : Gondoljon vissza, Eckhardt képviselő ur, sajtófőnöki működésére ! — Ulain Ferenc : Méltóságos főtanácsos ur, csendet kérünk !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Halljuk ! Halljuk!) Gömbös Gyula : De kéjeleg abban is, hogy a vitában akkor, amikor ellenzéki szónok beszél, nem jelenik meg. (Eckhardt Tibor : És ha megjelenik, elszalad ! — Ellenmondások jobb felől.) Igaza van Berki és Rubinek t. képviselőtársaimnak, hogy ez a jó politikus. Akceptálom. Talán a régi jó időben nagyszerű politikus lett vofna. Amikor azonban konstruálni kell, amikor lelket kell önteni a nemzetbe, de a pártba is, (Zaj a jobboldalon.) akkor, azt hiszem, nem tud teljesen megfelelni hivatásának, mert ez Isten adománya kell, hogy legyen. Az egyik teremteni tud jobban, a másik kritizálni. Mindkettő szükséges a közéletben. Az az érzésem — én legalább, aki magamat az ujabb generációhoz tartozónak érzem, ezt tudom megállapítani, — hogy a régi időben a kritikus elme dominált. Hiszen Ausztriával való viszonyunk automatikusan kellett, hogy kitermelje a nemzetben a kritikus elméket, a köz jogászokat, akik kis »és »-ékben és kis kérdésekben nehézségeket tudtak támasztani. Egészen más kell azonban ennek a politikának a folytatásához, egy önálló független nemzet kiépítéséhez. A régi időnek maradványa az is, hogy túlságosan ragaszkodunk mindahhoz, ami régi. A Habsburg-dinasztiának ugyanis érdeke volt egy olyan társadalmi réteg teremtése, amely nem a nemzetet, hanem a Habsburg-dinasztiát reprezentálta Magyarországon. Ezek mind olyan okok és olyan betegségek, amelyekből nehezen tudunk felépülni. Ezeket azonban, ha élni akarunk, le kell vetkeznünk. Mielőtt a kérdés külpolitikai, belpolitikai és gazdasági taglalásába bocsátkoznék, kénytelen vagyok megemliteni a Millerand-féle levelet is. Hoffman tábornok, a német nagyvezérkarnak egy igen előkelő és igen zseniális tagja, azt mondotta, hogy a központi hatalmak háborús vezetésének az a jellegzetes tulajdonsága és vonása volt, hogy örökösen elmulasztotta az alkalmaikat. Én nem akarok ilyen messzire menni, amikor a magyar külpolitikával foglalkozom, de az az érzésem, hogy pl. a Millerand-féle levél ki nem használása szintén ebbe a kategóriába sorozza a magyar külpolitikát. Az az érzésem, hogy túlságosan vártuk az égi csodát és különösen kezdetben túlságosan kardcsörtető volt a politikánk, kifelé. Azt hittük, hogy magától megváltozik ez a trianoni határ. (Pakots József : A vezérkariak csörtették legjobban !) Én csak a magam nevében beszélhetek. Méltóztassék egyszer rám olvasni ezt a hibát, akkor akceptálom, de igy nem fogadhatom el, miután soha el nem követtem ezt a hibát, mert azt tartom, hogy a katona egyáltalában ne beszéljen sokat, még akkor sem, ha erős. Csak a politikus specialitása, hogy sokat beszéljen ; (Szilányi Hijos : Végül kisül, hogy csak a papnak szabad ! — Rupert Rezső : Most válassz !) Elnök : Csendet kérek képviselő urak, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Gömbös Gyula : Azt tartom, hogy a Millerandféle levél ki nem használása nagy politikai hiba volt. Ugy vagyok értesülve, hogy nagy területi engedményekről volt szó abban a levélben a Csallóközről és egyebekről. Hibának tartom, hogy nem használtuk ki, de nem rekriminálok, mert ez nem természetem. Azzal, ami tegnap volt, csak történelmi szempontból foglalkozom. Nem siránkozom afelett, amit elmulasztottam magam, vagy elmulasztottak mások, mert úgysem tudok változtatni a helyzeten. Beleképzelem magamat ebbe a sivár jelenbe, és reménysugarakat keresek a jobb jövő számára. A kérdés külpolitikai beállitása nézetem szerrint a legfontosabb. Tudnom kell, vájjon milyen erőtényezők hatják át Európa mezejét. Nem lehet és nem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy ez kizárólagosan gazdasági kérdés. (Ugy van ! a balközépen.) Nem lehet erre az álláspontra helyezkedünk akkor, amikor nyilvánvaló a bennünket körülvevő hatalmak általános és szisztematikus fegyverkezése. (Halljuk ! a bal aldalon.) Az általános és szisztematikus fegyverkezésnek kell, hogy valamilyen politikai célja legyen vagy védelmi vagy offenziv célja. Azt hiszem, a kisentente elég erős ahhoz, hogy velünk szénben helyt tudjon állni, de talán még nem elég erős ahhoz, hogy messzebbmenő politikai célokat tudjon követni. Világosan látható az a rendszer, amely ma jellemzi Európát. Barátaim is, de az ellenzék egyéb szónokai is rámutattak arra, hogy a francia-kisentete koncepció az, amely ma dominálja Európa mezejét. Rámutattak arra is, -hogy egy pánszláv veszéllyel állunk szemben a messze jövőben. (Eckhardt Tibor : Nem is olyan messze jövőben !) Magam is cikkekben és itt a nemzetgyűlésen hangoztattam, hogy az orosz népnek meleg tenger felé való törekvése örökké aktuális probléma. A szlávok már békében összetartottak legalább szellemileg a régi monarchia keretein belül is a szokoíegyesületek révén. Világos tehát, hogy amidőn ennek a régi monarchiának egyik pillére ebben a nehéz helyzetben van, mint mi, ezek a szálak tovább fonódnak, ezek a törekvések kimélyittetnek nem a kisentente politikai gondolata érdekében, hanem a pánszláv gondolat érdekében. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) Ezért tehát másfelé kell keresnünk az utakat, amelyek a mi megsegítésünket jelentik. A leglogikusabb volna Olaszországra és Németországra való támaszkodásunk. Az első egy győző álla TI, kötelékei vannak a nagy entente felé. Politikai koncepciójában valószínű, hogy ma Magyarország még nincs beleveve, mint aktiv poszt, márcsak azért sem, (Eckhardt Tibor : Ma non-valeur ]) mert non-valeur -nek kell tekinteni nemzetközi szempontból, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) már pedig valaki, aki mint Mussolini imperialista olasz politikát kell, hogy kövessen, csak valeur-ökkel dolgozhatik. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen. Zaj.) s ennélfogva, bár tudja, hogy népe nagyszerű, hogy sok tehetséggel rendelkezik, hogy hatalmas természeti kincsei is vannak és hogy földrajzi fekvésénél fogva predesztinálva volna arra, hogy az olasz balkáni aspirációk mérlegében szerepet vigyen, mégsem